Ritmus és hang

Zsámbék legszebb közparkja, az ősfás Zárdakert zöld területe ad otthont a 7. Sambucus Zsámbéki Bodzafesztiválnak június 7-8-án (pénteken és szombaton), amelyekre mindig gondosan válogatott zenei programmal készül a város. Nagykoncertekkel, családi eseményekkel, gyerekprogramokkal telik meg kert, amelyekre ingyenes a belépés, fellép a Csík zenekar, a Gypo Circus, a Duckshell, a Liana, a Magyar banda, Paár Julcsi és Fabók Mancsi is és természetesen nem maradhat ki a programból a zsámbékiak kedvence, a helyből indult Aurevoir sem, akik már visszatérő vendégek a fesztiválon. A zenekar részéről Fejér Mihály mesélt nekünk kezdetekről, elfogadásról és zenei útkeresésekről.

Történetetek a gimnázium évektől datálódik és bár voltak azóta vargabetűk, jó pár éve aktívan együtt zenéltek és visszatérő vendégek vagytok több fesztiválon, így a Sambucuson is. Mi az a közös nevező, amit zeneileg sikerült megtalálnotok és ami viszi előre az alkotómunkát?

Ami előre viszi a közös munkát az az, hogy állandóan betarthatatlan határidőkre vállalunk mindenféle meggondolatlan stúdióidőpontot, aztán azt mégis csak kénytelenek vagyunk betartani. Amúgy, szerintem pont az, hogy nagyon sokszor nincsen közös nevező, hanem mindenki hozza azt, amilyen. Így kerül be Danika (Cseke Dániel - szaxofon) által jazz-téma, Ágó (Fejér Ágoston - harmonika) által szláv népi dallam, Viktor (Szűcs Viktor - dob) által metal dobfigura. Kellett pár év, mire megtanultuk elfogadni a másik ízlését, de pont ettől lett izgalmas. Csináltunk már bluest, tangót, rapet, rockot, autentikus népzenét, stb. (Nem azt mondom, hogy jól, de csináltunk)

A zenekar neve arra utal, hogy elköszönünk egy régi korszaktól és jön egy új zenei korszak, amikor a stílusok már természetes módon keverednek. Mégis ezek közül a stílusok közül melyeket tartjátok alapvetésnek a zenétekben?

Egyszer úgy konferálták fel a zenekarunkat, hogy Repertoár zenekar. Hát, igen. Van minden! Vissza is élünk ezzel a szabadsággal. Egyébként az, hogy a stílusok egészen szabadon keverednek a mai könnyűzenében, mára szerintem mindenkinek nyilvánvalóvá vált. A jelenlegi top trending előadók dalaiban is egyre több íz fordul meg. Ezt persze nem mindenki engedheti meg magának. Ha az AC/DC játszana egy világzenei számot, szerintem nagy felhördülés lenne (bár valószínűleg azt is dögösen csinálnák). Nálunk a világzene/népzene és a beat korszak talán az egyetlen közös nevező, aminek zeneileg kohéziós ereje van. Erre építjük a dalaink szinte 100%-át.

Hogy látjátok, a zenétekkel sikerült új ajtókat megnyitnotok, bátrabbá tenni a piacot, hatni más alkotóra? 

Ezrek üvöltötték a Budapest Parkban azt, hogy "Rántott hús", ahelyett a szokásos koncertek előtti skandálás helyett, hogy "Mi a f*sz van?!"  Itt már komoly népművelés folyik, kérem szépen! A zenei részre térve, ezt mindig az idő igazolja, és bár már majdnem 10 éves a zenekar, ez még kevés ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le. Azt minden szerénység nélkül mondhatom, hogy több "kisebb" zenekart ismerek, akik utánunk alakultak és kísértetiesen hasonlít a hangszerelésük/zenei készletük a miénkre, és nem mellesleg a tagok járnak a koncertjeinkre. De persze nem mi indítottuk útjára a passzátszelet, hiszen mi is így alakultunk. Előttünk járt már a jóval zúzosabb Bohemian Betyars, a Besh o droM, Boban Markovic, Makám, Ghymes stb... . Ettől függetlenül azt gondolom, hozzájuk hasonlóan az idő előrehaladtával mi is találtunk egy egészen sajátos hangot a zenében és nem utolsó sorban a kommunikációban. Egy személyes sikert hadd említsek viszont. Zsámbékon játszottunk a Premontrei szakiskolában, ahol szemlátomást teljesen más zenét hallgat mindenki. Úgy éreztük, nem nagyon ütjük át az ingerküszöböt. Aztán egy év múlva írt egy lány, hogy miattunk tanult meg hangszeren játszani, azóta van zenekara és minden nap a kezében van a hangszer. Szóval már megérte.

 A zenekarból több tag is Zsámbékon él, ami egy nagyon teremtő közeg ahogy mi látjuk, számos művész él itt. Mennyire kapcsolódtok be az itteni kulturális pezsgésbe, mennyire inspirálódtok az itt alkotó más művészek munkáiból? 

Nem kell messzire menni, sem elméletben, sem fizikailag, ugyanis az egyik bátyám, Fejér Simon gitáros és hangszerfanatikus zenebűvész-művész-polihisztor ott próbál a szüleink házában, ahol én is rendszeresen megfordulok. Lackfi János is, azt gondolom, országos cimboránk, vele készítettük a Kicsi borsó című dalt, aminek ő írta a szövegét, mi pedig a zenéjét. Emellett váratlanul, de nagy örömömre picit belecsöppentem a programszervezésbe. Én készíthettem a Sambucus fesztivál kreatív tartalmait, és a social media felületeket is én kezelhetem.  

Mesélj egy kicsit a Sambucusról, hiszen sokadszor tértek vissza a fesztivál színpadára. Kiknek ajánlanád ezt a fesztivált?

Közhely figyelmeztetés: Mindenkinek! De most komolyan! Már maga a helyszín, a Zárdakert, egy olyan hely, ahova a mai napig szívesen megyek turistáskodni. Igazi családbarát hely, ami estére viszont egy kifejezetten menő és hangulatos fesztiválhelyszínné alakul. A nappali fűben ücsörgés, a tó bámulása, a gyerekek zsibongása, a bodzafagyi felelőtlen mennyiségű fogyasztása, (aztán pedig este ugyanezt sörrel és bodzapálinkával) teljesen egyedi élményt nyújt. Ismét közhely: nagyon szeretünk itt muzsikálni. Hazai pálya szerető közönséggel, barátokkal, családtagokkal, régi arcokkal. Nincs semmiféle megjátszandó szerep - ezt amúgy sem szeretjük-, mindenki tudja, kik- és milyenek vagyunk. Amikor pedig lejövünk a színpadról nem fellépő-közönség viszony fogad, hanem a leghétköznapibb baráti beszélgetések két korsó prémium sörrel.

Milyen dalokkal érkeztek a Sambucusra? És általában min dolgoztok mostanában, vannak új útkeresések, lemezötletek? 

Természetesen playback műsorral készülünk, táncoslányokkal, és illatosított tűzijátékkal. (Istenem, bárcsak playback lenne, akkor nem kéne kimagyarázni, miért felejtettem el a szöveget a legérzelmesebb résznél.)  A szokásos ránk jellemző rengeteg komolyság és hülyeség mellett mindenképp hallható lesz a legutóbb kiadott dalunk, amire néhányan felhúzták a szemöldöküket, ugyanis csináltunk egy zsámbéki skate-punk dalt (pontnem a címe). Egy ideig amúgy hasonlót biztosan nem csinálunk, sőt a következő szerzeményünkkel visszatérünk az autentikus népzenei irányba. Nem teljesen, de egészen közel. Emellett elkezdtük írni a következő nagy lemezt, amit szeretnénk a 10 éves szülinapizsúr koncertünkön bemutatni.

Az Aurevoir június 8-án szombaton 20.30-kor lép fel a Sambucus fesztiválon.

Headline fotó: Földházi Árpád (Magyar Krónika)

Köszönjük Hegedűs Annának az interjú elkészítéséhez nyújtott segítségét!