Ritmus és hang

Már a kezdetekben sem a könnyebbik végén fogta meg a dolgokat. A ZitheRandom duóban Dömény Krisztiánnal  értelmezték újra a citerában rejlő lehetőségeket, jócskán átlépve a népzenei kánon határait. A Felszállott a pávában sem törődött a szigorú környezettel és nem a biztosra hajtott: Krisztiánnal előadott beás cigány összeállításuk a legemlékezetesebb produkció volt a tehetségkutató történetében. Első lemezén is fontosabbnak tartotta, hogy magát mutassa meg mint, hogy kiszámítható legyen. Azóta is folyamatosan járja zenei és önismereti útjait. Klippremierje kapcsán beszélgettünk Debreczeni-Kis Helgával.

Az első lemezed, a sokszínű Korközlő nagyjából egy 10 éves időszakot zárt le. Akkor azt mondtad, hogy ezt követően tovább lépsz és megkeresed azt, ami most vagy. Hol tart a keresés?

Önmagam megismerése egy soha véget nem érő folyamat. Minél jobban megismerem magam, annál inkább rádöbbenek, mennyi rétege van az emlékeimnek, személyiségemnek. Minél mélyebbre ások, annál inkább rájövök, mennyire végtelen ez az út. Sokszor nehéz. A naplóírás például segít abban, hogy a bennem forrongó érzelmek és gondolathalmazok teret nyerjenek, megfogalmazódjanak. Mégis, sokszor nem tudom rávenni magam, hogy írjak: inkább a szőnyeg alá söpröm, mert úgy könnyebb. Felfejteni a problémáimat, segíteni magam a gógyulásban fájdalmas folyamat, ehhez is kell bátorság. A dalszerzés új szerelem számomra. Nehéz elfogadnom, hogy az ihletett állapotot akarva nem lehet előidézni. Azon túl, hogy nagyon mély és izgalmas önismereti út a dalszerzés, türelemre és elfogadásra tanít.

Fotó: Debreczeni-Kis Helga

Úgy látom, hogy a két citerásból álló ZitheRandom duó, amit Dömény Krisztiánnal alakítottál, mostanában nem kap akkora hangsúlyt az életedben. Miért?

A ZitheRandom duó életem meghatározó formációja. Egy világítorony, biztos pont. Van úgy, hogy az embert más felé sodorja a szél, az adott időszakban más lesz a prioritás. Velünk most ez történt. Nem lett vége a ZitheRandomnak! Továbbra is nagyon szeretünk együtt zenélni, rengeteget beszélgetünk egymással, és ha van rá lehetőségünk, szívesen zenélünk közönség előtt is. (A Zitherandommal készült interjú itt olvasható)

Számos izgalmas zenei kísérletnek voltál résztvevőveje az utóbbi időben. (Új Gerebennel, Keönch László Farkassal és Bojta Zsuzsannával). Mit „vittél haza” ezekből az együttműködésekből?

Őszintén? Sokszor azt érzem, hogy nem vagyok elég tehetséges. Tudom magamról, hogy a szorgalmam kiemelkedő, de nem tartom magam kimagaslóan tehetséges zenésznek. Dolgozom azon, hogy reálisan tudjam látni az értékeimet, és helyén tartsam az önbecsülésemet.

Fotó: Oláh Tamás

Az Instagramon bátran beszélsz arról, hogy éppen milyen önismereti és identitás kérdések, problémák foglalkoztatnak. Nem félsz ennyire megnyílni?

Emlékszem azokra az időkre, amikor a Facebook-on lájkolni sem mertem semmit, nehogy meglássák az emberek, hogy mi tetszik nekem...
Azt gondolom, az emberi léleknek támaszt jelenthet, ha azonosulhat másokkal: a  sorstárs közösségek ereje óriási. Mihelyst úgy érzem, hogy őszinteségemmel, gondolataimmal, érzéseim megosztásával tudok segíteni másokon, a félelem érzése elillan. Többé nem az a fontos, hogy félek-e.
A tökéletesség látszatánál fontosabb az őszinteség. Szerintem rettentő káros az, hogy a médiák, online platformok többége idealizált, tökéletesített képet mutat. Nem akarok szépíteni a dolgokon, tisztán, őszintén, manír nélkül szeretnék az lenni, aki vagyok.

Most egy saját számmal és ehhez kapcsolódóan videóklippel jelentkezel. Címe: Izzad a tenyerem. Miről szól ennek a dalnak a története?

Kisiskolás korom óta izzad a tenyerem. Sokszor nagyon zavar és frusztrál:
 - kellemetlen, hogy emiatt nem merem megfogni senki kezét
-  zavarba ejtő, amikor a papír a nedves kezem hatására hullámos lesz
- és frusztráló, amikor a buszsofőr visszaadja az aprót, és én nyújtom az izzadt tenyerem.
A dal megírása segített nekem abban, hogy elfogadjam, hogy ez vagyok én. Remélem, hogy erőt tudok nyújtani azoknak, akik hasonló problémával küzdenek.