Tapasztalat, hogy nem lehet úgy két tetszőleges magyar népzenei, világzenei albumot a kezünkbe venni, hogy azok között ne lenne jelen valahol összekötőkapocsként Bartók és zenéje. De hogy van ez a jazzel? Ugyanígy! Az alább tárgyalt két lemez persze szándékoltan, koncepciójában és a zenészek teljes…
Amikor Roberto Fonseca 11 éve saját nevén először Magyarországra érkezett (korábban Rubén González segítő zongoristájaként már járt Budapesten), még a Buena Vista Social Clubra (BVSC) lehetett fogni a teltházat. Teltház most is volt és persze a BVSC ma is olyan brand, aminek hallatán minden jó…
Március 31-én a Pont Fesztiválon lép fel a Szardíniáról érkező Cuncordu e Tenore de Orosei. Orosei a szárd tenor éneklés ősi központja, ahol a mai napig eredeti formájában él a Cuncordu és a Tenore egyedülálló stílusa. Sabino Martiradonnát, az énekegyüttes menedzserét kértük, hogy világítsa meg az…
Szép lemez, míves lemez, de hogy tényleg esszenciális volna, abban nem vagyok biztos. Egy ideje hallgatom, egy kis időre félre is tettem és miután újra elővettem, mintha lettek volna hangsúlybeli változások. Azt hiszem, ilyen a jó és élő zene: időről-időre változik, pontosabban hagyja, hogy a…
Vannak koncertek, amelyek után - némi ülepedést követően - el kell gondolkodnunk, hogy hol is tartunk. Sona Jobarteh koncertje alap zenei értékeit tekintve hibátlan volt, mégis, Jobarteh, mint jelenség és a körítés, ami a világzenét valamiféle furcsa attrakcióvá silányítja, fejen kólintja az embert.…
Valahogy mintha elszoktunk volna az ilyen rövid lemezektől: 37 perc. Még csak túl kompaktnak sem mondanám, lehetett volna vele még dolgozni, csiszolgatni a koncepciót: azért ebben sokkal több van. Hiába emblematikus alakja a budapesti éjszakának Said Tichiti, hiába hallhattuk már tőle a Chalaban és…
Az „Északi fény” sokkal jobb cím, mint amennyire didaktikus, úgyhogy ez ellen nem emelünk kifogást. Ahogy a duplakoncertes est teljes egésze ellen sem, hiszen remekül sikerült, még akkor is, ha a két fellépőnek voltak már jobb magyarországi fellépései. Ám az a jó tíz év, amíg sem a Värttinä, sem…
Jó húsz évvel ezelőtt játékfilmet forgattunk Csenyétén, a mérhetetlen szegénységről és a reménytelenségről híres borsodi kis zsákfaluban, valahol a Cserehátban. Nekem egy kisebb szerep jutott, valamint a film zenéjét készítettem, amihez úgy döntöttünk a stábbal, megpróbálunk néhány helyi dalt…
Amikor a jóisten a zenét teremtette, bizonyosan Malira szúrta le a mutató ujját. Tulajdonképpen furcsa a mali zenét világzenének nevezni, hiszen amit ma ott születő muzsikaként hallunk, könnyen előfordulhat, hogy azt ezer éve is ugyanolyan formában és tartalommal hallhatták az akkoriak. A világ…
Emlékszem még a 2000-es évek előtti Mediawave Fesztiválról egy koncertre; pontosabban nem igazán emlékszem, csak egy valami maradt meg bennem úgy, hogy az azóta is meghatározza a zenéhez való viszonyomat.
Fesztiválozni jó, függetlenül attól, milyen a fesztivál karaktere. A műfaji irányultság mellett fontos a megteremtett hangulat, hogy mennyire lehet elmélyülten figyelni a zenére, hogy van-e csevegésre alkalmas agora, van-e jó büfé, milyen a programsor. Minden szempontból hibátlan fesztivál talán…
Nézem a borító grafikai tervén (hozzám így jutott el) a pottyantós budit. A budit is lehet szépen fotózni, a papír kicsit beállítva, de jó a kép, még éppen nem modoros, vidéki romantikánk azonban már kerekedik. De miért éppen a budi? Az első szám közben persze rögtön leesik; a budiba minden…
Megsokasodtak a nemzetközi világzenei és folk fesztiválok, egy éven belül csak Budapesten legalább négy nagyszabású eseménysor programját követhettük végig (A Capella, Ritmo, Pont és most a Budapest Folk), és akkor a Sziget világzenei programját nem is soroltuk ide. Ez egyfelől üdvözlendő, de ott a…
Jó száz éve az utolsó órában vagyunk, sokan kongatták már a vészharangot, és be kell vallani, volt is rá ok. A népzene eltűnni, vagy feloldódni látszó hagyománykörét azonban lehet arról az oldalról is szemlélni, hogy amit ma autentikus népzeneként ismerünk, az is egy fejlődési folyamatnak volt az…
