Ritmus és hang

Ha Budapest egyik legeredetibb zenészkarakterét, zenei arcát kellene meghatároznom ebben a pillanatban, nem esnék kétségbe, pedig a klasszikus hasonlattal élve, olyan sok muzsikust rejt ez a furcsa város, mint ahány csillag van az égen. Nekem elsőre egyértelműen egy, a mainstreamtől távol mozgó, sokoldalú valaki jut eszembe; valaki, aki a jelenlétével vonz és nem az Insta-profiljával; egy hangszeres, aki felbukkan kávézókban, bárokban, pincékben, az utcán, de koncerttermekben is; akinek játékán azonnal átsüt az őszinteség és az a szándék, hogy zenéjével másoknak is adjon; aki megszólít és akit megszólíthatsz; aki a körülöttünk lévő világban rejlő szabadsággal és nem annak korlátaival van elfoglalva...Úgy gondolom, nem titok, hogy ezt a zenészt Thorpe Gáspárnak hívják, és tudom, hogy a személyleírás alapján már többetek előtt megjelent ennek a fiatal, tehetséges gitárosnak az arca, de talán a neve is. Az alábbi cikk az ő világába enged egy kis betekintést.   

Honnan, hogyan indult a zenei utad?

Nagyon pici korom óta zenélek. Nem is emlékszem, hogy mióta, mert mindig is ezt szerettem volna csinálni. A szüleim azzal támogattak ebben, hogy minden szülinapra és karácsonyra valami kis hangszert ajándékoztak nekem. Ötéves voltam, amikor az első gitárórámra elmentem, azóta gitározom.

Kiktől tanultál?

Sulis koromra elkerültem Zoltáni Zsolthoz, aki gyerekzenekarokban játszik és nagyon lazán kezelte a tanítást. Nem volt kotta, hallás és kéz alapján tanultunk. Később lett egy klasszikus gitártanárom, ő volt az, aki elkezdte felbolygatni a technikámat. Kiderült, hogy sok mindent rosszul csináltam. Ezt akkor nehezen fogadtam, mert úgy éreztem, hogy elölről kell kezdenem mindent. Aztán Várvölgyi Szabolcs érkezett a zeneiskolába, akivel elkezdtünk jazz standerdeket tanulni, skálázni és kinyílt számomra az improvizáció fogalma. Nála voltam 2 évig, és ebben az időben határoztam el, hogy továbbmennék a zenével. Ekkor 12-13 éves voltam. A Bartók Konziba (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium) szerettem volna bekerülni klasszikus vagy jazzgitár szakra. Végül a jazz mellett döntöttem, fel is vettek és Juhász Gáborhoz kerültem. Eleinte tőle tanultam, utána felváltva jártam hozzá és Gyémánt Bálinthoz. Ebben a 4 évben színte csak jazzt, klasszikus zenét hallgattam, gyakoroltam. Már akkoriban írtam számokat, viszont érdekes módon kevésbé ihlette őket a jazz.

Nem tudom, honnan jött, de ezek a szerzemények már világzenei hangulatúak voltak.

Ez azt jelenti, hogy népzenei elemeket is használtál? 

Igen, így is mondhatnánk, de ez egyáltalán nem volt tudatos, nem sok közöm volt akkor még a népzenéhez azon kívül, hogy innen-onnan megtaláltak hangzások. Szóval az érdeklődés már megvolt bennem, de még nem volt aktív az életemben a népzene, a szerzeményeimben viszont valahol mégis megjelentek elemek.

Melyik volt az első zenekarod?

Miután végeztem a konziban, bekerültem a Hét Hat Clubba. Már ismertem őket valamennyire régebbről, és amikor nem volt gitárosuk, én épp jókor voltam jó helyen. Elhívtak egyszer próbálni, és azóta – most már négy éve – velük zenélek.

Hét Hat Club

Két évig csak ott játszottam, majd szép lassan megismertem egyre több népzenészt, balkáni zenészt, világzenészt és kicserélődött körülöttem az addigi jazzes társaság. Egyre több helyen muzsikálok, egyre többen hívnak, aminek nagyon örülök.

Úgy érzem kezdek bekerülni egy világzenész-népzenész közösségbe.

Jelenleg mely zenekaroknak vagy a tagja?

Az Afrikora bandnek, amivel szenegáli, nyugat-afrikai zenéket szólaltatunk meg; a Budapest Choro Clubnak, amivel brazil chorot játszunk; tagja vagyok a Csángállónak, ami moldvai, gyimesi, román és balkáni zenékben utazik; szezonálisan a Las Burekassal is zenélek, amiben szintén balkáni és latin dallamokat játszunk. Mindemellett sok különálló projektben veszek részt, játszom szólóban, duóban, trióban…ami épp jön.

Budapest Choro Club

A jazzt nem is keresed már?

Nem igazán.

Miért?

Nem tudom megfogalmazni. Az biztos, hogy ez nem egy döntés volt, magától alakult így. Ettől függetlenül rengeteget köszönhetek a jazznek és nagyon hálás vagyok minden tanáromnak, aki tanított.

A jelek fontosak nekem, hiszek az intuícióban, abban, hogy az megmutatja, merrefelé kell mennem.

Egyébként azt gondolom, hogy közelebb is áll hozzám a népzenei világ, már csak azért is, mert itthon ez egy nagyon aktív közeg (más országokhoz képest). Nagyon izgalmasnak és szépnek tartom mind a magyar, mind a környező országok népzenéjét. Szívesen tartoznék mindehhez, még úgy is, hogy gitáros vagyok, ami ugye egyáltalán nincs sehol hagyományosan a magyar népzenében. 

Van már elevator pitch a zsebedben azzal kapcsolatban, hogy ki vagy te mint előadó?

Ezt nagyon nehéz megfogalmazni amiatt, hogy olyan sok mindenbe csöppentem eddig. Jelenleg nem tudok erre egészen pontos választ adni. A különböző népzenék motiválnak, hogy épp melyik a leginkább, az időszakosan változik. Egyikre sem tudom azt mondani, hogy na, én ez vagyok, nem tudnám magam csak egyetlen stílusba belekényszeríteni. Ennek az lehet az egyik oka, hogy nem egy falusi világba és nem is zenészcsaládba születtem, tehát nem egyfajta zenébe nőttem bele, hanem egy nagyvárosban élek, ahol rengeteg zenei hatás ért és ér. Ha nagyon megerőltetem magam, akkor

úgy tudnám meghatározni a zeném, hogy a klasszikus zene és a jazz ötvözése különböző népi stílusokkal vegyítve.

Hogy később mi leszek, azt még nem tudhatom.

Tehát hagyod, hogy alakítsanak téged azok az élmények, amelyek jobbára véletlenszerűen beszivárognak az életedbe. Habár nem határoztad el magad valami mellett, azt nem mondanám, hogy ne lennél máris kiforrott zenész. Erről mit gondolsz?

Igyekszem nem összevissza nyúlni ehhez a sok stílushoz. Próbálom szűkíteni a fókuszt, hiszen egyszerre nem is lehetne tíz különböző dologgal foglalkozni. Időszakosan konkrét zenei célokat tűzök ki, legyen az a bolgár folk vagy a falmenco technikák megismerése – vagy bármi, ami épp felkelti az érdeklődésem. Ezt nagyrészt követi egy tudatos zenehallgatás is. Emellett, ha azt érzem, hogy az egyik zenekarba épp sok energiát kell fektetni, akkor arra fókuszálok. Összességében nagyon szeretem, hogy ilyen változatos körülöttem a világ, de azért nem egyszerű ennyifelé koncentrálni.

Tudod, hogy mi motivál arra, ilyen sok dologban részt vegyél?

Könnyen beszippant egy stílus és Budapest tele van izgalmas zenekarokkal. Szerencsére egyre többen keresnek, én meg megyek, ahová tudok.

A családod, az iskoláid és a multikulti Budapest mellett más országok is hatottak rád. Ennek mi a története?

Zeneileg eddig két hely hagyott bennem igazán erős nyomot: Andalúziában voltam fél évet (két éve), ahol egészen átalakult a gitározásról alkotott képem, és a flamenco erejét testközelből tudtam megtapasztalni. Törökország a másik hely, ami nagy hatást gyakorolt rám, ahová azért mentem, hogy oud mestert és élőzenét keressek. Csupán három hetet voltam ott, de nagyon erős élmény volt.

Szerinted honnan termett benned ennyi kíváncsiság?

Ilyen a természetem. Gondolom, ezt a családomból hozom.

Látszik, hogy nagyon mélyen megmozgat téged a zene. Az a sokféle világ, ami érdekel, átjön a dalaidban is, amelyek az első kislemezeden nem olyan rég megjelentek.

Ez a lemez egy hétéves időszakon belüli folyamat összegzése. Mindig is tele voltam ötletekkel. Valójában otthon sokáig nem gyakoroltam, csak játszottam, emiatt az improvizálás alapvetés lett számomra, még ha ez nem is volt tudatos. Mindenesetre ez a hozzáállás folyton újabb és újabb ötleteket szült, az apróságokból egyre konkrétabb dolgok lettek. A Hét Hat Clubbal egy időben csináltunk szólókoncerteket is. Azelőtt nem játszottam egyedül, és végre ott álltam a feladat előtt, hogy a számkezdeményeimből egy izgalmas folyamatot hozzak létre. Egyre több időt és energiát fektettem abba, hogy egyetlen hangszeren, a gitáron hogyan tudom megszólaltatni az ötleteimet.

Az a hat dallam került erre az első kislemezre, ami kitűnt a többi közül, amik talán a leginkább megmutatják, zeneileg min megyek át, mik a gondolataim, érzéseim. Többen mondták, hogy a dalok rögtön belehelyezték őket egy valamilyen világba, amit tudtak egyértelmű hangulatokhoz, érzésekhez kötni. Számomra ez az egyik legjobb visszajelzés, mert

tulajdonképpen pont arra törekszem, hogy képeket, hangulatokat adjak át a zenémmel, amik jelentenek valamit másoknak is.

Ez biztosan egy fontos mérföldkő most neked.

Igen, végre egy konkrét dolog, ami hozzám köthető, amire tudok hivatkozni, amin keresztül elérhetnek engem emberek.

Miket tartasz a legjobb tulajdonságaidnak?

Az szerencsés, hogy van türelmem sok mindenhez és nagyon szeretek másokkal együttdolgozni bármilyen műfajban. Szeretem megérteni, hogy mások hogyan látnak dolgokat, és könnyen mozdulok ki más zenék és emberek gondolatai és igényei felé. Szerintem rugalmas is vagyok, talán emiatt is van olyan sok formációm.

A tehetségről általában mi a véleményed?

Hiszek abban, hogy létezik. Szerintem alapvetően ez egy nyitottság az ember és az energiái között.

Ezt kifejted?

A képességeinkel való kapcsolatunk. Van, akinek egy nagy adag blokk tornyosul önmaga és a tudása között, ami miatt nem tudja kihozni magából azt, amire képes.

Tehetség tehát lehet az is, hogy az ember a tudásával jól bánik.

Van példaképed?

Természetesen nagyon sok mindenkit tisztelek, sokakra felnézek, de nem tudnék kiemelni egy valakit. Sosem voltam igazán rajongó típus. Persze mindig vannak felvételek, zenészek vagy zeneszerzők, akik hatalmas hatással vannak rám. Volt egy időszak, amikor például Bach zenéje ihletett meg annyira, hogy egyfolytában csak azt hallgattam, úgy éreztem, minél több időt töltök vele, annál mélyebbre kerülök általa egyfajta tisztaságban. Az első világzenei élményem pedig a nyugat-afrikai kora zenéhez kötődik.

Mi lehet az a tényező, ami miatt nem idealizálsz egyetlen előadót sem?

Mindenkiben érzek annyi emberiességet, hogy ne tudjak rajongani érte.

Az emberiesség, avagy emberközpontúság számomra egy pozitív jellemző, amit a zenédben én elsődlegesen nagyon kedvelek. Valójában ezt egy különlegességnek tartom, szerintem nem mindenkinél érezhető.

A zenében is átjönnek karakterek. Ha valakit megfog egy dallam, azzal nagy eséllyel van bennünk valami közös, lenne miről beszélnünk. Szerintem zenei szinteken is van szimpátia ugyanúgy, mint amikor találkozik két ember.