Ritmus és hang

Nem tűnik a legideálisabb közegnek egy észak-pesti benzinkút parkolója barátságok megalapozására, de nekünk valahogy mégis összejött.
Történetünk úgy indult, hogy szükségem volt az akkoriban megjelent első Romengo lemezre, a Kéthánéra. Rövid tudakozódást követően meg volt a zenekarvezető telefonszáma és alig fél óra múlva már a lányommal a kocsinak dőlve vártuk, hogy befusson Rostás Mihály, a "Mazsi".
Pontosan érkezett, az autója csomagtartójában heverő papírdobozok egyikéből kivette és kezembe nyomta a CD-t, megölelt, elnézést kért, hogy rohan, "vár a Móni, de majd dumáljunk" és már el is tűnt.
Kevés szeretetreméltóbb, nyíltszívűbb és eredetibb fickót ismerek nála. Először a Romano Drommal halottam muzsikálni, úgy játszottak mint az istenek.

Majd összehozta saját együttesét a Romengot, akik jelenleg az egyik legsikeresebb hazai autentikus roma zenekarnak számítanak. 
Őket képviselve jutott el a múlt héten Santiago de Compostelába, az idei Womex helyszínére. Már kint volt Spanyolországban, mikor egy üzenetben megkértem, ha ideje engedi, küldjön egy élménybeszámolót. Nem kellett sokat várni a válaszra. Íme.

"Az egész azzal kezdődött, hogy kerestem egy tolmácsot. Mivel nem beszélek angolul, ezért facebook oldalunkon közzétettem egy hirdetést, miszerint tolmácsot keresek magam mellé a Womexre.
Hála Istennek, sokan jelentkeztek, ismerősök is és barátok is, de igyekeztem olyan tolmácsot választani magam mellé a jelentkezők közül, akivel nem vagyok jó barát, sem ismerős. Fontosnak tartom a barátaimat, ezért nem szeretem összekeverni a munkával. Így számomra egy teljesen ismeretlen tolmácsot választottam, Tamás-Balha Etelka személyében, aki angolul, olaszul, spanyolul és románul beszél felsőfokon, szorgalmas és megbízható.
A legjobb választás volt. Hálás vagyok a segítségéért!

Már az elején a 2015-ös, Budapesten megrendezett Womexre térnék vissza. Nem a legjobb nyitás egy beszámolónál, de minden elfogultság nélkül, de kell vallanom, hogy a budapesti Womex jobban tetszett, mint a santiagói. Itt leginkább azokra a fellépőkre gondolok, akiket sikerült meghallgatnom. Ha lehet hasonlítgatni a budapesti és a santiagói Womex fellépői között, akkor bátran kijelenthetem, hogy a Magyarországon megrendezett vásáron a koncertek jobban tetszettek. A nyitógálát sajnos nem láttam, mert akkor még úton voltam, de ismerőseim szerint nem volt annyira erős, mint a tavalyi. Ez az ő véleményük és butaság is lenne ez alapján ítélnem. Ráadásul elfogultsággal is vádolhatnátok, hisz tavaly a Romengo is fellépett a budapesti Gipsy Heart Beats című nyitógálán. 

Ellenben a koncerthelyszínek tetszettek és a hangosítás is általában jó volt. Mint mindig, ezúttal is volt olyan fellépő, amelyiket túl hangosnak éreztem, de akadt ennek az ellenkezője is. Ez viszont talán az én ízlésficamomnak tudható be. 

Maga a vásár helyszíne szuper volt a Centro Gaiásban, amely egy hatalmas, több épületből álló és folyamatosan bővülő komplexum. Ezen kívül a város többi részén is voltak koncerthelyszínek.
A vásáron sajnos nem volt standja a Romengonak, mivel lekéstük a foglalást, így hát mobil standként működtem, Romengo felirattal a hátamon. Hasznos volt, mivel több ember is leszólított ennek köszönhetően. Nagy örömömre, ebből is kiderült, hogy sokak számára ismerősen cseng a Romengo neve. Voltak köztük zenészek, szervezők vagy éppen csak olyanok, akik szeretnek hallgatni minket. Jó érzés volt, hogy nem mindenkinek kellett hosszan elmagyarázni, hogy ki vagyok, és miért vagyok ott. Több külföldi ismerőssel is összefutottam, rádiósokkal, újságírókkal, de főleg fesztivál igazgatókkal vagy programszervezőkkel. Volt köztük is számos régi ismerős, akikkel már korábban tárgyaltam vagy épp tárgyalásban vagyunk koncertlehetőségek miatt.

Alex Torresen, aki a Holddalanap gitárosa és a legalább 25 éve hazánkban élő marokkói zenész, Said Tichitin (Chalaban) kívül egyetlen hazai zenésszel nem találkoztam. Több magyarországi ismerősre számítottam, de így is voltunk itthonról jó páran. Ott voltak a Hangvetősök (Lelkes András, Weyer Balázs), Winkler Szilvi, a Buda Folk Band képviseletében, Marton Laci bácsi és Lőkös Csaba, akiket nem kell bemutatni, valamint a Media Event, Vásárhelyi Péter vezetésével, akit sokan Vazaként ismernek a Babel Soundtól.
Vaza standja több magyarországi zenekar plakátjaival volt kitapétázva, akikről flyereket is találhatott az arra járó. Továbbá bele lehetett hallgatni a lemezeikbe, meg lehetett nézni a videóikat. Tehát profin tolták. Ez volt talán az egyik legnagyobb stand a Womexen, sokszor magam is odajártam megpihenni, kávézni. Mindenkit szívesen fogadtak, bárhonnan is érkezett. 

Az emberek kedvesek voltak és segítőkészek. Az ismerősök bemutatják egymást a saját ismerőseiknek, így segítve a kapcsolatépítést. Engem is összehoztak több emberrel és én magam is körbe vittem számos zenészt az új és régi ismerőseimnek bemutatni.
Hogy mennyire volt eredményes a Womexes utazásom? Kiderül majd rövidesen, hisz rengeteg munka vár rám. Elkezdődik a levelezés, a telefonálgatás és az egyeztetések. Annyit már most mondhatok, hogy konkrét megállapodások is születettek a Romengonak 2017-re. Ezek főleg Európán kívüli meghívások, de erről majd később számolok be. Üzenem a zenészeknek, zenekaroknak, hogy igen is hasznos és érdemes a Womexre menni, mert ott lehet széles körben tudatni, hogy léteznek és aktívak. A legjobb hely a kapcsolatrendszer kiépítésére és szó szerint a reklám helye." Rostás Mihály Mazsi - Romengo