Ritmus és hang

Két év után a Tindia új albummal jelentkezett, amit "a visszafogott nőiesség misztikuma és a vérpezsdítő moldvai dallamok lendülete határozza meg". A lemezbemutató a napokban megtörtént, mától elérhető a digitális felületeken. A lemez címe, Áradás és nyolc új felvételt tartalmaz, amelyek egy része saját gyűjtéseik. Erről beszélgettünk a zenekarral. Interjú.

2019-ben egy EP.-t, 2021-ben egy nagylemezt adtatok ki, most pedig jön a második album, az Áradás. Úgy tűnik, hogy konzekvensen ragaszkodtok ahhoz, hogy két évenként jelentkezzek új anyaggal. Mivel telt az elmúlt két év?

Úgy látszik a belső ritmusunk szereti a kétéves periódusokat. Egyáltalán nem volt tudatos, hogy ilyen időközönként jelenjenek meg az albumok. Az a tapasztalat, hogy egy kellően beérett albumhoz, kényelmes alkotói tempóra van szükségünk. Többnyire hagyjuk érlelődni a dalokat. Időközben forrnak ki bennünk olyan érzések, melyek segítik, hogy természetesen alakuljanak az összeállítások. Igyekszünk koncerteken, közönség előtt is megszólaltatni őket
mielőtt rögzítjük. Szeretjük megtapasztalni a közönség reakcióját. Ennek az albumnak a zenei anyaga sokáig formálódott és bővült, de van olyan ötletünk is, amit később elvetettünk. Az elmúlt két évben számos fontos életforduló volt többünk életében és talán ezek miatt is volt szükség egy hosszabb folyamatra. Még a stúdió felvétel idején is voltak plusz ötleteink, így vannak olyan zenei elemek, melyeket egyáltalán nem terveztünk, de az ottani hatások előhozták belőlünk, vagy éppen az időjárás szólt közbe, úgyhogy egy eső sáv is felkerült a lemezre.

Köztudott, hogy egyre nehezebb találni olyan népzenészeket, akik még az autentikus repertoárt ismerik. Ti hol és kinél leltetek gyűjtésre érdemes anyagot?

Szerencsére ma már egyre több népzenei adatbázis áll rendelkezésünkre, ahol akár száz évvel ezelőtti felvételeket is meg lehet hallgatni. Rendszeresen használjuk ezeket. Emellett személyes élményeink is vannak. Panni, a furulyásunk havonta járt ki Moldvába tanítani, tanulni, táncházat muzsikálni a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége alkalmazottjaként. Szerencsére volt alkalmunk többször úgynevezett “adatközlőkkel” is találkozni. Hodorog András bácsival – moldvai furulyás – többször is muzsikáltunk már együtt. A lemez egyik felvételéhez viszont különösen szoros szálak fűznek minket. A „Kukulj” című összeállításban megjelenő nyelv-pergetéses altató – Moldvában elterjedt éneklési, vagy inkább dúdolási technika – hegedűsünk, Gyöngyös édesanyjának a gyűjtéséről származik.

Mekkora anyagból választottátok ki az új lemez nyolc felvételét?

Ha viccelődni szeretnénk, mondhatnánk, hogy több ezer dallam közül, mivel szinte határtalan a gyűjtések száma, amiből merítkezni tudunk. A zenekar tagjainak zöme aktív zenetanár, így folyamatosan kézben vannak a mások által gyűjtött archív anyagok is. Gyakran fordul elő, hogy elkezdünk egy olyan dallammal dolgozni, amit éppen tanítottunk a növendékeknek. A paletta széles, mivel mint említettük, használjuk az online adatbázisokat, a román dallam-repertoár kapcsán pedig előfordul, hogy a Youtube-on bukkanunk rá érdekes dallamokra, emellett az interneten nem közzétett, digitalizált hangzókból is válogatunk. Az adatbázisoknak köszönhetően például egy örmény gyapotszedő énekre is rátaláltunk, amit beépítettünk a “Lakodalmak” című számunkba. A dalszövegek válogatásakor pedig előszeretettel veszünk kézbe könyveket. Nagyon szeretjük a Petrás Incze János, moldvai pap
által gyűjtött szövegeket.

Egyszerre ragaszkodtok a hagyományos hangzás megőrzésére, miközben kísérleteztek más zenei stílusokkal is. Melyek ezek és hogy találjátok meg az egyensúlyt?

A fő dallamvonalakhoz többnyire nem nyúlunk – ami a hangsort és ritmust érinti – legfeljebb kíséretben. A további szólamok és harmonizálás tekintetében viszont igen. Mindemellett igyekszünk a népzene egyszólamúságát is megőrizni, ettől többnyire csak akkor térünk el, ha a szöveg indokolja, vagy valamit ki szeretnénk emelni. A népzene életre keltését előfordul, hogy csak rekonstruktív módon tudjuk megvalósítani, egyúttal teret engedve a kreativitásnak. Ekkor kerülnek képbe Moldvában nem használatos további hangszerek. Mivel sokféle zenét hallgatunk számos hatás ér minket, amelyeket saját zenei szemléletmódunkon szűrünk át. Nincs könnyű dolga annak, aki népzenét dolgoz fel, mivel nagyon érzékeny zenei anyagról beszélünk. Könnyen elvész az esztétikája egy-egy népzenei dallamnak. Az egyensúlyt a fentebb említett szemléletek és a személyes ízlésvilágok találkoztatásával igyekszünk megtalálni.

Szövegeitekben hangsúlyt fektettek a női témák feldolgozására. A régi paraszti világban a nagyon más volt a nők szerepe, lehetőségeik, problémáik, mint ami a mai nőket jellemzi, foglalkoztatja. Ezt a távolságot miként hidaljátok át? Mennyire tud kortárs lenni a Tindia?

Első ránézésre valóban azt gondolhatjuk és bizonyos értelemben így is van, hogy más volt egy nő szerepe és más problémákkal találkozott mondjuk 100 évvel ezelőtt, ugyanakkor az alap érzések, amelyek egyes élethelyzetekben megjelennek, azonosak. A paraszti társadalomban is találkozott egy nő a szerelemmel, hűtlenséggel, az anyaság nehézségeivel, a közösség megtartó erejével. Tehát a kontextus más, de az érzések ma is azonosak. Odafigyelünk arra is, hogy nem emelünk be olyan szövegeket, amelyek nem szólítanak meg minket személyesen. Többször is előfordul, hogy egymásra mosolygunk a színpadon néhány szöveg kapcsán, mert éppen eszünkbe jut valamelyikünk jelenlegi életkörülménye, amire akkor és ott, aktuálisan reflektál a szöveg.

Mit gondolsz sikerült kialakítani a Tindiára jellemző saját hangzást? 

A Tindia lassan 10 éves lesz és ez idő alatt többféle felállásban is zenéltünk. Mivel a kezdetek kezdetén moldvai táncházas zenekarként indultunk, főként az autentikusabb hangzás jellemzett minket. A 2021-es, első nagylemez is talán még inkább ezt a vonalat képviselte, bár akkoriban már kezdtünk kilépni a megszokott keretekből. Az új lemez hangzása viszont egészen különleges lett. Lilla a furulyákon túl már a klarinétot is fújja, vagy a dorombot pengeti. Énekesünk, Jázmin érkezésével együtt helyet kapott a három húros brácsa is, de az utolsó utáni pillanatban még a nagybőgőt is beemeltünk a hangszerelésbe, amelyet szintén ő szólaltat meg a felvételeken. Ezeknek köszönhetően Anna is nagyobb szabadságot kapott a kobzos dallamjáték terén. Ezen az albumon nagyobb szerepet kap a közös éneklés, de némi zenei-humor is el van rejtve a dalok között. A zenekar sajátos
hangzásvilágát nagyban befolyásolja a tagok egyéni stílusa és játékmódja. Mindenki hozzáadja a saját személyiségét, ami a zenei jegyekben is megjelenik. A finom, nőies részletek mellett jelen van a férfias határozottság és lendület is, amit tapan és cajon játékával Bálint segít elő.

Saját bevallásotok szerint a Tindiát „a visszafogott nőiesség misztikuma és a vérpezsdítő moldvai dallamok lendülete határozza meg”. Mit jelent ez?

Előszeretettel használjuk ezt a kifejezést és nem véletlenül. Öten vagyunk lányok a zenekarban, így talán a nőiesség részét nem kell magyarázni. Mindegyikünk gondolkodásában és jelenlétében van valami visszafogottság, de emellett megjelenik az impulzivitás is. Sok állapotváltozáson segítettük már át egymást és ennek úgy érezzük
misztikus vonulata is van. Talán leginkább a Holdhoz tudjuk hasonlítani, hogyan is működünk akár hétköznapi emberként, akár zenészként. Ez a szimbólum szorosan összekapcsolódik a nőiességgel. Az átalakulás és a termékenység jelképe is. Korábban találtunk írásokat arról, hogy egy női erőkkel különös kapcsolatot ápoló mágus meztelen asszonyoktól gyűjtötte az úgynevezett holdfüvet, mely a női bölcsességet őrző, szülést segítő nők babonás füve. Ez talán elég misztika. A folytonos változás és mozgás mellett van valami állandóság és ciklikusság az életünkben és ez megjelenik zenénkben is.