Ritmus és hang

Kevés olyan zenei platform van, ami annyira megérdemelné a világ figyelmét, mint az amúgy is színes pakisztáni könnyűzenét népszerűsítő Coke Studio Pakistan. A 2008 óta jelentkező online projekt évente, néhány héten át oszt meg egy-egy új dalt. A főbb terjesztőfelületeken elérhető tartalmakat, különösen pedig a jellegzetes, zárt térben forgatott Coke Studio videókat milliók követik, kritizálják vagy istenítik.

A pakisztáni zenében a szúfi hagyományok jelentik a világzenei export potenciálját. A rock műfajába sorolható produkcióikra kevesen fülelnénk föl, ha nem lennének bennük izgalmas, a régióra jellemző hangszerek, vokális technikák. A szúfi rock mellett a népzenei fúzió is erős: a Coke Studio YouTube csatornáját böngészve gyakran érezhetjük, hogy a népzenei előadókat a hangszerükkel, sajátos viseletükben, egy-az-egyben emelték ki környezetükből – a sivatagból vagy egy szúfi szentélyből – és teleportálták a lahori stúdióba, törökülésben, szőnyeggel együtt.

A Coke Studio epizódjaiba bekerülni minden feltörekvő és befutott pakisztáni zenész vágya. Egy ország izgul évről évre, vajon szerepel-e kedvence a következő évadban, és ha a lineup már a nyilvánosság elé került, vajon kivel énekel majd duót. A dalpremiereket várva-várt ízelítők, interjúk előzik meg, aztán végre kikerül a világhálóra a dal, alatta pedig ezrével sorakoznak a rajongói kommentek, vagy épp az erős kritikák: miért kerültek idén túlsúlyba a pandzsábi számok? Mi lesz a világgal, ha az akusztikus zenét ennyire elnyomja az elektronikus? Vagy: miért adnak szindhi nyelvű dalt egy iszlámabadi előadó szájába? Talán nincs elég tehetséges énekes Szindhben?

Pakisztán büszke a zenei hagyományaira, a nyelveire, a törzsi kultúrákra – bizonyítja ezt az a tény is, hogy a videók felirata három nyelvű: az eredeti nyelv alatt urdu és angol fordítás is olvasható. Az utóbbival lehet ránézésre a legtöbb munka, hiszen már kilóra is több az angol szöveg a másik kettő alatt, és a feliratozó joggal gondolhatja, hogy egyes kifejezéseket szinte lehetetlen angolra átültetni. (Például, a kedvenc balocsi népdalom alatt kiírt „Jee wattara! Jee wattara!” felkiáltás angol fordítása körülbelül így néz ki: „tevék unszolásásra használt szó”). De a tréfát félretéve, a szúfi misztika jellegzetes frázisait nehéz angolul körbeírni.

Ezzel el is jutunk a 14. évad két etno-jellegű dalának egyikéhez, a Tu Jhoom-hoz. A Jhoom ugyanis tényleg nehezen fordítható le angolszász nyelvekre: leginkább azt jelenti, hogy a lélek egy magasabb szférába emelkedik, felülkerekedik a mindennapokon (a "Tu Jhoom" alatti angol felirat két sort tesz ki). A dal kifejezetten a Coke Studio season 14 alkalmából született, tehát nem tradicionális szerzemény, bár a hagyományőrzést garantálja a két híres énekes előadásmódja, amely a fél-klasszikus szúfi gayaki (énekes) hagyományból táplálkozik. Abida Parveen, az erőteljes hangú, élő legendaként ismert szúfi előadó és Naseebo Lal, egy híres, de éveken át méltatlanul mellőzött népdalénekes formálta saját személyére a dalt. A Coke Studio nem aprózta el: kórus és kortárs tánc is megjelenik a videóban, ami az előző évadokhoz képest újdonság.

A Tu Jhoom 29 milliós nézettsége önmagáért beszél, de a sikertörténetre közben egy kisebb árnyék is vetült. Az idei projektvezető, Xulfi (Zulfikar Jabbar Khan) whatsapp és messenger fiókját kezdő zenészek tömegei ostromolják szerzeményeikkel, így tett a fiatal Nirmala Maghani is, aki a dal kiengedése után a Coke Studio csapatát azonnal plagizálással vádolta. Saját közösségi média felületein megosztotta azt a dallamkezdeményt, amit Xulfinak az évad kezdete előtt whatsappon elküldött, és állítja, a Tu Jhoom az ő ellopott szerzeményéből született. Az ügyben több korábbi Coke Studio producer is megszólalt, a pakisztáni média kommentszekciói pedig nyüzsögtek az önjelölt szakértők véleményeitől. A hangok egyezése, különösen az indító sorban valóban nagy arányú, de hát a Tu Jhoom etno dal, a népzene dallamívei közt sok egyezés lehetséges, ki tehetne igazságot? Akárhogy is, Nirmala Maghani neve a történet kapcsán ismertté vált. Ki tudja, jövőre talán ő is a lineup része lesz.

Világzenei szempontból a második epizód volt az igazi meglepetés. A balocsisztáni Abdul Wahab Bugti, aki az évadban a regionális népzenét képviselte – mert sajnos a 14. évadban nem sok autentikus népzenei előadó szerepelt – énekkel és damburával foglalta keretbe az etap második nagy slágerét, a Kana Yari-t, ami a barátok hűtlenségéről szól. A Coke Studio igazából ezzel a produkcióval is a tradicionális zenén kívül maradt, hiszen a dalt jegyző Kaifi Khalil a hagyományos és a modern zene határmezsgyéjén alkot. A felvételt azonban nem ők ketten teszik emlékezetessé, hanem Eva B, aki nemcsak a vagány női rap miatt szólt nagyot. El lehet mondani, hogy hidzsábos rappert még nem nagyon látott a világ, ez a megjelenés már önmagában is „statement”, egyszerűen kikerülhetetlen, hogy legalább megpróbáljuk megfogalmazni azokat a kérdéseket, amelyek a helyzet kapcsán felmerülnek. Látunk egy fiatal nőt, pontosabban a szemét és a homlokát, rutinos kézzel tartja a mikrofont, a keze magabiztosan kaszál a levegőben, narancssárga viselete alján elütő sportcipő virít, az őt körülvevő zenészek is úgy fogadják, mintha mind a rappelő nő, mind a hidzsábban rappelő nő is a világ legtermészetesebb dolga lenne – Pakisztánban egyik sem az. (Egyébként Kaifi Khalil és Eva B is Lyariból, Karacsi nagyváros balocs közösségéből származik, vagyis a balocs kisebbség nyelvét beszélve énekelnek, rappelnek, az itt velük zenélő Abdul Wahab Bugti pedig konkrétan Balocsisztánból csatlakozott hozzájuk, a projekt erejéig.)

A huszonkét éves lány elmondta, évek óta rappel, amit családja kezdettől ellenzett. Bátyjával azt a kompromisszumot kötötték, hogy csak hidzsábban állhat színpadra, és Eva B ezt annyira megszokta, hogy hidzsáb nélkül már nem is hajlandó fellépni. Láttam már olyat, hogy idősebb női előadóról is lekerült idővel a kendő, ahogy a nyilvánosságot megszokta, vagy talán mert elismerésből és családi támogatásból is többet kapott. Itt nem tisztem kitérni arra, hogy árnyaljam a képet a családi tiltásokról és támogatásokról, de azt hiszem, Eva B-t nem kell félteni. Kőkemény, családi erőszakról szóló klipjében keményen beleáll az abúzus problémájába, és jelenléte a Coke Stúdióban reményt jelenthet sok hasonló helyzetű lánynak.

A 14. évadban hiába vártam több népzenei fúzióra, idén más műfajok domináltak. Az elektronikus hangzás mellett a sound-ban azért megszólalnak a térség jellegzetes húros hangszerei, és elmaradhatatlan a dhol, a tabla. Amíg ezek szóhoz jutnak, én is szívesen követem a Coke Studio platformokat, közben remélem, hogy jövőre többet megcsillantanak majd Pakisztán zenéjének sokféleségéből.