„A járvány és a karantén megölte a művészi én hagyományosan utolsó színterét, az élő fellépéseket. A nappalikban, hálószobákban és a magánszféra ki tudja még, hány helyszínén bármikor elérhető online koncertek során viszont a visszacsatolás a művész számára elmarad” - mondta élete első szólólemeze kapcsán Lukács Miklós. Az album megszületését a COVD járvány bezártsága, szomorú időtlensége, otthontalansága indikálta. Lukács Miklós, akit jazz, klasszikus zenei, népzenei környezetben – azok határait minden esetben tágítva, gazdagítva – is láttunk alkotni, most egy újabb oldalát mutatja meg.
Köztudott, hogy koncertjein a verők mellett kézzel, körömmel üti, pengeti a hangszer fémjét, fáját, hogy igy is fokozza a hangzás egyediségét. Lukács Miklós ezúttal még egy lépést tesz előre. A free jazzt, a népzenei szilánkokat, az ambientet, a zajokat, a kortárs elektronikát, a kísérleti zenét, effekteket vakmerően gyúrja össze. Mindehhez kizárólag a cimbalom gazdag eszköztárát használja. Megemelik, kerekre zárják a produkciót a beidézett releváns szövegek Martin Luther Kingtől, Pilinszky Jánostól és Hamvas Bélától.
Az album szerves része Lukács Miklós eddigi, világviszonylatban is egyedülálló életművének. Olyan izgalmas, inspiráló, mint minden, amit eddig alkotott bárhol és bárkivel. A No man’s land leginkább hosszútávfutóknak ajánlott, mert visszahív és minden alkalommal meglep, szóval nem hagy békén. Függetlenül a létrejöttének körülményeitől nem szomorú album, hanem reménykedő.
30 éve gazdagítja a világ zenei örökségét a Fonó. Ez idő alatt több száz lemez került forgalomba a jól ismert logoval. Kiválasztottam közülük tízet, hogy szubjektív ajánlót írjak róluk. Olyan albumokat vettem elő, amelyek talán kevesebb figyelmet kaptak, vagy régen jelentek meg és talán kicsit el is lettek felejtve. Nem volt szempont, hogy kaptak-e valamilyen hazai vagy nemzetközi díjat, mennyire népszerűek és az sem befolyásolt, hogy milyen stílust, műfajt képviselnek. A sajtó jelenlét végképp nem volt releváns, mert a Fonó rétegzenékben utazik (nép-világzene, jazz, etno-jazz), a kiadványok publicitása is ehhez mérhető. Jó nagy halmazból jött ki ez a tíz album. Időről, időre előkerülnek és mindig meg tudnak lepni az addig rejtett újabb rétegekel. Remélem, hogy mást is.
"Amikor ezeken a kompozíciókon kezdtem dolgozni, a világot éppen beborította a homály. Azóta majdnem két év telt el, de a köd csak nyomokban oszlott fel körülöttünk, és a sötétség közepén pedig úgy tűnik, mintha örökös alvajárókká lettünk volna. Mégis, ha mottót kell adnom ezeknek a daraboknak, akkor Hamvas Béla fent idézett gondolatára támaszkodom, mivel nála én csak rosszabbul tudnám szavakkal kifejezni ezt. Vajon maradt-e még Felébredt álmodó ezen a földön? Nem tudhatom, de nagyon bízom benne. Így ezt a lemezt nekik ajánlom, akárhol is legyenek ebben a pillanatban." (Lukács Miklós)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.