Ritmus és hang

fotó: Balla Demeter

Aki hallotta már Lakatos Mónika évszázadok öröméből és fájdalmából táplálkozó, zsigeri énekét, és az oláh cigány zenét összetéveszthetetlen ízzel játszó Romengo sodró muzsikáját, az tudja, hogy felejthetetlen zenei élményről beszélünk. Júliusban megjelenő legújabb lemezükről beszélgettünk, amin Lakatos Mónika szólóban énekel hallgatókat.

- Mónika, kitől tanultad a mostani hallgató lemezen szereplő dalokat?

Lakatos Mónika: A lemezen hallható olyan dal is, amit konkrétan apukámtól tanultam. Egyetlen archív felvételként fel is került a lemezre, ahogyan ő énekel, viszont a dalok zömét – amik között 120-130 éves dallamok is szerepelnek - nagyszülőktől, rokonoktól hallottam, és van olyan dal is a lemezen, amit Mazsitól tanultam meg, mert ő jobban emlékezett a dallamra és a szövegekre. Ezek mellett néhány saját szerzemény is helyet kap a korongon.

- Képezted valaha a hangodat, vagy teljesen ösztönből énekelsz?

LM: Ahogy a cigányok általában, én is ösztönből énekelek.

- Mi volt a hallgató eredeti funkciója?

LM: A hallgatók nagyon fontosan a cigányok életében. Ezeket mulatáskor is elővesszük, és akkor is előkerülnek, ha bánatos az ember és csak magában énekelget, dúdolgat. A dallamok nagy része ma is él közösségeinkben, de minden énekes beleteszi a maga lelkét és saját stílusát a dalokba.

Én magam sem minden alkalommal énekelek ugyan úgy egy hallgatót, mert az adott hangulatom határozza meg azt, hogyan tudom átélni.

Nem nehéz átélnem, mert a cigány életérzés az életem része. Mi magunk is megéljük azt a fájdalmat, ami benne van ezekben a dalokban, sokszor elég, ha csak a nagyszüleimig emlékszek vissza.

- Hogyan zajlott a dalok kiválasztása? Ez olyan volt, mint egy népzenei gyűjtés, vagy minden dallam a fejetekben volt?

LM: Minden dallam a fejünkben volt, ez annak is köszönhető, hogy ma is élnek ezek a dalok. Mi még benne élünk ebben a kultúrában, ezek a dalok az életünk részei. Mazsi meg is jegyezte mosolyogva, hogy nézne ki nálunk a népzenegyűjtés: „Móni, most felgyűjtelek!”, erre azt válaszoltam hirtelen, hogy „én meg téged!”.

- Móni, te budapesti vagy, Mazsi, te pedig nagyecsedi. Hogy kell elképzelni a nagyecsedi közeget? Ott még mindennapos a közös éneklés, zenélés?

Rostás Mazsi: Nem mondhatnám, hogy mindennapos, de a fiatalok előszeretettel gyűlnek össze és zenélgetnek. De az már jellemző, ami a nyolcvanas években volt, amikor ott éltünk a családommal: gyerekkoromban szinte minden este összejöttek a cigányok, és egy hordó bor mellett, reggelig énekeltek, táncoltak és mesét mondtak.

Fotó: Balla Demeter

 - Ha jól tudom, a Roma Holokausztra is emlékeztek a lemezzel. Nektek milyen személyes érintettségetek van ezzel a tragédiával kapcsolatban?

RM: Igen, így van, felkerült a lemezre az auschwitzi ballada is. Azt mondhatom, hogy cigányként közvetlenül érintettek vagyunk ebben a tragédiában és nem csak a cigányságunk miatt. Nagyapám, Rostás Mihály mesemondó gyerekkoromban sokat mesélt erről, de akkor még nem fogtam fel, hogy miről is beszél pontosan. Csak később tudatosult bennem ennek a súlya, amikor már nem tudtam őt megkérdezni a részletekről. Bár nem is biztos, hogy mertem volna kérdezősködni, mivel nem szívesen beszéltek erről azok, akik közelebbről élték meg ezt a tragédiát. Fontosnak tartottuk, hogy ezzel a dallal emlékezzünk a Roma Holokauszt áldozataira. 

- Amikor saját dalokat írtok, hogyan történik a dalszerzés? A szövegek miről szólnak?

LM: A dallamok improvizálásból adódnak. Nem tudunk kottát írni és olvasni, így rögzítjük azt, ami éppen eszünkbe jut, és lassacskán összeáll egy egész dallam, amihez Mazsival együtt írunk szöveget. Ő fogalmazta meg jól, hogy

cigányul gondolkodunk és álmodunk, így a szövegek is automatikusan cigány nyelven jönnek.

A témákat az életünkből merítjük, szó van bennük szerelemről, csalódásról, bánatról, fájdalomról és örömről.

- Van-e bennetek olyan fajta küldetéstudat, hogy zenészként a cigányság helyzetén, megítélésén javítsatok, felhívjátok a figyelmet a problémáikra, értékeikre?

RM: Problémák mindenhol vannak. Emiatt nem kell mindig sírni és panaszkodni, viszont ha konkrétan rákérdeznek a tapasztalatainkra, őszintén elmondjuk azokat, mint ahogy tette ezt Móni 2014-ben Santiago de Compostellában a Womexen egy konferencián, ahová azért kapott meghívást, hogy elmondja a tapasztalatait a cigányság és a cigányzene helyzetéről.

Amikor színpadról lejövünk, és a nem cigány emberek szeretetet és tiszteletet sugároznak felénk, akkor azt érezzük, hogy jó helyen vagyunk. A boltban, vagy a buszon már kevésbé érzem ezt. Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon mi adunk-e valamit a nem cigány emberek számára a zenénkkel, vagy a közönség ad nekünk erőt és kitartást ahhoz, hogy igen is érdemes minél szélesebb körben megismertetni a cigányok kultúrájának ezt a részét. Mindenesetre mi a zenénkkel, a személyiségünkkel próbálunk adni az embereknek. Olyankor nem foglalkozunk azzal, hogy ez segít-e lebontani a negatív sztereotípiákat. Mi csak zenélünk örömből.

- Nagyon érdekes, hogy nem csak autentikus cigányzenét játszotok, hanem feldolgozásokat, és sokszor megjelenik a latinos stílus. Ez a hatás honnan jön? A mostani lemezre is beszűrődnek majd latinos elemek?

RM: Móni szólólemeze és a Romengo két különböző dolog. Ezen az albumon szerettük volna kerülni ezeket a hatásokat. A Romengo zenéjében hallható latin, flamencós stílus Juan de Lerida flameco gitáros barátunknak köszönhető, aki a Nagyecsed-Budapest című lemezen közreműködött. Egyébként temperamentumában és mélységében hasonlít a két stílus, ami egészségesen ötvözhető egy-egy dalban.

- Tudom, hogy nagy gondot fordítotok a nemzetközi kapcsolatok építésére, jártok showcase-ekre is – (most éppen a katowicei Womexre) - és a Womex budapesti gáláján is felléptetek. Miért fontos az ilyenfajta jelenlét? Van valódi haszna?

RM: 2007 óta minden évben képviseltetjük magunkat a Womexen. Vagy megbízok valakit, hogy menjen el és tárgyaljon, képviselje a Romengót, vagy én megyek személyesen. Azt gondolom, hogy ez a showcase a legjobb hely, ha tudatni akarsz magadról. Itt lehet ismerkedni, barátkozni és tájékozódni a fesztiválokról, információkat szerezni a lehetőségekről. A legtöbb fesztiváligazgatót, vagy turnert én magam is a Womexeken ismertem meg. Júliusban például Malajziában koncertezünk, ami szintén a Womexen való kapcsolatépítésnek köszönhető. Itt vendégünk lesz Harcsa Veronika is, októberben pedig Mexikóba utazunk egy közel 8 napos turnéra, szintén a Womex hozadékaként. A jövőt tekintve pedig tárgyalásban vagyok többek között egy brazil és egy jeruzsálemi fesztivállal is.

fotó: Farkas András

- Sok helyen emlegetitek a tavalyelőtti indiai utat. Mit adott nektek ez a turné? Találtatok valódi kapcsolatot az indiai zene és a cigányzene között?

LM: Számomra az egyik legszebb élmény az utazásaink során, pedig voltunk már sok helyen. Európában eddig 22 országban léptünk fel, voltunk Koreában is, de mégis Indiába vágyom vissza a legjobban. Az oláh cigány zene és az indiai között az egyetlen hasonlóságot a szájbőgőben látom, hiszen ők is használják a szájjal történő ritmusadást, mint ahogy nálunk is alkalmazza Lakatos János „Guszti”, a kannásunk. Nagyon sok szavuk viszont azonos a lovárival, és szokásainkban is voltak párhuzamok.

- A mostani lemezhez Balla Demeter Kossuth-díjas fotóművész készített fotókat. Ez miért volt fontos számotokra?

RM: Az élet hozta ezt a lehetőséget. Balla Demeter Töredékek című kiállítását a Romengo nyitotta meg a Balassi Intézetben, 2017 januárjában. Itt találkoztunk először Demeter bácsi fényképeivel, amik nagyon tetszettek nekünk. Ő maga nem volt ott a megnyitón, de én szerettem volna megismerni őt személyesen és fogadott is otthonában, ami nagyon megtisztelő volt. Barátomnak mondhatom azóta, mivel ő maga is így említ engem. Megkérdeztem, hogy lenne- e kedve készíteni pár fotót Móniról. Nagy örömömre igent mondott, és szuper fotók készültek, amiket használunk is a lemezborítóhoz. Fotózás közben megtudtuk, hogy 10 éve nem fotózott aktívan, de a kedvünkért újra fényképezőgép mögé állt, ami nagyon nagy megtiszteltetés számunkra. 

A cikk megjelenését az NKA Halmos Béla Program Ideiglenes Kollégium támogatta.