Ritmus és hang

Három saját neve alatt megjelent albumával a fiatal népdalénekes generáció megkerülhetetlen képviselőjévé vált. Évek óta a Sebő együttes szólistája, ami szintén mutatja, hogy milyen kvalitású énekesnő. Alapítója az utóbbi évek legsikeresebb énektriójának a Dalindának, akik a nagyrészt egyszólamú éneklés Kárpát-medencei hagyománya ellenére sikerre vitték az erre a népdalkincsre épülő a cappellát. Most készíti a negyedik szólólemezét, ami jó alkalom arra, hogy összehozzunk egy régóta érlelődő interjút, amiben Tímár Sára személyes oldalát is megismerhetjük. A figyelmes olvasót a cikk végén egy 12 számos Spotify válogatás várja a szólólemezek dalaiból.
A #ReménytelenségSzépsége rovat második interjúja.

Sűrű év van mögötted. Megjelent egy adventi lemezed, a Dalindának kijött a második albuma és ott voltatok a budapesti WOMEX showcase-ben. Mindez szinte a járvány közepette. Milyen volt?

A 2020-as év egy fantasztikus indiai turnéval indult. A Dalinda tagjaival ugyanis meghívást kaptunk egy világbéke fesztiválra, ami India három teljesen különböző területén zajlott. Leírhatatlan ez az élmény, bepillantást nyertünk egy merőben más kultúrába. Úgy érzem sokat formált rajtam, számos dolog átértékelődött az utazás végére. Pár hétre rá, hogy hazaértünk a turnéról, itthon is bejelentették a nagy leállást, így sajnos a második lemezünk bemutatója is elmaradt. Bevallom, mivel az utóbbi években rengeteget mentem, sok volt a munka és az utazás, kifejezetten jól esett egy kis leállás, befelé figyelés, így ez az időszak egy teljesen új minőséget hozott az életembe.
Ennek köszönhetően elkezdtek születni bennem olyan dalok és témák, amiket szeretnék színpadra vinni. Gryllus Dániel felkérésére a saját nevemet viselő zenekarommal elkészítettünk egy karácsonyi kislemezt, ami szándékosan egy egészen új hang tőlem. A népzenei és református anyagok mellett ez a lemez bőven tartalmaz saját zenei ötleteket, átdolgozásokat. Szabó Dánielt hívtam magam mellé szerzőtársnak, aki évek óta a zenekarom tagja. Nagyon szeretem az ő zeneiségét, érzékenyen és kiváló ízléssel nyúlt az anyagokhoz. Ezt a cd-t végül csak online tudtuk bemutatni a Fonó Budai zeneház és az Opus Jazz Club felületein. A 2020-as év nagy ajándéka volt még, hogy a Dalindával mi képviselhettük Magyarországot a budapesti WOMEX-en. Sajnos a vírushelyzet nem engedte meg, hogy személyes jelenléttel hallgassanak meg minket a külföldi koncertszervezők, így van bennünk egy nagy adag hiányérzet. Nagyon vágytunk rá, hogy ismerkedjünk zenekarokkal, és beszippantson minket az igaz womex életérzés. Hátha lesz még rá lehetőség…
(A Dalindáról írt korábbi cikkeink itt és itt találhatóak.)

Három saját neved alatt megjelent nagylemezzel a hátad mögött mennyire küzdelmes folyamat a dalszerzés?

Leginkább úgy tudom jellemezni ezt a folyamatot, ahogy a csönd és harmónia keresése volt jellemző rám. Kamaszkorom óta van bennem egy mérhetetlen vágy arra, hogy le tudjak csendesedni. Túl azon, hogy igazán meghalljam a saját hangomat és érzéseimet, vágytam rá, hogy megtapasztaljam a Teremtővel való igazi közelséget is. Ezt eddig mindig erőszakosan próbáltam elérni, próbáltam megteremteni a tökéletes állapotot. Rá kellett jönnöm, hogy egy séta alkalmával, vagy otthon dudorászás közben sokkal ihletettebb állapotban vagyok, mint amikor szándékosan akarom magam „helyzetbe” hozni. Így voltam az alkotással is, a meddő évek után azt érzem, sikerült megtalálni egy olyan alkotási folyamatot, ami kevésbé görcsös. Amikor felszabadult vagyok, sok ötlet észrevétlenül vesz körbe.

Albumaid népdalfeldolgozásokat is tartalmaznak. Profán a kérdés: Mi szükség van népdalfeldolgozásra, mikor a népdal eredeti formájában szinte tökéletes?

Első lemezem Minek nevezzelek…címmel jelent meg. (Kritikánk itt olvasható az albumról) Kizárólag autentikus magyar népzenét tartalmaz, amit saját gyűjtési élményeimből szerkesztettem össze. Szövegeket és dallamokat válogattam, tudatos döntés volt, hogy az első zenei névjegykártyám egy teljesen autentikus anyag legyen. Ez az origó, örökké az marad az életemben.

A második lemez a Református HÁLAÉNEK népzenével címet viseli, ami elég jól kifejezi, hogy mit is hallhat rajta a közönség. Ez a zenei anyag régi vágyam volt, hiszen református lelkész felmenőkkel olyan családban nőttem fel, ahol nagyon fontos a szakrális anyag. Számomra pedig az volt fontos, hogy ezt a két nagyon külön kezelt zenei anyagot, a népzenét és az egyházi énekeket közelebb hozzam egymáshoz. Kicsit tartottam a fogadtatástól, de nagyon jó érzés megtapasztalni, hogy az emberek mennyire örülnek ennek a hangzásnak. (Írásunk a lemezről itt olvasható)

A Dalinda alapító tagjaként léptem először úgy színpadra, hogy azt éreztem, amit alkotunk az egy igazán új szín a magyar zenei palettán. Három énekhangra alkotni olykor végtelenül egyszerű, néha pedig óriási kihívás. Úgy érzem, azért kezdtünk bele ebbe a munkába, mert mind a hármunknak szüksége volt arra, hogy kitörhessünk a népzene kategorikus hangzásából. Szükségem volt arra, hogy szabadon formálhassam meg a hangjaimat, a mondanivalót. Nem csorbítani szeretném ezeket az éneket, pusztán megmutatni a saját hangomat is. Tekintve, hogy mindig tisztelője voltam a népzenének, megengedem magamnak, hogy keressem a hangom. Tudjuk, hogy a színtiszta népzene az elődeink érzésvilágából született. Ma 2021-ben, amikor a társadalmi konvenciók mindent elkövetnek azért, hogy identitásodat elveszítsed, belőlem elemi erővel tör fel, hogy keressem magam, és a saját gondolataimat. Mivel szinte elsődleges anyanyelvem a zene, ezért ez a keresési reflex a muzsikában nyilvánul meg.  Mesterem, Sebő Ferenc formabontó zenei világa szeretetre és érdeklődésre talált, pedig az sem színtiszta népzene, így bízom benne, hogy az én rajongásom a szép iránt nem lesz kevésbé szentségtörés.

Milyen társadalmi konvenciókra gondolsz?

A világ már sokkal gyorsabb mint elődeink korában. Az internetnek köszönhetően szinte azonnal kapunk információt bármilyen kérdésünkre. Az online tér mostantól szerves része kell, hogy legyen az életünknek, hiszen ezen keresztül tudunk dolgozni, fizetni, kommunikálni és sorolhatnánk… Ennek köszönhetően rengeteg impulzus ér, és fölösleges információk tömkelege jut el hozzánk, amire valójában semmi szükségünk. Nem állítok újító gondolatot azzal, ha azt mondom, sajnos ezek a csatornák nem csak az életünket elősegítő információkat hordozzák, hanem ezeken keresztül próbálnak minket befolyásolni és formálni. Mintha mindenkit egy kaptafára szeretnének húzni, úgy érzem, hogy ha nem vigyázunk, nagyon könnyen elveszítjük identitásunkat. Márpedig a média felületein keresztül azt érik el, hogy ne merjek egyedi módon élni. Nagyon sok energiámat veszi el az, hogy figyelnem kell arra, nehogy átvigyenek rajtam olyan gondolkodásvilágot, amelynek a végén ott állok, hogy nem merem kimutatni érzéseimet. Azok az emberek akik elfelejtik használni érzéseiket, hogyan lesznek képesek énekelni? Ha csak a zenei anyanyelvünk elvesztését tekintem, már ez önmagában olyan nagy veszteség, amelyet nem lehet máshogy helyreállítani, csak ha kollektíven szellemi fejlődésnek adjuk életünket.

A koronavírus járvány szinte teljesen ellehetetleníti a zenei szcénát. Te mit találsz ki, hogy átvészeld?

Zenepedagógusként úgy érzem, hasznos tudok lenni, és hálás vagyok érte, hogy megváltozott formában ugyan, de tudom tartani a kapcsolatot a növendékeimmel. Őszintén, sokszor nagyon elszomorodok azon, hogy a színpadot mellőzni kell, de próbálok inkább az alkotásra koncentrálni, és a lehető legtöbbet kihozni ebből a helyzetből. Nemes Nagy Ágnes Karácsony című versére például készítettünk egy videóklipet, ami hűen tükrözheti azt az állapotot, amiben jelenleg sokan érezzük magunkat. A Dalindával is elkészítettük első profi klipünket, amit Virág, virág címmel.

Mostanában mintha az ember és a Teremtő viszonya kissé megromlott volna. Mindeközben Te erről a kapcsolatról készülsz lemezt készíteni. Milyen meggyőző és lelkesítő üzeneted van?

Azt gondolom, hogy senkit sem kell meggyőznöm. Nem véletlen az, hogy az ember hol tart a saját úrkeresésében. A mély és nehéz állapotokra is szükségünk van, még akkor is, ha nem szeretnénk ezzel szembesülni. Az életem során rengeteg kegyelmi állapotban volt részem. Gyerekkorom óta tudok minden kis dolognak örülni, az a kérdés, hogy ezeket a hétköznapi kis csodákat észrevesszük-e magunk körül, vagy sem?! A lelkesítő üzenetem az lenne, ha volt valódi kapcsolatunk a Teremtővel, az nem romolhat el. Erre kéne ránézni elsőként.

Az útkeresésed a megtéréshez egyszerű volt? 

Nagyon örülök, hogy ezt kérdezed, soha nem mertem magamtól erről mesélni. Mélyen vallásos családban megtalálni a valódi hitedet azt gondolhatnánk egyszerű, de én pont az ellenkezőjét éltem meg. Kiskoromban elhittem, hogy hiszek Istenben, nagyon szerettem a bibliai történetek olvasni, énekelni. Nagy kamaszként már nem vonzott annyira, inkább a népzenében mélyültem el. Mivel mindig kötelező volt templomba járni, református iskolába jártam, és a családi találkozókon is hitükben elmélyült emberek vettek körül, elkezdtem rosszul érezni magam, számomra terhes lett a közeg, hiszen nekem ez nem volt magával értetődő. Kellő távolságra helyezkedtem, aminek köszönhetően sikerült visszatalálnom egy olyan állapotba, ami őszintébb. Minél inkább haladok az önismereti utamon, annál inkább találok oda vissza, hogy semmi a világon nem létezik Nélküle. Meg kell ismernem magam, és rá kell találnom arra, mi is a felnőtt hit. Meglátni magamban azt, hogy eddig volt-e valódi kapcsolatom a Teremtővel, engem is alaposan fejbekólintott.

A készülő anyagra népdalt, versmegzenésítést, népdalfeldolgozást is tervezel. Úgy tűnik, mintha az együtteseid (Sebő együttes, Dalinda) és az eddigi lemezeid világa találkozna. Ez lezárása valaminek vagy már a saját hang megtalálása?

Nagyon jól látod, ez a három zenei irányzat az, ami külön-külön megtalálható az együtteseimben, és amivel azonosulni tudok. Mindig is tudtam, hogy szeretnék idővel saját zenét készíteni, az majd eldől, hogy ez valóban az a bizonyos saját zenei hang lesz-e. Mindenesetre most úgy érzem megértem erre a feladatra, és igyekszem olyan költők verseit megtalálni, amik útkeresést, fejlődést írnak le, hiszen az életem most ekörül forog. Az első versfeldolgozásom a már emlegetett Nemes Nagy Ágnes vers volt, abban a szövegben és dallamban benne van a szívem, nagyon megérintett. Sebő Ferenc oldalán igyekszem minél többet tanulni, hiszen az a zenei világ, amit ő életre hívott, örök érvényű. Szerencsésnek érzem magam, hogy zenekarának tagja lehetek, és hogy tanítványának tudhatom magam.

Szerinted mennyire elfogadott műfaj a népzene?

Erre nem tudok reális választ adni, hiszen az én közegem a népzenei világhoz tartozik. Aki rátalál a tiszta népzenére, úgy érzem megérzi annak húzását és erejét. Bármikor vittem el külsős barátaimat táncházba, koncertre vagy folkkocsmába, mindig azt éreztem, hogy tetszik nekik ez a világ. Sok popzenekar is beemeli a népzenei motívumokat a műsorába, mintha most egyre több lenne belőlük.

Három iskolában is tanítasz. Hogy tudod motiválni a növendékeket a járvány alatt?

Pedagógus vagyok, az a dolgom, hogy csak is arra figyeljek, hogy a gyermekeknek elvonjam a figyelmét attól a veszteségtől, amit a személyes találkozás hiánya okoz. Nincs időm arra, hogy a kialakult helyzeten sopánkodjak, hanem inkább pont most viszek bele annyi vidámságot, amennyit csak tudok, továbbá a kötelező teljesíteni valón kívül beszélgetésekre hívom őket.

Milyen progresszív gyakorlatok támogatják az oktatást?

Egy részről jó dolga van az énekeseknek, hiszen nekünk, ha nem is a legszebb minőségben, de értelmezhető hangzásban jön át a különböző programokból az énekhang. A népi énekóráimon kikísérleteztem azt a folyamatot, hogyan tudom minél gördülékenyebben segíteni a növendékeket. Nagyon nehéz a személyes jelenlétet pótolni, sőt, lehetetlen. A kisebbeknél nagyon fontos a közös éneklés, amit nehezen, de ügyeskedve meg tudtunk oldani. Az arra éretteknél pedig ahogy a jelenléti oktatásban is, nagy hangsúlyt fektetünk a gyűjtésekről való tanulásra, így ebben nagy segítséget nyújtanak az online adatbázisok. Az idei év legnagyobb ajándéka Polyák Andrásnak köszönhető, aki létrehozott egy online hangképző és beénekeltető programot, amit előszeretettel alkalmazok az óráimon, és a saját énekes rutinom során is. Ezt az érdeklődők a vocalroutine.com oldalon találják, jó szívvel ajánlom!

A tanítványok közül mennyien maradnak a pályán? 

12 éve tanítok zeneiskolában, zeneművészeti szakközépiskolában és pár éve egyetemen is. Azt tapasztalom, hogy aki zenét tanul, elsősorban belső indíttatásból kezdi el. Hogy mennyire kitartó egy gyermek, nagy részben azon is múlik, mennyire karizmatikus az őt tanító pedagógus. Később, amikor belekóstol az illető a táncházmozgalomba, a közösség erejébe, vagy esetleg a színpadon tapasztalható sikerekbe, azok sokban befolyásolhatják a pályaválasztását. Hiszem azt, hogy nagyon számít, milyen elhívást érez magában a gyermek, de még jobban számít az, hogy van-e mögötte támogató közeg. A fiatal énekesek sokszor beleszédülnek a színpadi sikerekbe, és úgy érzem akkor lesz rossz az irány, ha szem elől tévesztik a lényeget: milyen érzés volt szerelembe esni a népzenével, és hogy miért is kezdtek el a népdalokkal foglalkozni.  

A #ReménytelenségSzépsége rovat további cikkei itt érhetők el.

A #ReménytelenségSzépsége rovat további cikkeit itt találod.