A hétvége holnap kezdődik és ezúttal kedd estig tart, de félő, hogy így is rövid lesz. Zenék határok nélkül.
Aki ki akarja ereszteni a gőzt, annak a Trafó a legjobb választás szombat este (november 9), ahol a Mark Ernestus' Ndagga Rhythm Force lép színpadra. Róluk annyit érdemes tudni, hogy a tradicionális szenegáli zenei tradiciókat képviselő Ndagga Rhythm Force és a a legendás berlini dub techno producer Mark Ernestus már 2011 óta dolgozik együtt. Találkozásukból már három lemez és számtalan koncert született. Olyanok, mint pl. a lenti videóban látható.
Másodszor lép fel Budapesten Lizz Wright. A fiatal georgiai énekesnő ma generációjának legelismertebb jazz énekesnője. Kevés szebb és kifejezőbb kritika jelent meg, mint amit a New York Times írt róla: “Lizz Wright hangjához a jó minőségű bourbon vagy vaj-puha bőr képzete társul.” Ez a képzet november 11-én testesül meg a MOMkultban.
A kedd lesz a legsűrűbb nap, sokakat választás elé fog állítani. Mutatjuk a lehetőségeket.
Az Opus Jazz Clubban a Kerub játszik. Keönch László Farkas, Mizsei Zoltán és Ágoston Béla alkotta együttes idén adta ki a Repülő Módusz című albumát. Aki arra számít, hogy ez egy szimpla lemezmutogató koncert lesz, az nagyon téved, mert "Semmi-de-semmi nincs előre megbeszélve, csak a zenélésre fordított idő. A trió szimbiózisában suhanó zenének kizárólag az együttlét az ihlető forrása."
Lehet, hogy Isten hisz még bennünk. Ha nem így lenne, akkor nem küldte volna közénk Lakatos Mónikát. Mikor énekel, a hangja a szív mélyére hatol, mint a szerelem. A Romengo énekesnője ezúttal a MÜPA-ban lép fel. Tavaly jelent meg rendkívül sikeres, kizárólag hallgatókat tartalmazó Romanimo albuma. A november 12-i koncerten már az új Romanimo lemez tematikáját követik, a hallgatók mellett lesznek a sokszor improvizációra épülő pergetők is, amik alatt Mónika sokszor azt énekli, amit éppen gondol, így a színpadon is tudnak új dalok születni. (A Romengoról korábban itt és itt is írtunk.)
Ugyancsak 12-én játszik a MÜPA-ban a Calexico és Iron & Wine. A Calexico a nevét egy alig negyvenezer lakosú, Kalifornia állam és Mexikó határán fekvő határvárostól kölcsönözte, amelyet a Mexikóban Mexicalinak hívnak. Az alternatív rock, a sárnehéz alt-country, a tex mex, a mariachi valamint az 50-es 60-as évek jazz zenéjének elemei határozzák meg zenekar stílusát. A Calexico több izgalmas zenei projektben vett részt az elmúlt években. Ezek egyike volt 2005-ben "a puritán folkban és a gazdagon hangszerelt pophangzásokban egyformán otthonos multiinstrumentalista-énekes, Sam Beammel (Iron & Wine)" történt összebútorozás. Mindebből született egy hétszámos EP és még néhány felvétel. Az idén júniusban hozták ki a Years To Burn című közös LP-t. Ezt mutatják be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
Ha tetszett, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
