Mindig is érdekelt, hogy az alkotókat milyen hatások teszik azzá, amit látunk belőlük a színpadon. Mit olvastak/olvasnak, milyen zenéket hallgattak/hallgatnak, hol jártak és mit láttak a világban és azt, hogyan értelmezik, hol és hogy nőttek fel? Kisgyörgy Ilkával korábban készített interjú kíváncsivá tett, hisz nagyon érdekes az élete, számos, látszólag egymástól távol eső zenei műfajban alkot. Szóval hülyeség lett volna kihagyni, hogy rákérdezzek, hogy milyen előadók és zenék inspirálták alapvetően. A választ itt olvashatjátok. 
Török Ferenc

1.  Chavela Vargas - Chavela Vargas

A Costa Ricai születésű Chavela Vargas - akit fiús vonásai miatt a családi ház látogatói elől gyermekként rejtegettek a szülei - már egész fiatalkorában, 17 évesen Mexikóba “menekült”. Képzeljünk el egy nőt, aki megjelenik a harmincas években a mélyen katolikus lelkületű ország zenei színterén, felrúgva minden, az akkoriban női előadókat jellemző modorosságot és cicomát, aki férfiruhába öltözve, részeg szenvedélyességgel szólaltatja meg az addig jóformán kizárólag férfiak által előadott, nagy zenekar kíséretében megszólaló ranchera dalokat. 

Az a hír járta róla, hogy nem egy híres amerikai színésznőt csábított el karizmatikus személyiségével, sőt még Frida Kahlo festőhöz is kötötték romantikus szálak, aki példának okáért a korai családi fotókon férfi öltönyben állt pózt… Chavelát sajnos a züllöttsége és nagy mesterének, dalszerzőjének és ivócimborájának, José Alfredo Jiméneznek az elvesztése az előadói pályájáról hosszú évekig lesodorták.

Idős korában lett újra felfedezve, és onnantól kezdve majdhogynem a haláláig aktívan fellépett, és későn, pályája alkonyán érkezett el számára a szakma elismerése is. Vargas, akinek a fentiekben bemutatott élettörténetét a róla készült dokumentumfilmre alapozva ismertettem, úttörő bátorságával és előadói minőségével  évek óta meghatározó inspiráció számomra. A tavaly nyár elején napvilágot látott szóló ének-gitár műsoromban többek között őt is megidéztem. Továbbá idén egyik jelentős alkotótársam, Varga Veronika énekes, tamburabőgős is bemutatta Chavelát a Magyar Zene Háza “Dívák és Ikonok” kiállításhoz kapcsolódó előadássorozatának Mortissa - spanyol dívák kiadásában. Chavela első stúdiófelvételét hoztam el nektek.

A teljes album itt hallgatható.

2. Rosa Lee Hill - Rosa Lee Hill and Friends

Ha már említésre került a gitár projektem, akkor a következő előadó megemlítése részemről megkerülhetetlen. 2019 környékén Pulay Gergely szociológus, antropológus ajánlására elolvastam LeRoi Jones (Amiri Baraka) “A blues népe” című írását, mely jelentősen új szemléletbe helyezte az afro-amerikai zenével kapcsolatos ismereteimet. Ennek az olvasmánynak a hatása alatt kezdtem el női blues előadók után kutatni, és hálás vagyok, hiszen nagyon sok inspiráló jelenségre bukkantam, olyan személyiségekre, mint Precious Bryant, Jessie Mae Hemphill, Elizabeth Cotten, Sister Rosetta Tharp, Odetta és még sorolhatnám.

Viszont aki kimagaslóan magával ragadott úgy “primitív”, zsigeri, döcögős, “sérült uniszonos” alsóhúr-hangolású gitárjátékával és a nagyon személyes és pozitív értelemben vett egyszerűségű éneklésével az nem más, mint Rosa Lee Hill. Olyannyira inspirált, amit tőle hallottam, hogy még mielőtt a világjárványra berendezkedve lehúztuk volna redőnyeinket, klasszikus gitáron játszó testvéremtől kaptam ajándékba egy elektroakusztikus hangszert és akkor már online elkezdtem órákat venni Oliver Lee gitárostól, valamint YouTube videókból tanultam, majd később Dörnyei Szabolcshoz is jártam megerősíteni az alapokat, utólag is köszönöm nekik a segítséget. A Rosa felvételeiről leszedett dallamok voltak az első értelmes zenei frázisok, melyek az ujjacskáimat feltörő fémhúrokból felcsendültek.

A Comoban született, észak-Mississippi hagyományaihoz tartozó zenében tevékeny Rosa munkásságát az Alan Lomax etnomuzikológus és George Mitchell zenetörténész, producer és előadó gyűjtéseiből lehet megismerni. 

A teljes album itt hallgatható.

3. Billie Holiday - Lady in Satin

Maradok picit még a kontinensen, hogy egy jazzénekesnőt is bemutassak. Az eddig felsorolt zenészekhez hasonlóan most is autodidakta előadóról van szó. Billie Holiday az 1959-ben berobbanó óriási jazz-reform előtt volt tevékeny művész, akinek különleges énekhangja mindenki számára azonnal felismerhető. 

A gyermekkorában mélyszegénységben élő, hánytatott sorsú Billie önéletrajzi írásából (Lady Sings the Blues) olyan megrázó tények kerülnek napvilára, mint a kislánykorban elszenvedett nemi erőszak vagy a tizenéves korban űzött prostitúció, melynek börtönbüntetés lett a következménye. Óriási sikereket elért zenei pályája alatt is rengeteg megaláztatás érte, például olyan helyzetekben,  amikor fehér előadókkal túrnézva külön szegregált motelekben kellett megszálljon, sőt nem étkezhetett zenésztársaival egy helyiségben sem. 

Előadói engedélyét nemegyszer visszavonták tőle és részben ennek köszönhetően a cellák lettek a “második otthona”, ahová gyakran érkeztek rajongói levelek, melyek valamilyen szinten talán tartották benne a lelket. De hát próbáljunk találni nálánál könnyebb sorsú afro-amerikai nőt a 60-as évek előtti  “amerikai álomvilágban”. 

Billie egyik leghíresebb felvétele az orosz-zsidó bevándorló családban született amerikai költő és dalszövegíró, Abel Meeropol “Strange Fruit” versére íródott, melynek szövegében a  költö csendben tiltakozik a lincselések ellen, és melynek megzenésítésében Billie is közreműködött. Viszont ebbe a válogatásba Lady Day tragikusan korai halála előtti utolsó stúdiófelvételeinek egyikét hoztam el nektek, melynek címadójában a művésznő tetőtől talpig szaténban “tündököl”. Vele kapcsolatban az a legnagyobb szívfájdalmam, hogy ha ez a nő élt volna még legalább tíz évet, akkor talán elérkezett volna számára valamicske jóvátétel a nem sokkal a halála előtt változásnak indult korszellemben.

A teljes album itt hallgatható.

4. Panseluța Feraru - Muzica sârbească

Akik valamennyire ismerik a zenei munkásságomat és mozgatórugóimat, azok talán annyira nem fognak meglepődni a következőleg bemutatott lemez üzenetén. Egy olyan omage-ról van szó, melyet a ma is élő román-cigány énekesnő, Panseluța Feraru tett le az asztalra a szerbek zenéjének tiszteletére. Engedjétek meg, hogy lefordítsam az album címadójának első szakaszát, hogy jobban kontextusba kerülhessetek az anyag jelentőségével kapcsolatban:

Egy Mohácson, a Gráf Vivi szülinapja apropóján az éjszakába nyúló össznépi muzsikálás alatt kibontakozó beszélgetésünkből megidézném Cselinácz Marko harmonikást, aki a lemezen hallottakat ugyanolyan lelkesedéssel fogadta, mint én, és aki szerint a példaértékű hanganyag “nagyon jól, viszont akcentussal beszélni a szerbet”. 

Ennél az előadónál a bemutatás helyett inkább kérdeznék, mégpedig azt, hogy hol marad a szakma elismerése? Mert hiszen ez a nő megjárta a világ nagyszínpadait, olyan erkölcsi mércével és zenei tehetséggel bír, hogy az irigylésre méltó, és mindezek ellenére például nem készült még róla egy Wikipédia oldal… A cirka 2700 követővel rendelkező Facebook oldalán lehet találni róla egy rövid életrajzi írást, emellett egy kurtafarkú bulvár anyagból sejteni lehet, hogy az előadó idős korára az állami nyugdíjból igen szűkösen gazdálkodik: 

„272 lej (két éve cka. 21 000 forintnak megfelelő) kártalanítási nyugdíjam van. A kupon a táskámban van, ha szeretnéd, hogy megmutassam. Én is a táskámban tartom, csak úgy, kedvesem. Nem utasítottam vissza a nyugdíjat, mert mondtam, hogy kopogtat az ajtómon. És jó volt, mert sokszor sikerült eljönnie, amikor nem volt pénzem kenyérre, amíg el nem küldték a gyerekeimet. De nem ezek képezik ennek a bevételnek az alapját. Még mindig gyerekpénzt adnak, nem engedik. A gyerekek pénze nélkül nem tudom, hogy sikerült volna! A jó Isten jó gyerekeket adott nekem. De felejtsd el, egy életen át tartó munka után nekem is van nevem, felejtsd el, mi lesz ezekkel a nyugdíjakkal, semmi.

A Romániát most uraló emberek nagyon okosak és intelligensek, de szívükben nagyon rosszak. Nem akarnak tenni valamit, van bennük rosszindulat, a Sátán vezeti őket. Legyenek jobbak a román néppel! Vásárláskor kb 5-6 milliót hagyok, attól függően, hogy mit veszek. Csak én és a férjem vagyunk, de minden nap főzök. Mert egy gyógyíthatatlan betegségem van, a cukorbetegségem, és ez a betegség nagy odafigyelést igényel. Naponta 3-szor kell enni. Az a szerencsém, hogy nagymama és háziasszony vagyok és bírom. Ennyi!" - mondta a művész a "Nagyító alatt" című műsorban 2022 áprilisában.

Kritikát erről az itt bemutatott lemezről én személy szerint nem találtam, habár lehet van róla olyan szűk közegekben mozgó antropológiai írás, melyhez sajnos nekem nincsen hozzáférésem. Ne értsen senki félre, itt nem az előadót hibáztatom, hanem a műfajt vizsgálom egy tágabb látószögből és egy “elhanyagoltsági mintázatot” vélek kirajzolódni, mely a külföldi szakma csodálatával szembe állítva otthon, a saját hazájukban éri a lăutar előadókat. De az vigasztal, hogy ez a zene a népé, a népörömé és népbánaté, és tőlük érkezik meg számukra a köszönet és hála. Zenésztársammal, Réti Benedek harmonikással ezzel a témával kapcsolatban arra a pozitív következtetésre jutottunk, hogy mindezen felsorolt tényezők mellett egy ilyen ékszerdoboz el tud jutni ide hozzánk, ebbe a mi kis zenei közösségünkbe. A Taraf de Akácfa és VreMea Válkània zenekarokkal egyaránt adunk elő a “szerbes” lemezről dalokat. 

A Panseluțához kapcsolódóan bemutatott lăutărească műfajról magyar nyelven bővebben is olvashattok Kali Kinga erdélyi-örmény származású író, antropológus és diaszpóra-kutató blogbejegyzéséből. Én személy szerint főként a francia-amerikai Lulu Starral való zenei közreműködésnek köszönhetem, hogy mélyebben megismerhettem ezt a zenei világot.

A teljes album itt hallgatható.

5. Lakatos Mónika - Romanimo

Lakatos Mónika esetében egy koncertélmény bemutatására szeretnék hagyatkozni, amiről már volt említés a Ritmus és Hang színeiben, de szerintem ezt az estét akárhányszor felemlegetjük, soha nem lesz “too much”. Tavaly novemberben Gráf Vivien, mohácsi énekes-belsőépítész barátom hívott el születésnapom apropóján a Kossuth-díjas és világzenei WOMEX életmű-díjas művésznő Magyar Zenei Házában megrendezett szóló koncertjére, habár ez a szó most picit szűknek bizonyul az esemény leírására, hiszen az ott megszületett bő egy óra Ünnep volt. Ahogy az a nő jelen van a színpadon, hihetetlen zenei alázattal és egy olyan áldott tehetséggel, hogy egy szál önmagában képes berezonálni zsigeri szintig a hallgatóságot, az nagyon ritka. Számomra az is nagyon bájos volt az est folyamán, ahogyan Severinghaus Artemisz, aki a koncertet megelőző egész napos mesterkurzus moderátorának szerepét is betöltötte, egy szál gitáron, a közönség soraiból adta meg a hangnemeket Mónikának.

A “koncert” alatt többnyire a Romanimo lemezről lehetett hallani dalokat, és egy adott ponton férjének, Rostás “Mazsi” Mihálynak dedikált összecsukló hanggal egy éneket a szerelmük, házasságuk és közös zenei munkásságuk ünneplésére. Mazsi úgyszintén könnyes szemmel csatlakozott a színpadon Mónikához a már említett gitárt kölcsönvéve egy dal erejéig, hagyva, hogy ez az ő estéje maradjon, és nem ellopva tőle a pillanatot. 

Vivivel majdhogynem zokogva hallgattuk végig a koncertet, és utána még órákig beszélgettünk az ott minket ért benyomásainkról. Idézném is Vivit az általam írott interjúból: 

“Ami igazán lenyűgözött azon a koncerten, az egy nagyon szerethető megjegyzés volt tőle, ami utólag is elgondolkodtatott. El akart kezdeni egy dalt és egy kis időt kért előtte a közönségtől, hogy át tudjon hangolódni, és számomra ez így kimondva annyira őszinte volt. Ezek a megnyilvánulások teszik őt hiteles előadóvá, hogy igenis ő azt meg tudja fogalmazni, hogy egyik dalból a másikba nem lehet csak úgy egy gombnyomásra átkapcsolni.”

A teljes album itt hallgatható.

6. Sœr Marie Keyrouz - Sacred Songs from East and West

A következő énekesnő munkássága a legtisztább belső énünkhöz szól. 

“Marie Keyrouz nővér (más írásmóddal "Kairouz") (arabul: ماري كيروز; született 1963-ban) libanoni keleti egyházzenei énekes, a Congrégation des Soeurs Basiliennes Chouérites tagja és a párizsi Nemzeti Egyházzenei Intézet alapító elnöke.” - Wikipédia idézet

Nem mondok semmit újat azzal kapcsolatban, hogy a szakrális zene terápiás jelleggel bír, hiszen a világi és emberi fájdalmaktól mentes. Marie azért fontos előadó számomra, mert nőként, viszont a nőiség földi javairól lemondva szenteli életét a zenének. Ha zavaros a belső patakocskánk, az ő énekhangját hallgatva nagy eséllyel fog kikristályosodni annak vize, és ezt én úgy nyilatkozom, hogy nem tartom magam különösebben vallásosnak, leszámítva azt az egyéni hitrendszert, mely a pályámon is egyenget.

Egy 1999-es dupla lemezt hoztam Marie nővér termékeny munkásságából, melyben a kelet és nyugat világának szakrális zenéi egyaránt bemutatásra kerülnek.

A teljes album itt hallgatható.

Itt picit Marie munkásságából kitérve, de az ahhoz kapcsolódó gondolatiságban nem hagyhatom megemlítés nélül egyik meghatározó példaképemet. Gabi Luncă (1938-2021) romániai énekes 1992 után a világi zenékből visszavonulva csak a bukaresti pünkösdi templom szolgálatában énekelt, és talán egy két alkalomkor, pályája megemlékezésére tért vissza egy-egy koncert erejéig a lăutar zenei színpadokra. Sajnos Gabi is nagyon sok roma előadóhoz hasonlóan a COVID áldozata lett, nyugodjék békében.

Zárásként hadd osszak meg veletek egy általam megtanult román ortodox egyházi éneket, mely 2016-ban Budapesten, egy elhagyatott aluljáróban került rögzítésre. Köszönöm utólag is két barátnőmnek a segítséget a felvétel létrejöttében: a dallamot a felkészüléshez Tijana Stanković szerbiai etnomuzikológus, énekes, hegedűs jegyezte le számomra, a hanganyagot Kaincz Orsolya elektronikus zenész rögzítette és szerkesztette.

A fentiekben bemutatott lemezekből egy Spotify válogatással is készültem, és itt most nem feltétlenül a felületet szeretném reklámozni, csak az általam fogyasztott zenék nagy része elég részletesen megtalálható ezen a platformon:

A Chavela lemezről beválogatott első dalban egy kislányról énekel a szerző. Vajon ki lehet az a bizonyos Isabel, ha nem más, mint maga Vargas?

A másodiknak beválogatott, talán egyik leghíresebb felvételét a Frida Kahlo (Paloma Negra) festőhöz fűzött szerelmével hozzák összefüggésbe.

A Rosa és barátai lemezről bemutatott első felvétel utal egy, az amerikai gasztronómia szegényebb rétegeire eléggé jellemző ételére, a sertéshúsos babra. A dal szövegét angol anyanyelvűek sem értik teljes mértékben.

Másodiknak a lemezről egy énekes adatközlő vallásos énekét mutatom be, mely annak a folyamatnak az elejét jelzi, ahogyan egy népcsoportra “rákényszerített” hitrendszer beépül a mindennapokba: először egy ritmikus keretben, a félelem megfogalmazásával tud megszólalni.

Billie lemezéről egy nagyon régi kedvenc dalomat mutatom be elsőnek, melyet Frank Sinatra is felénekelt elbűvölő hangszerelésben, és a mérgező szerelmi függőségről szól: 

A második dal egy talán valamikor beteljesült szerelmi szál kivérzését közli:

Itt a figyelő füleknek elrejtettem egy meglepetés dalt is, ajánlom két dalospacsirta barátnőmnek, tudni fogják, hogy miért! (Lady Sings the Balkan Blues)

Panseluța lemezének címadóját szeretném felajánlani Gráf Vivien mohácsi énekes figyelmébe, örömmel visszahallgatnám a dalt a Balkan Pop-Up műsorában. A válogatásba az a két felvétel került be, melyeket a Taraf de Akácfa és VreMea Válkània zenekarokkal mi is előadunk, aki kíváncsi járjon utána.

Az ebben az írásban bemutatott női sorsok munkásságát és életútját a rengeteg szépséggel együtt átszövi a bánat és a történelem igazságtalanságai, ezért esett erre a két dalra a választásom Mónika lemezéről.

Marie nővér lemezének első, keleti szakrális zenéiből a szíriai hagyományból megszólaló felvételt válogattam be, a nyugat egyházi zenéiből az „Irgalmazz, Istenem" csendül fel a válogatásban.

Az írásban bemutatott fényképek a Discogs archívumából lettek beemelbe, kivételt képez az Alan Lomex archívumból kölcsönvett kép és a szerző inspirációs könyvespolcáról készült saját fotó. Az idézett szövegrészletek a szerző fordításai.