Ritmus és hang

Jó húsz évvel ezelőtt játékfilmet forgattunk Csenyétén, a mérhetetlen szegénységről és a reménytelenségről híres borsodi kis zsákfaluban, valahol a Cserehátban. Nekem egy kisebb szerep jutott, valamint a film zenéjét készítettem, amihez úgy döntöttünk a stábbal, megpróbálunk néhány helyi dalt összegyűjteni, legyen az a film zenei világának alapja. Nagy rátalálásként éltük meg a "Megjöttek a csenyéti fiúk" című dalt: rímelt a helyszínre, klassz dallama és harmóniamenete volt.

Elkészült a film, a filmzene CD is megjelent, amit meghallgatva egy kedves ismerősöm azt kérdezte tőlem, hogy miért az Ormánságból, az ország másik végéből választottunk zenei alapanyagot. Furcsa érzés volt rádöbbenni és kicsit közelebbről is megérezni a vándordallamok jelentőségét, természetét, de azóta legalább tudom, hogy a cigányzene nem körülírható, karakterében nem határozható meg egyértelműen. És most van két lemez, amit meghallgatva azt is gondolom, hogy a cigánydallamok, a megénekelt életérzések valahol mindenütt jelen vannak: benned, bennem, mindenkiben.

Látszólag, formailag nincs köze egymáshoz a Kanizsa Csillagai Elindultam hosszú útra és Lakatos Mónika Romanimo című lemezeinek. Az egyik szórakoztató tánczene, a másik mély érzelmekkel mesél cigány sorsról, emberségről, lényegében egy artisztikus hallgató-antológia formájában. Az egyik inkább beás, a másik oláh cigány dalokat tartalmaz: gondolhatnánk, más az indíttatás, mégis azt érezni, hogy egy nagyon erős zenekultúra sok-sok darabja áll össze. A Kanizsa Csillagai jövőre lesz 25 esztendős, tevékenységük nem csak a zenélésre, hanem a hagyományőrzésre is kiterjed. Hogy a kezdetekben a Bahia jelentette meg lemezeiket, arra utal, hogy a városi értelmiségi közeget is elérték, nyugodtan mondhatjuk: megtermékenyítették. Miközben hallhatóan mély tudással, benneéléssel ragadják meg és ki a számukra fontos értékeket.
A Horváth család muzsikája egy időre kiesett a látóteremből, de a lemez első hangját meghallva rögtön felidéződött bennem az a jellegzetes karakter, amivel megszólaltatják dalaikat. Rendkívül tiszta prím és kísérő énekszólamokat hallunk, a nők, Lola és Ibi kétségtelenül az egyik legszebb, legkifejezőbb énekhang tulajdonosai a szcénában, ami - mondani sem kell - nagy szó a cigányzene területén. A szívbe markoló, libabőrödzős mulatós hangulat megfejtésére egyelőre csak a moll-ban vigadó hangütés a válaszom, de ennél nyilván többről van szó, egyfajta szavakkal le nem írható zsigeri muzsikálásról. A tercelés, a kontraének, a ritmusok sodró lendülete és a cigányzenében nem mindig hangsúlyos hangszerelés tökéletes elegye azt eredményezte, hogy ezt a lemezt egy az egyben végig lehet játszani egy buliban. De meg is fordíthatjuk: ott remek nagy hangulat lesz, ahol megszólalnak a Kanizsa Csillagai új lemezének hangjai. Nem szokványos megoldás a cajón és a harmonika, de a buzuki is tőlünk délibb irányba mutat utat és hívja fel a figyelmet a cigányság földrajzilag is meglehetősen kiterjedt kultúrájára. Nem csak a hagyomány ápolásáról van tehát szó, hanem a továbbgondolásáról és műveléséről is.

Lakatos Mónika történetének utóbbi időszaka a sztárrá válásról szól. Egyedülálló hangját a Romengóból ismerhetjük, de szólóénekesként saját nevén is megállja a helyét, nyugodtan mondhatjuk: Lakatos Mónika brand és hivatkozási alap lett. A Ritmo Fesztiválon bemutatott új lemeze példa nélkül áll: hallgatókat és balladákat énekel, amelyek egy finom feldolgozottság (vagy beledolgozottság) mellett megőrizték azt a karakterüket, ahogyan megszülettek, ahogyan eredeti közegükben szólhattak.
Miért fontos ez éppen ma? Mert a 16 dal (amiből kettőt Mónika apukája, Józsi archív felvételről, egyet nagynénikéje, Lulugy énekelnek és zárásképpen a nagynéni és Mónika közösen is énekelnek) a fájdalom feloldásáról, cigánysorsról, alapvető emberi értékekről, magáról az emberről szólnak. Rostás Mihály Mazsi csodás gitár- és tamburakísérete magasra emeli a surló szikárságban a dallamokat, amik persze csak formailag szikárak: az előadás mindenkit szembenézésre késztet. A mai világban majdhogynem megmagyarázhatatlan vállalás a lassúnál is lassabb számokból lemezt készíteni; ezt csak úgy lehet tisztességesen megvalósítani, ha az alkotók eleve tudták, mi fog megszületni és számoltak azzal, hogy a hallgatók és balladák már-már a zenén túli módon fognak hatni. A nagyon lassú zenékben - ha jól csinálják - feloldódik a ritmus, a dallam és a lecsupaszított érzelmekkel találjuk magunkat szembe.
Mónika énekhangjára születni kell, és ez olyan énekhang, amibe sokan belehaltak már. Még nem hallottam lemezen a roma holokauszt témáját feldolgozó dalt: hát, itt ez is megtörténik. Állunk, ülünk egyedül Mónika hangjával, a fentebb leírt módon a ritmus eltűnik, a dallam is egy siratóba forduló rubató énekbeszéd inkább, a háttérben pedig esik az eső. Nehéz megszólalni, nehéz bármi másra gondolni, a táborban vagyunk elhagyatottan, a himnikusan fájdalmas emelkedettség feloldozást ad. Lakatos Mónika a "Romanimo" lemezen sok mindent elmesél a cigány lélekről.

Nyitókép: Balázs János, Teremtés

Kanizsa Csillagai: Elindultam hosszú útra (Szerzői kiadás, 2016) 
Lakatos Mónika: Romanimo (Gryllus Kft, 2017)

Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!

in English →