Ritmus és hang

A Babra nagyjából egy éve magasabb fokozatba kapcsolt. Játékuk, színpadi jelenlétük magabíztos lett, összepakolták első albumukat, ami a rangos világzenei listák legjobb felvételei közé került. Néhány hazai mellett, európai és tengerentúli rádiósok is elkezdték játszani a számaikat. Jöttek a nyári külföldi koncert és fesztivál meghívások, közben ők is igyekeznek bemutatni nekünk a zenészbarátaikat és a kortárs trendeket a Balkánról. Nem mellesleg egy színházi darabban is játszanak és a tagok egyéb zenei projektekben is jelen vannak. Mindebben sok meló, invenció és elkötelezettség van. A Babra kihozta a legtöbbet abból a "alapcsomagból", amit a pályázati és a szakmai környezet nyújt a fiatal zenészeknek. Mindezt önmenedzseléssel, a népzenén belül is rétegzenének számító délszláv muzsikával, valamint a kapcsolati háló szorgalmas építésével teszi. 
Varga Verával, a zenekar énekesével és bőgősével beszélgettünk.

Úgy tűnik, mintha a Babra kezdené kinőni a klubokat. Rangos showcase-ken, menő fesztiválokon léptek fel, lassan többet vagytok külföldön, mint idehaza. Mikor kezdtek felpörögni a dolgaitok? 

Miközben valóban egyre több lehetőségünk adódik külföldi színpadokon is bemutatkozni, úgy gondolom, hogy a Babra mégsem fogja, és nem is akarja kinőni a klubokat, hiszen annak a műfajnak, amiben mi mozgunk, szüksége van arra a szubkulturális közegre is, amelyet leginkább a kis kultúrkocsmák tartanak fenn: fontos bázisunknak érezzük még mindig a táncházakba és folkkocsmákba járó közönséget, de a koncert-, illetve kamarazene-szemléletű működésünk igényli azt is, hogy lassan-lassan megteremtsünk egy sajátos, komplex színpadi atmoszférát, amire - eddigi tapasztalataink alapján – a külföldi közönség is nagyon nyitott. Az utóbbi egy év sok munkával telt, és sok támogatást is kaptunk olyan magyarországi szervezetektől, mint a Halmos Béla Program vagy a Hagyományok Háza nemzetközi portfóliója. Motiváló azt látni, hogy bőven terem lehetőség azoknak, akik elég energiát tudnak és akarnak fektetni valamibe.  

Az év elején a legnagyobb indiai népzenei és világzenei rendezvényen, a Sur Jahan fesztiválon játszottunk három városban, Kalkuttában, Goán és Delhiben. Ez a koncertsorozat mérföldkő volt a zenekar életében, hiszen zeneileg és kulturálisan is nagy hatással volt ránk, emellett jó baráti kapcsolatba kerültünk a legtöbb meghívott művésszel, akik Indiából, Egyiptomból, Ciprusról, Spanyolországból, Észak-Írországból és a Zöld-foki szigetekről, illetve Brazíliából érkeztek. A legfontosabb mégis az volt számunkra, hogy ez a nem mindennapi meghívás kifejezetten nekünk és a produkciónknak szólt: büszkék vagyunk rá, hogy elnyertük egy távoli kontinens fesztivál szervezőjének figyelmét és bizalmát, aki egyébként korábban már több alkalommal hallott minket különböző hazai és külföldi showcase fesztiválokon és önálló koncertjeinken is. 

Az év további részében a budapesti Zeneakadémiától Lengyelországon és Németországon át Toszkánáig sok helyen felléptünk még, és többek között azzal a fontos tanulsággal érkeztünk haza mindenhonnan, hogy az emberi tényezők, az őszinteség és közvetlenség, az érdeklődő attitűd, valamint a közölni vágyás tudják igazán előremozdítani a dolgokat, mivel mindez átüt a zenén is.

A sok adatból kirajzolódott, hogy a Babra zenéje szinten mindenhol érdeklődésre lelhet.

A debütáló albumotok a World Music Charts Europe TOP 20-as listájára és a Balkan World Music Chartra is felkerült. Ez visszaköszönt a koncertmeghívásokban is? 

A nemzetközi színtéren való egyre koncentráltabb jelenléthez egyértelműen az első lemezünk sikere adott nagy lökést, hiszen elérhetőbbé, meghatározhatóbbá, kézzelfoghatóbbá vált a Babra zenei világa. Ez a cím nélküli album egyben egy öt éves munkafázis lenyomata is, amelyben – felvállalva egy adott, aktuális tudásszintet – összegezni szerettük volna azt, hogy tulajdonképpen a nulláról indulva meddig jutottunk el.

A külföldi fellépéseink, a nemzetközi rádiós lejátszási listákon való szerepléseink mind a lemez megjelenésének környékén kezdtek el sokasodni, mi pedig egyre tudatosabban próbáljuk fenntartani magunk körül az érdeklődést, figyelve arra, hogy egy adott közönséget mi az, ami leginkább megfoghat a mi létünkben, zenénkben. A lemez toplistás fogadtatása váratlanul ért minket, de az még inkább, hogy a világon mennyi helyre eljutott ezáltal a zenénk Belgrádtól az Egyesült Királyságon át az USA-ig. A közösségi médiában ezeket a megjelenéseket folyamatosan dokumentáltam is, és a sok adatból kirajzolódott, hogy a Babra zenéje szinten mindenhol érdeklődésre lelhet. A magyar sajtóból is pozitív visszajelzések érkeztek felénk, több kedvező kritikát kaptunk a lemez kapcsán. (A lemezről itt mi is megírtuk a magunkét)

A Lepi Ivo című számotokhoz készült videóklip bekerült a 4. Magyar Klipszemle jelölései közé. Meglepett benneteket? 

Habár díjat nem nyert a klipünk, nagyon örülünk, hogy egy, az általunk képviselt műfajtól és közegtől aránylag távol eső körben is feltűntünk a jelölés által. Maga a klip épp azzal a céllal készült el ebben a formában, hogy lehetőség szerint még nagyobb körből szerezzen magának közönséget a zenénk, és hogy a népzenei hagyományban nem jártas hallgatók kíváncsiságát is felkeltsük, ezáltal ők is kapcsolatot teremthessenek a néphagyománnyal, illetve az abból táplálkozó kezdeményezésekkel, mint amilyen a miénk.

Mindig izgalmas kihívás egy másfajta közeg elé tárni azt, amiben mi hiszünk, amin dolgozunk. A közönség sokak által panaszolt zárkózottsága pedig nem fog az ellentettjére fordulni, ha mániákusan ragaszkodunk a valaha működőképes és elfogadott mintákhoz, mint megmásíthatatlan és egyeduralkodó szabályrendszerhez: jó esetben egy művész elég kreatív és elég sok információt akar közölni ahhoz, hogy ne próbáljon meg a saját és a közössége esztétikai és elvi síkján belül megújulni, avagy új utakat keresni. (A klippet itt láthatod)

A színészek pedig hihetetlen örömmel, olyan elképesztő hőfokon és spontán módon reagáltak minden hangra, hogy az nekünk is katartikus élményként hatott.

Október óta szerepeltek a Miskolci Nemzeti Színház zenés színjátékában a Feketeszárú cseresznyében. Hogy kerültetek a  színdarabba és milyen tapasztalatokat hozott a színházi munka? 

Miskolcra a Söndörgő ajánlása révén jutottunk el, akik régóta közeli barátságban vannak a Feketeszárú cseresznye rendezőjével, Szőcs Arturral, aki egyébként – a kapcsolatból nem meglepő módon – a tamburazene elég szakavatott ismerője. A darabban szerb és magyar népzenét játsszunk nagyjából úgy, ahogy egyébként is szoktuk, emellett az előadás során zenei effektekkel fokozzuk a cselekmény hatásmechanizmusát. A rendező és a színészek is azonnal a bizalmukba fogadtak minket, végig nagyon olajozottan mentek a próbák, mostanra pedig igazán kezd beérni az előadás – a közönség érezhetően nagyon szereti a Feketeszárút az elejétől a végéig, ami természetesen nekünk is jó visszajelzés a saját szerepkörünkkel kapcsolatban. 

A folyamatos koncentrációt igénylő munka alapvetően nem újdonság egy zenésznek, de az időkezelés hajszálpontosságot igénylő, soktényezős, sokemberes rendszere, a színpad, mint nyitott tér törvényszerűségei a színházban még jobban érvényesülnek, mint egy koncerten. Az egyik legjobb tapasztalatként – a színházi munkafolyamatok megtapasztalt újdonságai mellett – ismét azt emelném ki, hogy a zene, amit játszunk, milyen hatással volt a társulatra: a nyári próbahéten szinte minden éjjel zenéltünk a színházbüfében vagy az udvaron, a színészek pedig hihetetlen örömmel, olyan elképesztő hőfokon és spontán módon reagáltak minden hangra, hogy az nekünk is katartikus élményként hatott. Mi másra vágyna jobban egy zenész, ha nem épp arra, hogy a bőrén érezze a közönség táncban, éneklésben és gesztusokban megnyilatkozó őszinte lelkesedését, amely ebben az esetben, speciális módon tényleg a ritmus és a dallamok kiváltotta ösztönszerűség bizonyítéka volt, mivel a társulat nagy részének korábban teljesen ismeretlen volt az általunk képviselt zene. 

A mi közönségünk releváns képet kaphat arról, hogy a Balkánon valójában milyen progresszív felfogásban alkalmazzák a népzenét,

Második alkalommal hívtok meg vendégként görög muzsikusokat egy-egy koncertetekre. Nyáron a ciprusi  Monsieur Doumanival játszottatok a Lumenben, most pedig a Thanos Stavridis & dRom lép fel veletek. Miért esett a választásotok ezúttal Stavridisra és zenekarára?

Ahogy az Indiában megismert ciprusi Monsieur Doumanit, úgy Thanos Stavridist is személyes kapcsolat révén tudtuk meghívni Budapestre: a harmonikással a görögországi tanulmányaim alatt találkoztam, ahol rögtön feltűnt, hogy milyen széles repertoárból építkezik – szinte minden műfajban és stílusban játszik, ahol a harmonika központi szerepet tölt be. Amikor kigondoltam a Fonó által befogadott Babra-estek vezérfonalát, rögtön eszembe jutott többek között a dRommal való együttműködés lehetősége, akik el is fogadták a felkérésünket. 
A Fonóban megvalósuló kezdeményezés lényege, hogy egy-egy koncertre olyan balkáni vagy görög területekről származó, tradícionális zenéből kiinduló együtteseket vagy szólistákat hívjunk meg, akiknek produkciója által az erre a kultúrára nyitott budapesti közönség, a mi közönségünk releváns képet kaphat arról, hogy a Balkánon valójában milyen progresszív felfogásban alkalmazzák a népzenét, milyen sokféleképp építik be az autentikus elemeket a modern zenébe, vagy épp saját szerzeményeikbe. A Babra-esteken tehát egy nagy terület sokban azonos zenei anyanyelvéből táplálkozó megoldásokat hallhat a publikum, hiszen igazán így érthető meg ennek a zenekultúrának a jelene, és így nyer értelmet a népzene balkáni és görög területeken megfigyelhető kontinuitása, amelyhez mi is hozzáteszünk a magunk módján, Magyarországon. 
Míg a Babra sokkal közelebb marad a „gyökerekhez”, addig a dRom zenéje műfajilag valóban nehezen behatárolható, hiszen a thrák tradicionális táncdallamoktól az elektronikus zene határán mozgó tangóátiratokig sokféle elemet vegyítenek, épp ezért úgy gondolom, hogy a két zenekar néhány szám erejéig létrejövő „koalíciója” jól illeszkedik az általam megálmodott koncertsorozat mondanivalójába.
(A november 23-ai koncertre itt vehetsz beugrót) 

Ha tetszett, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!