Ritmus és hang

Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy mitől élő egy zenei hagyomány? Egy élő hagyomány alkalmazkodik egy adott korszellem sajátosságaihoz, magába fogad újabb zenei elemeket és folyamatosan újraértelmeződik a körülmények által, és azáltal, hogy új generációk és új zenei meglátások találkoznak benne. Ha Budapestet tekintve kell egy ilyen zenei közösséget megneveznem, akkor elsők között a szabad improvizációs és experimentális színtér jut eszembe, amely megújulásának zenészként én is szem- és fültanúja lehettem egy bő tízéves időintervallumra kivetítve. Ez idő alatt sok izgalmas formáció és szervezői kezdeményezés látott napvilágot, melynek köszönhetően egy nagyobb közönséget ért el ez a fajta kreatív zenei gondolkodásmód.

Az elkövetkezőkben az úgynevezett középgeneráció szerveződéseit fogom ismertetni, feltárva azokat a tényezőket, melyek nagyban hozzájárultak - és a beszűkült zeneipari lehetőségekhez mérten korlátozottan ugyan - de továbbra is hozzájárulnak a szcéna működéséhez. Ennek a felderítésében segítségül hívtam egy pár fontos szereplőt a szervezők és zenészek képviseletéből: Papp Zoltánnal, Tóth Mátéval, Pap Dávid Tamással, Halmos Andrással, Porteleki Áronnal, Ajtai Péterrel, Kováts Gergővel, Tijana Stancovič-csal, Kapusi Viktorral és Egri János Jr-ral beszélgettem.

Ahhoz, hogy egy underground közeg működhessen fontos, hogy legyen egy rendszeres befogadóhely, ami otthont teremt a zenészeknek és ami a közönség építéséhez is nagyban hozzájárul. Ilyen szempontból nézve Budapest a 2010-es években ideális volt, hiszen virágzott a bulinegyed, és bármikor besétálhattál akár ingyenes koncertekre is. A lokálok nagy hangsúlyt fektettek az élőzenére, erre megvolt az anyagi keretük is, és így könnyebben befogadtak olyan eseményeket vagy akár sorozatokat, amelyekben nagyobb volt a kockázat. Ez alatt olyan kísérleti, a mainstreamtől viszonylag távol eső zenékre gondolok, amelyek nem minden esetben vonzanak be tömegeket, akár még az is előfordul, hogy többen vannak a színpadon, mint a nézőtéren. 

Miután ez a zene engem is behúzott és elkezdtem felkutatni azokat a helyszíneket, ahol ilyen események zajlanak, öröm volt felfedezni, hogy nem egy olyan közösségi hely van, ami heti rendszerességgel biztosít teret a műfajnak. Valami nagyon ott volt a levegőben a free impró körül, párhuzamosan 3-4 helyszín volt befogadója rendszeres klubesteknek, emellett voltak olyan helyszínek, melyek az alkalmi koncerteknek adtak teret. Ott volt keddenként és szombatonként a kis Lumen, szerdánként a JazzaJ eseményeket befogadó Mika Tivadar Mulató, amely sorozat később az Aurórában folytatódott, csütörtökönként és vasárnaponként a Kisüzem. Emellett számos olyan befogadótér létezett, ahol ha nem is heti rendszerességgel, de jelen volt a kínálatban ez az irányzat: Müszi, Patyolat, Kék Ló, Nyitott Műhely, Szimpla kert, és itt még nem beszéltem azokról a klubokról, amelyek már hosszú évekre visszamenőleg biztosítottak otthont a műfajnak, mint a Jedermann. Ha az ember épp arra vágyott, a hét minden napján mehetett szabadzenei koncertre.

Papp Zoltán és Rubik Ernő Zoltán, a JazzaJ alapítói kihasználták ennek a kedvező időszaknak a lehetőségét arra, hogy valami egészen radikálisat hozzanak létre. A 2011-ben induló Mika Tivadar Mulató felkérésére és támogatásával megalapítottak egy heti rendszerességű klubot egy rendhagyó szervezői csavarral. Papp Zoltánt kérdeztem erről és a JazzaJ kezdeteiről.

¨Nem zenész kívülállóként talán könnyebben felismertem, hogy létezik Budapesten egy közeg, akik valahogy nagyon egyedien álltak a zenéhez de ezek a zenészek nem igazán ismerik egymást. Zenei platformok általában zenészek vagy stílusok köré szerveződnek, miközben az volt missziónk, hogy kapcsolatokat hozzunk létre emberek között, minket a műfaji határok nem fogtak vissza. Úgy zajlott a munkamegosztás Ernővel, hogy ő zeneszerzőként inkább a hangszerelésben gondolkodott, én meg a szcénákban és közönségben. Volt valami perverzitás ebben eleinte, hogy a leglehetetlenebb helyzetekben hozzunk össze előadókat különböző műfajokból és generációkból. Az volt a szándékunk hogy olyan zenészek játsszanak együtt, akik még soha nem zenéltek egymással. Azóta ez már szinte lehetetlen, de kezdetben ebben rengeteg volt a lehetőség.¨

Jazzaj / Lumen Women / Tóth Kinga, Pálházy Henriett, Makay Anna, Szabó Veronika, Tijana Stankovic, Marikovszky Andrea - 2018 március  - Ādriān Āngĕhrn fotója

A szabad improvizációs gyakorlatnak teret adó események azért különlegesek, mert egy nagyon intim hangulat teremtődik meg bennük, amiben fontos az emberi jelenlét. A JazzaJ koncertjeit is egy meghitt légkör jellemzi, és emögött egy tudatos szervezési hozzáállás rejlik. Papp Zoltánt a közösségépítés és közönségbevonás módszereiről is kérdeztem.

“Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy értő, figyelő közönség született a szcénán belül. Ebben olyan eszközök vannak, ahogyan megszólítjuk koncertek elején a hallgatóságot, nem használunk színpadot, hanem egy szintbe hozzuk a zenét és a közönséget, esetleg körbeüljük a zenészeket. Ezek mind azt segítik, hogy a közönség úgy érezze, része a folyamatnak még akkor is, ha nem mindig tudja pontosan értelmezni, hogy éppen mi zajlik, de mégis valahogyan tud kapcsolódni az egészhez, mivel nem azt érzi, hogy ő valami olyasminek a tanúja, amiből ki van rekesztve.”

A szabad improvizáció egy olyan zenei hozzáállás, ami az intuitív játékmódot helyezi előtérbe a zene hagyományos kereteivel szemben és ami szakít a belénk nevelt zenei sémákkal, tonális és ritmikai rendszerekkel és a pillanatban való alkotásra, a hangszerek lehetőségeinek felfedezésére és a zenei formával szemben a hangkeltésre, mint folyamatra fektet hangsúlyt. Ebben a kreatív alkotásban a zenészek jóformán az addigi tudásukat vonják kérdőre, és egy olyan hangzás megtalálása a kollektív kitűzött cél, ami előtte soha nem is volt, és soha nem is lesz. A szabadzene praxisa már önmagában értékes művészeti ágazat, hazai tekintetben egészen a hetvenes évekig nyúlik vissza a hagyománya és mindig is egy gazdag szellemiségű közeget vonzott maga köré.

Próbáljuk meg elképzelni annak a jelentőségét, amikor zenészek rendszeresen, szervezetten vannak abba a feladatba helyezve, hogy kreatívak legyenek, ahol egy egész közösség áll amögött, hogy estéről estére megszülessen valami teljesen új tapasztalás. Az absztrakt improvizációnak is megvannak a maga határai, de mindig születik benne olyan izgalmas hangzás, amit más módszerekkel nem igazán lehet előhívni. Ehhez kell a közönség figyelme és nem utolsó sorban a hite ennek a jelentőségében, és kell a performansz szituáció éles helyzete, ami alkotásra sarkall. 

Képzeljünk el mindehhez egy olyan zenészközösséget, akik ilyen kreatív zenei alkalmakon nyernek inspirációt és ezáltal megújul a saját zenéjük, vagy esetleg egy közös zenélésen találkoznak azzal a fúvóssal vagy billentyűssel, akiről kiderül, hogy megvan a technikai tudása, ami egy komolyabb koncepció kidolgozásához szükséges. Fontos, hogy létezzen egy ilyen közeg, ami platformot ad a kreatív alkotóknak, összehozva őket egy bizonyos esztétika mentén egy értő közösségbe és naprakészen tartja az alkotás folyamatát bennük. A szabad improvizáció gyakorlásának eme jelentőségéről beszélgettem Halmos András dobossal, zenei kurátorral.

¨A zene bizonyos, közönségigényeket nem kiszolgáló területein fontos a megújulás,  az újradefiniálás ahhoz, hogy élő tudjon maradni a hagyomány. Ha a bejáratott, bevált dolgokra támaszkodsz, akkor az egy idő után veszíthet valami nagyon fontosat a minőségéből. Lehet hatásos a közönség nagy része számára, de jól érzékelhető, amikor eltűnik a rizikóvállalás, ami a jelenlét, önátadás egyik minősége. Ez persze összetett kérdés, mert a közönség, vagy közösség igényeinek kiszolgálása nem feltétlenül gátja a minőségnek. Gondolhatunk itt a táncházakra, rituális, vagy klasszikus zenékre is. 

Mindenesetre az új hangzások, zenei formák, stílusok legtöbbször kísérletezéssel, a megújulás szándékával, vagy egy-egy kiemelkedő tehetség megjelenésével születnek. 

Számtalan példa mutatja, hogyan üresednek ki egykor forradalmian újnak ható hangzások, mire eljutnak a mainstream felhasználásig.¨

JazzaJ-Porteleki László/Porteleki Áron/Somló Dávid/Kristóf Marci - 2013 január - Erika Pereszlenyi fotója

Azokat a zenészeket, akik beállnak a szabadimprovizáció és experimentális zenék zászlaja alá szerteágazó zenei érdeklődés jellemzi, és ez a fajta nyitottság és sokoldalúság megfigyelhető a munkájukban is. Ebben a közegben úgy vannak jelen, hogy közben nem határolódnak el más zenei irányzatoktól, hanem párhuzamosan művelik azokat. Ez nagyon izgalmas keveredéseket eredményez, hiszen így több fajta meglátás és esztétika koncentrálódik. 

Kiváló példa erre Porteleki Áron, a szcéna egyik legfoglalkoztatottabb dobosa, aki népzenei háttérből érkezett, mint kontrás, de a zajtól a doom metálig, a punktól a transzig vagy a kortárstáncban alkalmazott elektronikus zenéig sok mindenben kipróbálta magát. Porteleki Áronnal kapcsolatban többek között az is érdekelt, hogy mennyire jelennek meg az ő zeneiségében a népzenei gyökerek.

“Ez nálam párhuzamosan történt, hogy jártam táncházakba brácsázni Sex Pistolsos pulcsiban, de közben a szigetszentmiklósi haverokkal punkot doboltam. Ez a két világ nálam mindig is együtt járt, és a 80-as évek, amibe én beleszülettem is nyitottabb volt, akkor talán nagyobb volt a kulturális virágzás, sok minden megfért egymás mellett és a különböző közegek jobban együtt tudtak működni, aztán ez szerintem a 90-es évektől kezdődően kezdett el látványosan tagozódni.

A népzenei vonal jelenleg nem jelenik meg a szóló munkáimban, mint konkrét dallamvilág, hangzásban viszont érzem, hogy ott van a fülemben ez a sűrű, masszív vonós mezőségi vonal, és sokszor ezt az intenzitást a dobolásba meg az elektronikus kísérletezéseimbe is beemelem. Az esztétikája nagyon jelen van bennem, viszont nem tudom, hogy hozzá akarnék-e nyúlni konkrét népdalfeldolgozások szintjén. Persze tisztelem azokat, akik ezzel próbálkoznak, például nekem nem fájt a Mordáiba belebrácsázni - annak ellenére, hogy megközelítésben más utat járunk néhol, - és értékelem, hogy a népzenei közegen kívül eső arcok ilyen módon tudnak ehhez kapcsolódni.”

Az elmúlt időszak egyik fontos hozadéka a szabadzenét tekintve a műfajok nagyobb mértékű ötvözése. A szcénában összekovácsolódott bandák előszeretettel emelnek be a szabadzenei helyzetbe akár világzenei elemeket is, hallhattunk már tőlük cumbiat, mahalat, szefárd dallamokat, afrikai vagy akár gamelán zenét. Tijana Stanković szerbiai etnomuzikológus, hegedűs, énekes 2014-2018 között volt a szcéna aktív résztvevője a kevés női hangszeres előadók egyikeként. Az ő kezdeményezésére összeállt Argo zenekar például a rebetikót és a szerb tradicionális vokális zenéket helyezte a szabad impró környezetébe.

“Ezeket a dalokat úgy használtuk, mint a jazz standerdeket, ami a free jazzben is előfordul, hogy egy téma a kiindulási pont a szabad impróhoz. És miért ne használnánk erre olyan zenét, ami közelebb áll a saját kultúránkhoz? Az én esetemben ez a hagyományos zene a Balkánról. Zenészeknek egy jó feladat tud lenni olyasmit játszani, ami számukra is izgalmas, de a közönségnek is megemészthetőbb. Meg persze van ez a világzenei attitűd is, még ha nem is vagyunk ennek teljesen tudatában, de egy olyan korban élünk, ahol normális, hogy műfajokat fuzionálunk.¨

Ha olyan alkotói hozzáállással közelítesz a zenéhez, hogy nem feltétlenül egy produktumba való besorolhatóság a fő szempontod, hanem a saját zenei nyelv megtalálása, akkor egy sokkal egyedibb hangzás születik meg, mintha egy eleve behatárolt stílus elemeivel operálnál. Számos izgalmas formáció látott napvilágot a budapesti zenei színtéren, gondolok itt akár a Dorotára, JÜ-re, 12z-re, a Decolonize Your Mind Society-ra, amelyek ha nem is közvetlenül ehhez a szcénához köthetők, de a zenészeik többnyire aktív résztvevői a közeg tevékenységeinek. Ezekben a zenekarokban van egy közös szál: valahogyan mindegyikben jelen van a szabadzenei attitűd, vagy a szabad improvizáció, mint stilisztikai elem. Halmos Andrással a JÜ alapítótagjainak képviseletében a zenekar kezdeteiről, alkotói folyamatairól és a szcénában megforduló zenészek alkotói hozzáállásáról is beszélgettünk.

“Ezek a zenészek sok stílusban mozognak, de talán egyikben sem tudnák kizárólagosan megtalálni, definiálni önmagukat. Inkább a nyitott állapotot keresik a zenében, de közben felkészültek arra, hogy e sok stílust autentikus módon tudják megszólaltatni. Ugyanakkor, ahogy a szabadzenében, a JÜ-ben is jellemző, hogy ez a fajta zenei szövet ledobja magáról, hogy bármely stílus elemein, hangzásán alapuljon. E zenészek közös gyökereit nézve megkerülhetetlen a jazz, a szabad improvizáció és a világ tradicionális zenéi.  

A JÜ esetében az első koncertünk előtt eltelt egy év, ami alatt heti rendszerességgel próbáltunk és semmilyen nyomás nem volt rajtunk, hogy mikorra, vagy mivel kellene elkészülnünk. Gyakorlatilag ennek köszönhetően alakult ki az a hangzás, amely szerintem a mai napig egyedülálló. Ez egy nagyon ideális időszak és helyzet volt, ami manapság jóval nehezebben, vagy egyáltalán nem lenne megvalósítható. Az első koncertünk előtt egy héttel kezdtünk témákat írni. ”

A kísérletezésre, keretek nélküli improvizálásra, új zenei módszerek felfedezésére való kíváncsiság kialakulhat személyes vagy akár mikro-közösségi szinten is, egyénenként eltérő külső zenei hatások eredményeként. Ilyen esetben nagyon sokat számít, hogy a saját úton elsajátított zenei érdeklődés mennyire tud azután egy közeghez kapcsolódni. A budapesti szabadzenét tekintve az utánpótlás bevonásában megfigyelhető egyfajta felelősségvállalás, én személy szerint Kapusi Viktort egy Grencsó István workshopon ismertem meg a Mediawave fesztiválon, melynek toborzásban jómagam is részt vettem.

Az elmúlt időszakban azt is nyomon követhettük, hogy egy fiatalabb generáció hogyan épül be a közegbe. A Kék Ló, melynek már 18 éves kora óta Gasner Márk, a The Best Bad Trip dobosa volt a tulajdonosa, koncertszervezője és üzleti vezetője egy újabb otthont nyitott a budapesti underground számára, számos fellépési lehetőségeket biztosítva a zenészeknek. A Kék Ló társaság képviseletében a felzárkózás folyamatáról beszélgettem Kapusi Viktor zenekarvezetővel, szaxofonossal, akinek fő fókusza a komponálás felé irányul.

“Én alapvetően a metálból és rockból jövök, jelentős inspiráció volt számomra Mike Patton, és rajta keresztül találtam rá a John Zornra, akinek hatására szerettem volna zenészekkel kipróbálni improvizatív játékokat realtime komponálás keretén belül. A The Best Bad Trip létrejöttekor már sokat használtunk saját jelrendszereket, kézjeleket és akkortájt fogalmazódott meg bennünk az igény, hogy el kellene menni workshopokra minél több helyről inspirációt meríteni, amit vissza tudunk majd emelni a közös projektbe, meg úgy alapból beláttuk, hogy mennyire fontos részét képezi az alkotásnak a közösség. Ezidőtájt a Kék Lóban elkezdtünk koncertezni, és volt egy ominózus jam session, amire eljött Geröly Tamás, Kováts Gergő, Fazekas Ábel és Ajtai Petya, és ott összehaverkodtunk, majd a JazzaJ-osok is elhívtak zenélni, és ez organikusan innen kezdve épült tovább.

Sokáig belső vívódás volt számomra, hogy mi áll hozzám közelebb, maga a zeneszerzés vagy az improvizáció, és aztán egyre inkább a komponálás felé hajlottam. Én úgy tekintek vissza ezekre a szabad zenélős alkalmakra, mint egy meghatározó ötletforrásra ahhoz, hogy utána abból, amit magamba szívtam leüljek és zenét írjak.“

A GNU-hoz hasonlóan rengeteg nemzetközi színvonalú zenekari kezdeményezésből viszonylag kevés marad fenn a budapesti színtéren, részben a zenészek kapacitását nézve, meg alapból az underground szcéna lehetőségeinek korlátozottságából adódóan. Én például nagyon fájlalom, hogy a Dorota, 12z, GNU, Osaka Crack, Czitrom  Ádám és Porteleki Áron duó vagy a The Best Bad Trip és sok más izgalmas felállás eltűnt a hazai felhozatalból.

Porteleki Áron az utóbbi időszakban a kortárs táncban alkalmazott zeneszerzés és a szólóban elmélyült alkotás irányába terelte a fókuszát, ami a hónapról hónapra éléshez képest egy valamivel stresszmentesebb egzisztenciális keret. Nem ő az egyetlen, aki jelenleg kevesebb energiát tud belefektetni a szabad improvizációs szerveződésekbe. Porteleki Áronnal a szcéna zenekarait érintő tiszavirág-jelenséggel kapcsolatban is beszélgettünk.

“Az, hogy az én zenekaraim miért nem maradtak fenn mind-mind egyedi eset, de legtöbbször talán az elhivatottság és beleállás korlátai találkoztak a körülmények nehézségeivel. A sok egyéb zenélések miatt nem tudnak áttörni egy plafont, mert nem tudunk vele eleget foglalkozni. Elér egy szintet, megjárja azokat a köröket, amit egy ilyen projekt megjárhat, behúz mondjuk egy-két külföldi miniturnét, lesz egy bandcampes lemezed, és kb. itt a vége. 

A Dorota ebből azért tudott kilépni, mert nyelvet változtatott. Az utolsó előtti lemezünkkel inkább beleálltuk egy színpadi produkcióba, számokban gondolkodtunk, még ha nyomokban meg is maradt az improvizáció. Ez így sokkal több embert tudott megmozgatni, nekünk is adott egy felszabadulást, mert a mélyén ami ott volt, az ugyanúgy tudott működni. Talán ez a fajta siker picit későn érkezett, és a feladat sem volt egyértelmű, hogy akkor ezt fenntartani kéne, vagy továbblépni a következő szintre, és itt megint anyagi korlátokba ütköztünk.”

Kováts Gergő sokoldalú alkotó, a pop, a jazz, a népzene, az elektronikus zeneszerzés tapasztalatai mind-mind ott vannak a tarsolyában, ezért én személy szerint már nagyon vártam, hogy milyen formációval fog bemutatkozni, mint zenekari vezető. A Kovászban az elmúlt termékeny időszak koncentrálódik, és Kováts Gergő izgalmas fúziót hozott létre, melyben a népzenei elemeket integrálja egy egyedi zenei nyelvezetbe, amiben még nagyon sok kiaknázatlan lehetőség rejlik hazai vonalon. Kováts Gergő azt a kulisszatitkot tárta fel, hogy a Kovász nem egy régóta fiókban tartogatott ötletből, hanem egy külső indíttatásra állt össze, egy dubaji expó felkérésre. A szakmában megélt elkerülhetetlen kudarcok mellett arról is beszélgettünk, hogy a viszonylag sok meghiúsult zenekari kezdeményezés mögött mekkora mértékű eleve meg nem valósult koncepció rejlik.

“Egy adott kor felett a ember nem ugrik rá minden izgalmasnak tűnő elképzelésére, mert egyszerűen már nincs rá kapacitása. Talán morális értelemben problémásan hangozhat, de már végiggondolja azt, hogy egy projekt megvalósítása mibe kerül - akár érzelmi oldalon is-, és sokszor összességében nem éri meg, vagy nem látszik a realitása. Nem lehet végigélni egy zenei karriert úgy, hogy párszor ne kerüljön az ember padlóra vagy ne kérdőjelezze meg saját maga helyét a zenében. Lehet ennek emberi háttere is, de vannak olyan nagyon hétköznapi és gyakorlati tényezők is, mint például, ha nem kap anyagi támogatást az amúgy eleve nem rentábilis művészethez. 

Saját bőrömön érzem, hogy az az egy darab dubaji felkérés mennyire meg tudta határozni a mostani éveimet, de egy sikertelen pályázati év is mekkora hatással tud lenni a munkámra. Talán most kevesebben is vannak azok, akiknek alapból az improvizáció a fő fókuszuk. Meg az is lehet, hogy most mindenki popzenét akar játszani. Vagy csak elfáradtak az emberek, mert úgy el lehet fáradni, ha valamiért folyton harcolni vagy könyörögni kell. A zeneipar minden szereplője túl van terhelve, beleértve a pályázatok elbírálóit is. Ma a támogatásokért, fellépésekért mindenki mindenkivel akaratlanul is versenyeztetve van. Beszűkült az egész zeneipar, és erről nem beszélünk eleget szerintem.”

JazzaJ // K+AMP / Kováts Gergő, Ajtai Péter, Miklós Szilveszter, Pozsár Máté - 2015 február - Mekler Zsuzsa fotója

A szabad improvizációban az elemek újrafelfedezésének alkotói folyamata a zenészek számára már önmagában izgalmas feladat, de a formától, szabályoktól való elszakadás lehet egy politikai állásfoglalás eszköztára is. Amikor egy fiatalabb társaság csatlakozik egy zenei hagyományba, feltevődhet a kérdés, hogy mennyire tudatosan élik meg az elődjeik kontinuitásaként a saját zenei tevékenységüket, és hogy milyen új gondolatiságot képviselnek ebben a zenében. Ajtai Péter nagybőgős és Kováts Gergő szaxofonos a hazai free jazz élet két fontos szereplője. A Zeneakadémia Jazz Tanszékén ismerték meg egymást, ahol állandó zenésztársakra találtak Pozsár Máté és Miklós Szilveszter személyében, és együtt már a 2010-es években heti rendszerességű kreatív zenei klubot vezettek a Jelenben, ahová lejárt többek között Grencsó István, Dresh Mihály vagy Geröly Tamás is a Szabados György köréből. Kováts Gergő a középgeneráció hozományát összefoglaló beszélgetésünkben a szabadzenével kapcsolatos személyes viszonyát is megfogalmazta. 

¨Ez korszellem kérdése, és szerintem nem véletlen, hogy a klubunkkal egy időben jött létre például a JazzaJ is, valamiért muszáj volt az akkori generációnak újra felfedeznie ezt a zenét. Azért sem kontinuitásként tekintek a mi közegünkre, mert Szabados gondolatiságával akkor kezdett ismerkedni a csapat egy része, mikor már ebben nyakig benne voltunk. 

Engem egyértelműen a zenén belüli dolgok vezettek az improvizált zene felé. Az addig megélt jazz-improvizáció egy nagyon logikus, szinte szükségszerű kiterjesztéseként vagy folytatásaként éltem meg. És nem utolsó sorban tetszett az, amit a szabad improvizáció során hallottam. De nem ideológia alapon találtam meg magamnak. Sőt, sokszor a hozzám zenei gyakorlatban legközelebb álló emberekről derül ki, hogy teljesen mást gondolnak a szabad improvizáció elveiről, de közben a zene, amit együtt csinálunk, az mégis jól működik.” 

Ajtai Péter nagybőgős a hazai avantgárd zenei színtér egyik meghatározó figurája. Bármilyen zenét is játsszon, a jazz nyelvezete erősen megjelenik, mint inspirációs forrás. Jelenleg a Lumen kávézóban ¨A Jazz vajon mi?¨ néven vezet szeminárium-sorozatot, melyben az improvizáció módszerének és gyakorlatának az elméleti hátterét, és az erre épülő műfajok történetét mutatja be. A szcéna gondolatiságát feltáró beszélgetésben a Qiyan-ról is kérdeztem, amelyben többek között a Córdobai Kalifátusban élő zsidó rabszolganők tradicionális zenéjéből építkező saját kompozícióit hallhatjuk.

¨Sokfélék vagyunk, sokan nem értünk egyet politikai nézetekben, vannak köztünk teljesen apolitikus résztvevők is, de alapvetően ez nem töri szét a szcénát, csak emiatt talán nehéz politikai alapon közösséget szervezni. 

Én személy szerint eléggé ideologikusan gondolkodom. A Qiyan kiindulási pontjaként például olyan zsidó és arab zenéket mutatunk be elsősorban Spanyolország területéről, amelyek a nőknek a művészetekben való részvételét tekintve is békeidőben születtek sok száz évvel ezelőtt. Egy régi kultúrán keresztül akarok mostani problémákra rávilágítani, például arra, hogy a nők szerepe a jazzben napjainkban mennyire hátráltatott, a magyarországi free jazzben is korlátozott a részvételük.” 

Ajtai Péter és Kováts Gergő zenei körének munkássága komoly eredményeket ért el a szcénán belül több éves távlatból megfigyelve, hiszen egy olyan folyamatosan bővülő zenész társaságot képviselnek, akik jelenleg már a Jazz Konziban meg az Akadémián tanítanak, és ennek köszönhetően tanítványaik intézményes szinten is találkoznak a szabad improvizáció fogalmával, amivel az előző generáció nagy eséllyel még csak terepen ismerkedett. Ajtai Péternek alkotótársaihoz hasonlóan már több növendéke is csatlakozott a szabad-improvizációs színtér zenészei közé.

¨A fiatal generációk bevonása fontos számunkra, de azért nem presszionáljuk a gyerekeket afelé, hogy ilyen zenét játsszanak. Egész egyszerűen kíváncsiak ránk, lejárnak a koncertjeinkre és megismerkednek ezekkel a zenékkel. Ilyen szempontból nagyon szerencsés helyzet az, hogy emiatt állandóan termelődik utánpótlás, és itt nem is az a fő célunk, hogy a növendékeket bevonjuk, hanem inkább az, hogy megismertessünk velük egy másfajta zenei gondolkodásmódot ahelyett, hogy egy nagyon technikai központú módszert nyújtanánk. Aztán az az ő saját döntésük, hogy ezzel foglalkoznak-e, vagy sem.¨

Ezzel párhuzamosan az is megfigyelhető, hogy oldódnak az eddig eléggé élesen kirajzolódott határok a mainstream- és free jazz szcénák között. Erre egy kitűnő példa Egri János Jr. jazz-zongorista kezdeményezése, a Spontaneous Moments, mely idén augusztusban debütált a Gólya Presszóban. Egri János a bebop hagyományát erősen magában hordozó mainstream jazz képviselőjeként ismerheti a hazai közönség, ezért engem eléggé meglepett az a fordulat, mikor Ajtai Péterrel és Gyárfás Attilával láttam közös formációban. Egri Jánost arról kérdeztem, hogy mi vezette őt az absztrakt improvizáció felé.

“Én az utóbbi félévben kezdtem el foglalkozni az abszolút szabad improvizációs zenével, és ezáltal teljesen új zenei ötletek fogalmazódtak meg bennem. Alapból a saját triómmal egy olyan műsort igyekszem összeállítani, amelynek nagyobb a befogadó képessége és ami egy tágabb közönség felé nyit. Ezalatt azt értem, hogy a klasszikus, a filmzene és az igényes populáris műfajt is megszólaltatjuk a mainstream jazz irányon. Mindezek mellett a free jazz az, amit eddig nagyon hiányoltam a karrierem során, ez a műfaj a saját határaimat segíti átlépni. Péternek és Attilának köszönhetően merültem bele még jobban a kötetlen zenei játékba, és nagyon sokat gazdagodtam ezáltal zeneileg, ez a műfaj és ez a formáció új kapukat nyitott meg előttem.”

Pap Dávid Tamás, fotó: Cséfalvay Á. András

Ha a budapesti underground zenei életről beszélünk, akkor Pap Dávid Tamás neve megkerülhetetlen. A Sirályban és a Rohamban kezdte a koncertszervezést, egy ideig a JazzaJ-jal is közreműködött, majd a Kisüzemnek és Lumennek lett állandó szervezője, utóbbiban jelenleg is rendszeres szabadzenei sorozatot vezet. Papp Dávid már a koncertszervezéssel párhuzamosan felismerte annak a jelentőségét, hogy ezek az események dokumentálva legyenek, és ebben is hosszú utat tett meg a kezdetleges hangfelvevőktől a korrekt hangminőséget nyújtó mobil stúdióig. Időközben a hangmérnök szakmát is kitanulta, és saját, független, önfinanszírozó kiadója van, a PrePost Records. Ha a szcénáról kering hangfelvétel a neten, azt nagy valószínűséggel ő rögzítette, emellett a Tilos Rádió Optimal műsorában heti műsor keretén belül közli le a pesti undergroundról készített élő felvételeit. Az ő eseményeinek az is sokat hozzátesz a szertartásosságához, hogy minden egyes koncert rögzítésre kerül, azt az üzenetet hagyva a nézőkben meg az előadókban, hogy ami itt most megszületik, annak jelentősége van. Dáviddal elbeszélgetve többnyire az érdekelt, hogy szervezői oldalról hogyan látja most az underground szcéna lehetőségeit.

“A Covid alapból az egész zeneipart szétszedte és sok mindent elvágott, húzott egy határvonalat, ahonnan nehéz volt újrakezdeni mindent. Jelenleg mindenhol pénzhiány van, koncertekre is kevesebben költenek, a kiadóm esetében is azt tapasztalom, hogy csökkent a vásárlói kapacitás. Ehhez még az is hozzátesz, hogy klubélet terén nem állunk most annyira jól Budapesten, mint mondjuk 10-12 éve. A Lumen is nehézségekkel küzd, és nehéz ezt teljes erőbedobással szervezni úgy, hogy közben nincs anyagi erőforrás. 

Mindemellett bizakodó vagyok. Persze nehezebbek a körülmények, de én minden új kezdeményezésből lendületet nyerek. A legfiatalabbak között is rengeteg tehetséges zenész van, viszont jelenleg azt látom, hogy kevésbé érnek össze az újabb generációk és szervezőként számomra az is egy fontos feladat, hogy a szcéna folyamatos megújulásához hozzájáruljak.”

A Lumen zenei programja veszélybe került, nem tudják folytatni a Ti aktív és folyamatos hozzájárulásotok nélkül. Ezen a felületen tudjátok őket támogatni.

A JazzaJ is a legfiatalabb korosztály bevonásában látja a következő logikus lépést. Legújabb kezdeményezésükben, a ZZZ koncert-sorozatban a Z generációt célozzák meg újabb zenészeket bevonva, nagyobb figyelmet fordítva az elektronikus zenéknek. Erről Tóth Mátéval beszélgettem, aki 2017 óta tagja a szervező csapatnak.

“A legújabb generációból talán nagyon kevés olyan zenész van, akik a szabad improvizációt tartanák a fő fókuszuknak. Most kicsit olyan a hangulat Budapesten, mint 13 évvel ezelőtt. Lezárult egy körforgás, és végig kell gondolni újra, hogy ki az, aki a fiatalabb zenészek közül jól improvizál, és ki kivel nem zenélt még. Kurátori szemmel nézve ez számunkra izgalmas kihívás, újra felfedezni a várost és benne a fiatal zenészeket.” 

Ez a közeg szorosan a kisebb helyszínekhez, romkocsmákhoz, alternatív vendéglátóhelyekhez kapcsolódik, időnként még ha fel is szivárog elitebb intézményi struktúrákba, mint a FUGA vagy a BMC, vagy olyan fesztiválokra, mint az UH Fest, Újbuda Jazz Fesztivál vagy Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál. Viszont amikor a műfaj természetes közege van nehéz helyzetben, megfogalmazódhat a kérdés, hogy segítene-e, ha egy nagyobb befogadóképességű, gazdaságilag jobb helyzetű intézményrendszerbe lenne átemelve. Halmos Andrást, a MÜPA és Magyar Zene Háza kurátorát a szabadzene integrálásával kapcsolatos tapasztalatairól és meglátásairól kérdeztem.

“Koncertszervezőként komoly infrastruktúrával rendelkező helyszíneken dolgozom, és próbálom integrálni a szabad improvizációt a programstruktúrába, de ennek nem ez a természetes közege, nem érzem, hogy szervesülni tud ezekben a terekben.  

A ház indulásakor elindítottunk Gyárfás Attilával közösen egy szabadzenei sorozatot a 80 fős Előadóteremben Tabula Rasa néven, de másfél év után azt éreztem, hogy hiába tudtunk az amúgy is sokszínű színtérhez új együttállásokat, megközelítéseket adni nagyon jó minőségben, nem sikerült ezt felépítenünk, integrálnunk. Azóta Márkos Berci szervezésében fut nálunk az In Pari sorozat, ahol a szabad improvizáció zenészek, írók, és fotográfusok részvételével történik. Úgy tűnik, hogy az összművészet jobban működik az MZH-ban, ahol ez amúgy is kiemelt része a profilnak. 

Saját szervezésű koncerteken túl nem egyszerű a Zene Házának éltetni a szabadzenei színteret, bár keresem ennek a módjait. 

Idén ősszel indult egy sorozat a Lumeben Kipakolás néven, melyben a népzenei-, a jazz- és az elektronikus tanszék diákjai tudják magukat koncerteken kipróbálni, és egymással zenélni. Ezt a sorozatot támogatja a Magyar Zene Háza, és a záróesemény a Szabadtéri Színpadán zajlik majd júniusban. Ilyen szinten tudunk talán egy picit segíteni, de nyilván sokkal jobb lenne, ha mondjuk az NKA kuratóriumában lennének olyanok, akik értik, értékelik, és ismerik ezt a területet.”

A fentiekben a szerteágazó közegnek egy szubjektíven kiemelt szeletét mutattam be. Terjedelmi okok miatt természetesen sokan kimaradtak azon résztvevők közül, akik hozzájárultak a szcéna izgalmas folyamataihoz, nem beszélve a jelenben zajló tevékenységekről, az újabb szervezőkről és zenekari kezdeményezésekről, de ez már egy következő írás tárgyát képezné. A szövegben említett zenészek a következő fontosabb formációkban aktív tagok vagy működtek közre korábban.

Ajtai Péter: Qiyan, Peter Problem, GNU, Turul Blast, ARGO, Páriczky Quartet, Baló István Projekt, AMP, Spontaneous Moments, Budapest Improvisers Orchestra, Szelevényi Vito Quartet, JAP, Geröly Space Sextet, Grencsó Kollektíva, Nigun, Geröly Trió, Mingus! Mingus! Mingus!, Quelquefois.

Egri János Jr: Egri Jr. | TRIOJOHNOLOGY, Sr. Egri Quartet, Uher Bálint Quartet, Varga Balázs Quintet, Spontaneous Moments, Ifj. Jónás Géza Quartet, Swing A La Django, Nagy Noémi Quartet, Kőszegi 4 Generations, Pankastic!, Trio Midnight, Szakcsi Jr. Trió, Egri János Quartet, Szőke Nikoletta Quartet, Jónás Géza és zenekara.

Halmos András: Jü, Mabon Dawud Republic, Decolonize Your mind Society,  Gadó Gábor Quintet, Santa Diver, Bajdázó, Kampec Dolores, Pop Ivan, Tariqa, Vasakon. Bővebben: www.andrashalmos.com

Kapusi Viktor: The Best Bad Trip, Grencsó István Fiatal Szabadcsapata, Peter Problem, GNU, Osaka Crack, Morphine Tribute Band, Mordái, Deep Glaze (feat.), Jägermeister Brass Band, Acoustic Manual Techno, Sauropoda,, Hari_Drama, Hierophant, The Platypus.

Kováts Gergő: Budapest Improvisers Orchestra, Quelquefois, Geröly Trió, Decolonize Your Mind Society, KAP, Kovász, NART Orchestra, Irie Maffia, Kék Nyúl, Tárkány Művek, Uljana Quartet, Esszencia, Quelquefois.

Porteleki Áron: Dorota, Decolonize Your Mind Society, Qyian, 12z, Akosh S. trio, Poros, Turul Blast, Thisnis, Akosh S. Unit , Singas Project, Volkova Sisters, Babám, Czitrom/Porteleki duo, Gnú, Peter Problem, Argo, Deti Picasso, Parasztok Atmoszférában, Mordái. Bővebben: https://aqb.hu/hu/in-house-artist/aron-porteleki/

Tijana Stanković: Lenhart Tapes, Argo, Rođenice, Szilárd Mezei International Improvisers Orchestra, Túl a Tiszán Innen Ensemble, Hyperion Ensemble, Peter Problem, Tijana Stanković Solo.

Kapcsolód írások: 

"Vezetett hömpölygés" - Új Táncház a Turbinában

Vicces, egyedi, furcsa hangzású és nagyon felemelő zene

Örömelv és anarchia: balkáni kazettakáosz és megszelídítése a Lenhart Tapestől

Közösségi transz a Dorota új klipjében - itt a Solar The Monk II.

Ne mindig önmagunkat akarjuk felfedezni

Parasztok Atmoszférában