Ritmus és hang

Bárhova mennek, elképesztő bulikat csinálnak, a nemzetközi toplistákon rendre a legjobbak között szerepelnek lemezeik. Paszabról indultak családi zenekarként és ma is azok. Gyerekeiket nem kottából tanítják zenélni, hanem sehogy – ellesik egymástól. A lényeg: az életöröm! Bár a Parno Graszt nem tudja pontosan hány éves, ez nem is érdekes: a harmadik X biztosan megvan, az évfordulót pedig július 21-én ünneplik meg a Budapest Parkban olyan vendégekkel, mint Mező Misi (Magna Cum Laude), Járai Márk (Halott Pénz), Punnamy Massif, a Bohemian Betyars és Szirota Jennifer (Zenevonat). Nem fogunk unatkozni! A zenekar vezetőjével, Oláh Józsival beszélgettünk.

Honnan számoljátok a harmincat? Úgy olvastam, hogy ez nem olyan egyértelmű.

Nem, nekünk sem az, mert lehet a ’80-as évektől számolni, amikor elkezdett működni a zenekar, amit édesanyám alapított, de lehet onnan is számolni, amikor megjelent az első lemezünk. Úgyhogy inkább eldöntöttük, hogy ennyi év után csinálunk egy születésnapi bulit és megünnepeljük ezt a sok évtizedet!

 30 év hosszú idő. Én mindig frissnek érzem a zenekart. Ez a szeretet, lelkesedés, ösztönösség a mai napig átjön. Ezt, hogy lehet ébren tartani? Legutóbb Zsámbékon hallottalak Benneteket és szétrobbant a színpad, óriási buli volt!

Zsámbékon nagyon finom rosét kínáltak, így ébren tudjuk tartani a lelkesedést! Velem 51 évesen történik meg az a dolog néha koncerteket előtt a sok utazás után, hogy érzem, el vagyok fáradva. És amikor ezt érzi az ember, megijed, hogy kiégtem?! De bevallom, amikor felmegyek a színpadra és látom, érzem a közönséget, eljátsszuk az első két dalt úgy érzem, ezt 100 évig tudnám csinálni. Nekünk a közönség nagyon fontos és hál’ Istennek mindig nagyon jó közönségünk van, ha ők ott vannak, akkor számunkra nincs lehetetlen. Zsámbék utáni nap például rögtön utaztunk Csíkszeredába, ami 10-12 órás út volt, utána rögtön koncert és meghaltunk mire odaértünk! A szervezők finom pálinkával vártak, de a beállásnál még annyira fáradtak voltunk, azt sem tudtuk, hogy fiúk vagyunk-e vagy lányok. Elkezdődött a koncert. Elképesztő, hogy mennyi ember volt ott és mindegyik dalunkat, amit játszottunk ismerték és énekelték velünk! Rájöttem arra, hogy mi tényleg egy híres zenekar vagyunk. Olyan koncertet nyomtunk! A második szám után elfelejtettük, hogy fáradtak voltunk, mert ez mindent megér!

Ha a sok koncert után visszamentek Paszabra, ott is van még kedvetek mulatni, zenélni?

Persze, folyamatosan vannak mulatságok! Igazság szerint ott tarunk, hogy nem kell semmi esemény történjen, csak ha éppen úgy érezzük magunkat, hogy most énekelhetnénk, akkor összeülünk, aztán éneklünk. Most már vagyunk annyira nagykorúak, hogy önfeledten is mulathatunk, nem kell oda esemény!

A számaitok közül melyik áll közelebb a szívedhez: autentikus cigány dalok, az átdolgozások, vagy a saját számok?

Ha jól meghallgatod őket: nem tudunk elrugaszkodni a saját világunktól. A feldolgozások is Parno Graszt-stílusúak, a paszabi föld szaga benne van mindegyikben! Mi nem tudunk elrugaszkodni ettől, de nem is akarunk! Kedvenc zeném nincs, mert mindegyik zene a gyermekem.

Mennyit változtattok a számaitokon? Ha igen akkor van benne tudatosság, vagy spontán alakulnak a színpadon?

Sokat próbáltam olyat, hogy játsszunk szellősebben, több hangsúlyt fektetve a hangszerekre, hogy külön halljuk a tamburát, a gitárt, egy-egy éneket egyszólamban, vagy kétszólamban. De hiába írtam fel magamnak, hogy ezen a koncerten, gyerekek művészkedni fogunk, a második, harmadik szám után hagytam az egész listát és a buli heve elvitt minket! Ha eljönnek a koncertre, azért jönnek, hogy jól érezzék magukat és rendszerint bekiabálják, hogy mit akarnak hallani. Úgyhogy mi teljes összhangban vagyunk a közönséggel, így a számaink is velük együtt alakulnak.

A gyerekeid zenélnek?

Igen a 18 hónapos kisfiam már elmarta a mikrofont tőlem, a 12 éves lányom pedig néptáncol. A másik két fiam zenél, Krisztián a zenekarban harmonikázik, a kisebbik fiamnak, Jocinak pedig van egy önálló zenekara. Úgyhogy megy tovább a hagyomány nálunk, a zenei vérvonal nem szakad meg úgy látom.

Te tanítottad a fiaidat, vagy rájuk hagytad?

Én nem is foglalkoztam ezzel, csak azt láttam, hogy a legidősebb elkezd zongorázni magától, a kisebb meg tamburázik magától. Csak annyit tanítottam meg neki, hogyan kell behangolni a tamburát, a többit magától tanulta meg, ugyanúgy, ahogy én. Mi nem küldjük zeneiskolába a gyerekeket, mert ne kottázni tanuljon meg hanem, ha odaáll valaki énekelni, le tudja kísérni! Nekünk természetes, hogy az utódaink zenélnek, énekelnek, táncolnak, ebbe élnek, nőnek bele, ellesik a mulatságokon az idősebbektől. Krisztiánt például elvittem Nyíregyházán egy harmonikatanárhoz, egy idős bácsihoz, egy gyönyörű szép harmonikán kellett játszania. A tanár azt mondta, hogy „ez a gyerek olyan stílben harmonikázik, h nem tudok neki mit tanítani, én ilyet még nem láttam, teljesen egyedi, amit csinál!”

Mi lesz a koncerten 21-én a Parkban?

30 év alatt kb. 200 évre való esemény történt velünk, ezt szeretnénk megkoronázni ezzel a koncerttel. Minden olyan zenekart próáltam meghívni, akikkel valami közös dolgunk van, így ott lesz velünk Punnany Massif, aki a Halastót énekli tőlünk, mi meg A három hete, hogy a babám nem láttam c. dalt énekeljük tőle. Meghívtam Járai Márkot, akinek a lagziján játszottunk. A Bohemian Betyársszal teljes projektünk van együtt, ők nem maradhatnak ki. Szilota Jennifer a Zenevonatból pár évig volt a helyettesítője Helénának - amíg ő gyereket szült, addig Jennifer húzta velünk a szekeret. Látványban pedig: vágyásom volt, hogy legyen egy ilyen koncertünk! Láttuk Majkáék koncertjét, az elképesztő tüzeket, vizeket és azt mondtam, hogy nekem kell egy ilyen koncert! A Parno Graszt életében ez a koncert egyszer van, talán még a 60 születésnapon lesz, ha azt megérjük!

A koncertről bővebben és jegyek itt.

Köszönjük Hegedűs Annának és a Fonónak az interjú elkészítéséhez nyújtott segítségét!