Ritmus és hang

Az ezredforduló körül Boban Marković - aki az Emir Kusturica (Underground, Arizonai álmodozók) filmek zenéje kapcsán lett világszerte népszerű – először koncertezett aktuális zenekarával Magyarországon, akkor a balkáni népek muzsikáiról csak egy szűk körnek volt beható tudása. A Vujicsics Együttes munkájával - akik a 70-es évektől kezdve a magyarországi délszláv zenei hagyományok legfontosabb képviselői - nagyjából képben volt a közönség, de ennél tovább nem nagyon jutott. Pedig szinte ugyanebben az időben Mohácson már létezett Versendi Kovács József tamburazenekara.

Talán a Vujicsics Együttes mellett, Boban Marković hihetetlen hazai népszerűségének is köszönhetjük, hogy sokan észrevették, hogy az egykori Jugoszlávia területén nem akármilyen zenék és zenészek vannak és idehaza is erős a felhozatal. A hazai délszláv zenei térkép is kezdett benépesedni és egyre népszerűbbé válni. Többek között velünk van a Vujicsics Együttes tagjainak gyermekeiből verbuválódott, Söndörgő, a Kolo, a Poklade, a Besh o dRom, Vertetics Orkesztár, a Vándor Vokál, a Pravo, a Babra, a Zabavna Industrija, a Zűrös Banda, a Times New Roman, a VreMea Válkània, a ViGad, akik különböző irányokból és felfogásban nyúlnak a balkáni hagyományokhoz.

Básits Branka is ennek a revivalnak aktív tagja, hisz szólistája a Pravonak és a Zűrös Bandának, saját formációinak, továbbá koncertezett a Boban Marković Orkestarral is.
2011-ben adta ki első saját albumát. Az Én Csépem című lemez nem egy szimpla best of album kedvenc balkáni muzsikáiból, hanem egy intim és személyes identitás lemez. Szülőfalujának Szigetcsépnek szerb népzenei hagyományát a 2008 és 2015 között végzett saját gyűjtéseiből válogatta és saját személyes szűrőjén keresztül dolgozta fel. Akkoriban négy adatközlőtől gyűjtött, de a lemez megjelenését már csak ketten érhették meg. Egy interjúban a hagyomány mindennapi jelenlétéről ezt mondta: „Tinédzser koromig az egész népzenét, népdalokat, a szerbséget nem tudatosan műveltem, hanem úgy, ahogyan az körülvett itt, Szigetcsépen, a falumban. A nagyszüleim, akikkel együtt éltem, adták át nekem ezeket a hagyományokat, népdalokat. Ez olyan természetes volt, mint a levegővétel.” (Riff.hu). Továbbá saját gyűjtései alapján írta meg szakdolgozatát „A szigetcsépi szerbek népdalai” címmel. 2017-ben népi énekesként végzett a Zeneakadémián.

A lemez anyaga rendkívül sokszínű. A szigetcsépi szerb dalokba beépítette zenei tapasztalatait és élményeit, és hosszan, alaposan érlelte az anyagot. Az autentikustól az experimentális hangzásig nagy zenei ív rajzolódik ki és ügyesen elkerüli a balkáni kliséket.
„Kísérletező kedvem, nyughatatlan és folyamatosan új utakat kereső attitűdöm viszont nem tudott volna kiteljesedni úgy, ha ez egy autentikus lemezként jelenik meg. Ezért az eddigi zenés tapasztalataimat is beletettem, ezek alapján készültek a népdalok feldolgozásai. Némely dalokat messzire reptettem, némelyeket fészkükben hagytam. Éveken át dédelgettem ezt a számomra kedves hanganyagot. Elő-elővettem és hallgatgattam. Hagytam, hogy visszhangozzon és formálódjon bennem. Pont úgy, ahogy a múltban néhány évszázadon átívelve burjánzott a falu lakosainak szívén és száján. Ezek a dalok lenyomatként őrzik a múltat és a falu népének lelki világát, érzéseit, élményeit, és bízom benne, hogy e lemez által tovább közvetíthetik azokat az igazságokat, melyeket örökérvényűvé edzett az idő.” – írja a lemez kisérőfüzetében.

Básits Branka és zenésztársai február 21-én a MÜPA színpadán mutatják be a lemezt.

Básits Branka interjúk itt és itt. 
A balkáni zenéjéről a Cafeamanbudapest rovatban találsz írásokat.

Fotó: balkainfo.hu