Ritmus és hang

A Budapest Folk Fest keretében két, viszonylag új, különleges, határokon átívelő produkciót is meghallgathatunk. Vardan Hovanissian és Emre Gültekin duójáról (V. 25. szombat, Fonó), valamint a Refugees for Refugeesről (V.23. csütörtök, Hagyományok Háza) beszélgettünk Lynn Dewitte-tel, a Muziekbublique kiadó label managerével.

Mondanál néhány szót a Muziekpublique-ról? Mi a zenekar küldetése és célja, hogyan jellemeznéd a zenei és kulturális környezetet Belgiumban?

A Muziekpublique egy kétnyelvű non-profit szervezet Brüsszelben, amelynek fő célja a hagyományos zene és tánc népszerűsítése, megőrzése, képviselete világszerte. Tevékenysége kiterjed az egész évben zajló világzenei koncertek ambiciózus programjaira, a World and Dance Music Academyre és a zenei kiadóra is, amely zeneszakmai feladatokat (felvétel, szervezés és a művészek menedzselése) lát el. Rendkívűl kiterjedt munkát végez annak érdekében, hogy a világ minden tájáról származó zenei kultúrákat képviselő tehetséges művészeknek színpadot biztosítson, és a zene révén a kultúrákat destigmatizálja. Keretet és támogatást biztosít az előadóknak, hogy életben tartsák saját zenéjüket, valamint lehetővé teszi számukra, hogy interkulturális közvetítőként működjenek, elősegítve Brüsszel társadalmi sokszínűséget. A Muziekpublique egy olyan civil mozgalom is, amely integrálja és mozgósítja azokat, akik hozzá hasonló értékeket és filozófiát vallanak.

Vardan Hovanissian és Emre Gültekin együttműködését nagyon érdekesnek tartom, mert egyfajta kulturális határon sikerült valami közöset létrehozniuk. Magyar nézőpontból az örmény és a török zenei kultúra nagyon közel áll egymáshoz, de vajon az, akinek ez a hivatása és szorosan kötődik hozzájuk, milyen különbségeket lát?

Az örmény és török kultúrának megvannak a maguk sajátosságai, de nehéz történelmi örökséget is hordoznak. Ezért a hagyományuk közötti kapcsolat ellenére ez a kapcsolat egyszerre bonyolult is. De úgy gondolom, hogy a zene segítséget jelenthet az akadályok leküzdésében, a hidak kiépítésében; a zenei kultúrák közötti kapcsolat bemutatása segít a kölcsönös megértés kialakításában. Ez az az üzenet, amit a Muziekpublique megpróbál elősegíteni, és a barátság és a közös munka során a zenészek közt kibontakozni látszik.

Mind az Adana, mind a második Karin album utalás az örmény népirtás tragédiájára. Ez okozott-e akár politikai vagy más konfliktust az albumok megjelenése után?

Nem kifejezetten, de a projekt természetesen olyan értékeket és üzeneteket hordoz, amelyeket ezekben a közösségekben nem mindenki fogadott jól.

A két zenész közötti együttműködés szimbiotikus. Mondanál egy pár szót arról, hogy hogyan találkoztak egymással, és hogyan látod, mi a kulcs a zenéjük megértéséhez, valamint szerinted mi az oka, hogy a duduk és a saz ennyire jól megfér egymással?

Ebben a zenekarban a zenészek ereje a nyílt gondolkodásukban, és abban rejlik, hogy a zenei örökségüket nem barrikádozzák el egymástól. Zenéjük az érzelmek közvetítéséről szól a hangszerükön keresztül.

Beszélnél a Refugees for Refugees történetéről? Hogyan szerveződött ez az együttes, kik a tagjai?

Az együttes, amit Refugees for Refugeesnak hívunk, a különböző, menekültként Belgiumba érkező, tradicionális zenét játszó előadók találkozásának, illetve a Muziekpublique tevékenységének gyümölcse. A szülőhazájukat sújtó katasztrófák elől menekülve ezeket a zenészeket az állandó fenyegetteség arra kényszerítette, hogy maguk mögött hagyják azt a csodálatos földet, ami örökségük alapja volt, de magukkal hozták a tudásukat és hangszereiket. A projekt egy CD-vel kezdődött, amelyet a Muziekpublique akart kiadni. Ez az az időszak volt, amikor rengeteget hallottunk a médiában a menekültekről, és ellensúlyozni akartuk a politikai diskurzus keltette félelmeket, amelyek megpróbálják az embereket értelmetlenül egymás ellen fordítani. Tehát összegyűjtöttük ezeket a tehetséges zenészeket, akik különböző helyekről érkeztek Belgiumba, és egyszerre akartuk azt a pozitív üzenetet közvetíteni, amely azt a kulturális gazdagságot és tehetséget hangsúlyozza, amit ők hordoznak magukban. Az album megjelenése után számos koncertmeghívást kaptak. Két éven át turnéztak, és az emberi és zenei élménynek köszönhetően új repertoárt alakítottak ki. Új albumuk, az Amina (2019) új fejezetet ír a Refugees for Refugees történetében. Ez az újjáépítést és azt a friss energiát jelenti, amely az új pálya feltérképezéséhez és kialakításához szükséges a hazátlanság évei után.

Az Amina fülszövegében is olvashatunk az új fejezetről: de mi történt az első album óta?

Az első album, az Amerli 2016-os bemutatása után az együttesből néhány zenész és maga a Muziekpublique is úgy döntött, hogy további számos koncerten folytatja a kalandot, hogy életben tartsa a projekt központi gondolatát. Lépésről lépésre megtanulták a különböző hagyományok kódjait, és új repertoárt is sikerült építeniük az általuk képviselt kultúrák kereszteződéseiben.

Kiváló zenészeket hallhatunk ebben a projektben. Gondolod, hogy ez a zenei minőség, valamint a saját kultúrád és a multikulturalizmus iránti elkötelezettség békét hozhat a világnak? Lehet-e harcolni a zenével a békéért?

Igen, a projektünkben résztvevő művészek mindegyike hisz ebben. Elkötelezettségünk azonban nem annyira politikai, mint inkább emberi természetű, arról szól, hogyan tudnak kapcsolatba kerülni egymással a zenén keresztül.

Mit várhat a közönség a Hovanissian-Gültekin duótól és a Refugees for Refugeestől a Budapest Folk Festen?

Gazdag zenei színpalettát, őszinte érzelmeket és nagylelkűséget!

Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!