Amikor Roberto Fonseca 11 éve saját nevén először Magyarországra érkezett (korábban Rubén González segítő zongoristájaként már járt Budapesten), még a Buena Vista Social Clubra (BVSC) lehetett fogni a teltházat. Teltház most is volt és persze a BVSC ma is olyan brand, aminek hallatán minden jó ízlésű zenebarát minimum felkapja a fejét.
A MOMkult megtelt tehát, és az időközben magyarországi kedvenccé vált Fonsecáról kiderült, hogy zenei nagyszülei hagyatékát mélyen elültette magában, a szellemiség valahol ott van, örökre ott is marad, de mára bőven tovább gondolta, mit is kezdjen mindezzel.
Kubában - ahogy a koncert közben Fonseca is fontosnak tartotta elmondani - legalább olyan fontos a zeneoktatás, mint nálunk. Sőt, talán a zene az egyik legfontosabb az életükben, ebből adódóan rendkívül sok és tehetséges énekes és hangszeres terem az országban, zongorista pedig kiváltképpen sok. Például találkoztam olyannal a koncert előtt, aki Fonseca helyett Gonzalo Rubalcabára készült, amivel persze nem is lőtt nagyon mellé, de azért Fonseca ameriakaias attitűdje kimerül a jazz iránti vonzódásban.
Mert őt bizony annak ellenére jazz zongoristaként tartják számon, hogy amit játszik, az sokkal erősebben mutat kapcsolódást a klasszikus kubai zenéhez. Legutóbbi, 2016-ban megjelent ABUC című lemezén éppen a guaracha, a mambo, a guajira, a danzón, a cha cha, a habanero, a bolero, a son előtt tiszteleg modernebb, artisztikusabb hangvételben. A lemezt a Tumbao de la Unidaddal hirdették, ezt a dalt Eliades Ochoával írták és éneklik, de ugyanilyen érdekes a 14 szám előadói apparátusa. Fonseca a szóló zongorától a teljes hangszerelésű big bandig különféle hangszereléseket alkalmaz, rendkívül színes az album, olyannyira, hogy megturnéztatva egy triós koncepcióra átfordítva alig-alig felismerhetőek a számok, inkább csak az ihletettség marad meg, miközben erősen mai zenét hallunk kellemesen szórakoztató köntösbe felöltöztetve.
A lemez nagy felállásából a dobos Ruly Herrera és a basszer-bőgős Yandi Martynez kísérte Fonsecát, ők alkotják a latin power trio ritmusszekcióját. Mint látjuk, fúvós nem volt, pedig a Zamazu, az első komolyabb nyugati kiadónál, az Enjánál megjelent album budapesti bemutatóján még itt volt Javier Zalba, Fonseca első igazi mentora, Dizzy Gillespie legendás nagy kedvence, az (Arturo Sandoval és Chucho Valdés vezetésével működő) Irakere egykori tagja. A történet szerint ő mutatta be a Wenders-film egyik színhelyéül szolgáló havannai Egrem-stúdióban a zongoristát a BVSC tagjainak: Fonseca tehát tényleg mélységében ismeri a kubai zenét és a koncert tanúsága szerint gyökereiről nem fog soha leválni.
A mélység azonban nem csak magában áll, hanem azzal az intelligenciával is párosul, ami engedi a zenésztársakat is főszereplőkké válni és a közös zenélés örömét helyezi az egyéni villogás elé. És ez akkor is így van, ha hallhattunk hatalmas szólókat, sőt, kifejezetten klasszikus zenei alapokon nyugvó virtuóz szólózongora számot, de Martyneznek is volt vonózva előadott megkapó kiállása, ami a "Besame Mucho" motívumába torkollott és Herrerara is hatalmas szükség volt a ritmikus ellenpontozáshoz, a poénok élesítéséhez és a külön, mélyebbre hangolt plusz mély pergő által modernre fazonírozott hangzáshoz.
A modern hangzáshoz persze hozzátartoztak a zongora mellett használt Nord Stage és Moog szintik, a ring modulátorral már a második számban atonálissá tekert billentyűs szólam. Egy ponton Fonseca Liszt Ferenctől kölcsönzött harmóniameneteket, utalva arra, hogy minden mindennel összefügg, hiszen már Coltrane hivatkozási alapja is Sztravinszkij volt, a kubai jazz alapja pedig valahol mégiscsak a klasszikusoktól eltanulható virtuozitás. Nem maradhatott el a közönség megénekeltetése sem, nagyon úgy tűnt, hogy Fonseca így negyvenes éveinek közepére már nagyon érti, hogyan kell az igényes, komoly, olykor fajsúlyos zenét a könnyed elemekkel keverve népszerűvé tenni. Ráadásképpen a "Zamazu" gyönyörű, műfajok felett ívelő melódiáját hallgathattuk meg a triótól.
A fotókat Kleb Attila készítette
(Roberto Fonseca a Get Closer koncertsorozaton - MOMkult, május 8.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
