Most sokan feltehetik maguknak azokat a kérdéseket, amiket Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című könyvében, a zongorahangoló látogatása után Eszter úr tesz - aki egészen addig a zenében jelenlévő tökéletes, harmonikus rendre alapozta az életről való meggyőződéseit. Azt hitted, a zenében legalább van igazság? Hát, nem!
A hangszerek nagy része, amivel zenehallgatóként találkozunk, ugyanis valójában nem szól tisztán: azok gyakorlatilag szándékosan el vannak hangolva a tiszta (abszolút) skálához képest. Mi mégis ezt az elhangolt állapotot halljuk tisztának, hiszen erre vagyunk kondicionálva az elmúlt 200-300 évben - a fülünk pedig, a legrugalmasabb érzékszervünk lévén, mindenféle helyzetekhez képes alkalmazkodni. Az általunk tisztának hallott “európai hangolású” zene, és egyúttal a komplett európai zenetörténet egyesek szerint felfogható a tiszta hangolástól való eltávolodás történeteként is. Egy olyan konszenzusos, kompromisszumokra épülő rendszer, amely a fizika törvényei alól részben felszabadítva magát valójában becsapja a fülünket, és ami még fontosabb, uniformizálja a kezdetben rendívül diverznek indult zenei hangzásvilágokat.
Szabó Bálint (aka Gosheven) szintén Krasznahorkai hatására kezdett mélyebbre ásni a tiszta hangolás és a “nem európai” hangolások történetében. Szólóprojektjében és az általa szervezett programokon is nagy hangsúlyt kap ez a küldetés: a Miklósvölgyi Zsolt esztétával közösen életre hívott Down To Earth beszélgetéssorozat például kifejezetten a kulturális és a tudati dekolonizáció kérdéseivel foglalkozik. Útjának mintegy kiterjesztéseként alapította a Decolonize Your Mind Society zenekart, inspirálódva nem csak a nem európai kultúrák több ezer éves zenéiből és a nem-temperált hangolásokból, hanem gyakorlatilag mindenből, ami nem mainstream, hanem - ahogy ő fogalmaz - „oldalsó partra sodródott”.
A Decolonize Your Mind Society kollektív zenei kísérlet és zenébe bújtatott kapitalizmuskritika egyben. Alternatívák keresése arra, hogyan tudjuk a hallásunkat megfigyelni és befolyásolni; hogyan van kondicionálva a fülünk gyerekkorunktól kezdve és meddig tudjuk ennek határait feszegetni; hogyan tudjuk ledobni magunkról a láncainkat egy olyan világban, ahol a kultúrától a mezőgazdaságon át a zenéig egyre inkább a homogenizáció vesz minket körül.
A zenekar első nagylemeze már előrendelhető digitális verzióban “A Courteous Invitation To An Uninhabited Anabatic Prism” címmel - amit itt most inkább nem fordítanék le magyarra. A lemezen az alapvetően nyílt zenekari felállásban Bálint mellett Halmos András (Jü, Tariqa és Mabon Dawud Republic) dobol, Hock Ernő (Zuboly, The Qualitons) bőgőzik, Ávéd János szaxofonozik, Pozsár Máté (Grencsó Kollektíva) szintetizátoron és una cordán, Váczi Dániel pedig egy saját maga által fejlesztett fúvós hangszeren, a glissonic-on játszik. Bálint a készülő anyagról:
“Három napon keresztül készítettük a felvételeket a Supersize stúdióban, és egy elég vicces, egyedi, furcsa hangzású és nagyon felemelő zene lett a végeredmény. Annak ellenére, hogy a világ jelenlegi állapota meglehetősen apokaliptikus és kiszámíthatatlan, mi ünnepelni akarjuk életet, megmutatni, hogy milyen erőt rejt a közösség és a közös zenélés, és ezekkel a hihetetlenül színes tiszta hangolású dalokkal megpróbálunk rámutatni ennek a varázslatos univerzumnak a hihetetlen csodájára.”
Azért, hogy az album fizikai formátumban, vinylen is elérhető legyen, a zenekar közösségi (crowdfunding) kampányt indított, amit itt lehet támogatni a lemez előrendelésével. Az album artwork-jét Csató Csenge készítette.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
