Ha egy liftben felfelé haladva egy idegennek egy percnyi időm lenne körülírni a Söndörgőt, nagy bajban lennék. Talán azt mondanám, hogy egy olyan öt rendkívül tehetséges multiinstrumentalista zenészből álló banda, akik teljes magabiztossággal használják a délszláv tamburazenének és a balkán népzenei…
Azok a zenészek, akik nem a playbacknek vagy az autotune-nak köszönhetik főképp sikereiket, általában magabiztosan állnak egy élő koncert alkalmával a színpadon és lemezfelvételkor a stúdióban is.
“Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.” – tartja a mondás. Különböző népek életébe, szokásaiba viszont jóval egyszerűbb – és kockáztassuk meg: élvezetesebb – módon is bepillanthatunk: ez pedig a zene.
Megjelent a Söndörgő nyolcadik lemeze, ami, hát, nem hangzik túlságosan bombasztikusan. Lesz majd kilencedik és tízedik is, ki lehet hegyezni a söndörgősséget ennél a hírnél sokkal jobban is, a lemezbemutató koncert után mégis azt kell mondanunk: fontos állomáshoz érkezett a zenekar. Nem azért, mert…
Sokáig úgy tünt, hogy nincs komolyabb utánpotlása a magyarországi délszláv nemzetiségek népzenei hagyományait ápoló zenekaroknak, hisz a Vujicsics, a Kolo vagy a Söndörgő mellett alig-alig lehetett találkozni más szereplővel a szintéren. Aztán néhány éve elkezdtek mozgolódni a fiatalok és jöttek…
