Ritmus és hang

Az egész ott kezdődött, hogy egy tavaszi estén kijöttünk egy moziból és elhatároztuk, hogy átsétálunk a városon. Arany János utcánál benéztem egy étterem ablakán, ahol négy férfi ült egy asztal körül, kezükben gitár, két saz és egy darbuka. Egy török étterem előtt álltunk és két perc múlva már karnyújtásnyira ültünk a zenészektől. Közel egy órán keresztül hallgattuk élőben azt, amit eddig csak lemezekről ismertünk. A cigiszünetben dumáltunk az egyik saz játékossal, aki elmondta, hogy kurd, török és örmény népdalokat játszottak, továbbá ez az ő étterme és ilyesmi gyakran elő szokott itt fordulni. Mire a csikk a hamutartóba került, már eldöntöttem, hogy ide vissza fogok jönni. Pár nappal később már bekapcsolt magnó mellett beszélgettünk Sözden Begalival, aki nem csak nagyszerű zenész, hanem egy nyitott és nagy szívű ember is. 

Törökország melyik részéről jöttél?

Kurdisztánból, Dersim városából.

Mióta élsz Magyarországon?

2002 óta. Törökországban azokban az időkben nem lehetett kurd zenét játszani, kurd nyelven énekelni. Ez tilos volt. Eredetileg nem Magyarország volt az úti célom, de mennem kellett, mert Európában az emberi jogok helyzetét jobbnak láttam. Sorsom Magyarország lett.

Hol tanultál zenélni?

Vallásom szerint alevita vagyok. Az aleviták zenével imádkoznak. Mi kurd aleviták vagyunk, ez pedig még egy csavar a történetben. A legfontosabb hangszerünk a saz (hosszúnyakú pengetős hangszer), amely a legtöbb alevita családban megtalálható. Nálunk ún. „cem”-ek vannak. Ilyenkor összejövünk és zenélünk. Ezek titkos összejövetelek voltak. Ilyenkor úgynevezett „figyelők” voltak kint az utcán, és ha jött valaki, akkor jelezték és vége volt a cemnek. Én többnyire esküvőkön és koncerteken játszottam. A kurdok az esküvőkön nem török zenét játszottak, hanem kurd népdalokat. Ebből is adódtak problémák.

 Mivel kezdtél foglalkozni mikor megérkeztél?

Először kerestem a helyem, megpróbáltam beilleszkedni. Elkezdtem éttermekben dolgozni és évek alatt kitanultam a szakmát.

Az éttermed neve Yayla, ami magyarul fennsíkot jelent. Milyennek látod a magyarokat erről a képzeletbeli fennsíkról?

Én optimista ember vagyok. Mindig a jót látom, jóindulattal fordulok az emberek felé. Magyarországon barátságos légkört látok. Mikor idejöttem ugyan jobb volt a hangulat, amely azóta kicsit „lefelé ment”, de azt gondolom és remélem, hogy ez pozitív irányba fog változni, mert az emberek alapvetően jók.

Hogy hívjátok a hangszeredet, saznak vagy bağlamának?

Mi bağlamának hívjuk. A szó azt jelenti: összefűz, összeköt. Ez a legfinomabb hangú hangszer. Mindent el tudsz rajta játszani. Ezzel minden makámban (dallamtípus) lehet játszani.

Mikor kezdtél játszani?

11 éves voltam. Mint mondtam, általában minden alevita családban van saz, de a mi családunkban nem volt. Egy teázóban dolgoztam, oda járt Veli bácsi, aki saz készítő volt. Mikor Veli bácsi bejött teázni, akkor mindig én vittem neki a teát és kérdezgettem a sazról, ő pedig szívesen magyarázott. Egyszer, amikor senki nem volt a teázóban, egy vonalzót úgy használtam, mintha sazon játszanék. Ezt látta a főnököm Durmuş bácsi. „Nagyon akarsz egy sazt?” - kérdezte. Durmuş bácsi elvitt Veli bácsihoz és mondta, hogy „adjon neki egy sazt, majd én kifizetem”. Kaptam egy tanuló sazt. Mikor hazavittem, apám kérdezte, hogy honnan volt erre pénzem? Másnap Durmuş bácsi elment apámhoz, ne aggódjon, mert ő vette nekem a hangszert, hogy megtanuljak játszani. Így kezdődött. Először magamtól tanultam, majd egy együttes tagja lettem és cemekben vettem részt.

Magyarországon hol zenéltél?

Itt alakult egy zenekarom, Qérinek volt a neve. Egy barátnőm énekelt, volt egy gitárosunk, egy basszusgitárosunk, és még egy hegedűs lány játszott velünk. Sokat zenéltünk Magyarországon és külföldön egyaránt, főleg esküvőkön, ünnepeken és kisebb fesztiválokon. 4-5 évig voltunk együtt. Ez követően nyitottam meg az éttermet, és nem volt időm másra, így kb. 5-6 év maradt ki zene nélkül. Egy éve vettem ismét kezembe sazt. Nyáron az étterem utcai asztalainál ülünk, és ott zenélünk. Törökökkel, kurdokkal, magyarokkal játszunk együtt. Akinek van hangszere és felfedez minket, az hozza a hangszerét és beszáll. A házból is jönnek, pedig azt hittem, szólnak majd, hogy zavarja őket, de nem. Jönnek és élvezik. Az idei nyáron az a tervem, hogy minden este zenélünk.

Sok népdalt ismersz?

Több százat. Vannak dalok mulatásra, esküvőre, temetésre szólók és alevi dalok. Az alevi dalok részben vallásosak, részben világiak. Az alevi dalok tanításokat, bölcseleteket fogalmaznak meg az életről, az emberekről. Mikor a barátom jön Bécsből - akit Te is láttál - mindig alevi dalokat énekelünk. A kurd zenében, attól függően, hogy melyik vidéken jársz, más-más hangszer a jellemző. Van, ahol kemençe (rövid nyakú vonós hangszer), kicsit északabbra a daf (nagyméretű csörgődob), máshol a zurna (fúvós hangszer) a központi hangszer. A saz sokáig nem volt jellemző, csak a 80-as években lett elfogadott.

A hangszereidet honnan szerzed?

Törökországból szoktam rendelni, sok sazom van otthon. Bécsben van egy ismerősöm, aki inkább javít, de nem készít. Hamburgban tudok egy hangszerkészítőt, de Magyarországon nem ismerek ilyet.

Miből készül a saz?

A legjobb saz diófából készül, amit egy darabból faragnak ki. Ma már vannak ragasztott sazok is, de még mindig a diófából készült az igazi. A különbség csak a nyak hosszában van.
A leghosszabb nyakú saz, amit eddig láttam, az 120 cm volt. De léteznek egészen különleges sazok is. Ilyen pl. Ahmet Aslan hangszere, amelyet maga készített. Ez egy speciális gitár, ahol mások a bundok és húrok. A sazra a húrokat birka- és lószőrből készítik és negyedhangokra hangolják.

Kik a legnagyobb saz játékosok?

Elsősorban Erdal Erzincan. Nagyon híres, járt itt Magyarországon is, Kayhan Kalhorral koncerteztek a MÜPÁ-ban. A világszerte ismert, az egyik legnagyobb élő mester, Arif Sağ tanítványa. Ő is kurd, onnan származik, ahol én születtem. Továbbá Şivan Perwer, aki Németországban él és erős politikai szerepvállalásáról is híres, amit Törökországban nem tehetne meg.

Mutasd be azokat a zenészeket, akikkel legutóbb itt zenéltél?

Hozan Ateş gitáron játszik. Ő Bécsben él, egy szállító cégnél dolgozik, e mellett közben zenél. Nagyon tiszteli Ahmet Kayát, az Ő repertoárját énekli. Ahmet Kaya egy kurd énekes volt, de sokszor törökül énekelt, kritikus hangvételű baloldali dalokat. 1999-ben megkapta Év Zenésze díjat, amit egy élő TV adásban vett át. Megköszönte a díjat és bejelentette, hogy egy kurd dalt fog énekelni kurd nyelven. Óriási botrány volt, azonnal jöttek a rendőrök és elvitték. Eljárás indult ellene, emiatt Franciaországba költözött, ahol nem sokkal később meghalt. Én senkit nem hallottam még olyan szépen énekelni Ahmet Kaya dalait, mint Hozant. Több mint 15 éve ismerjük egymást, játszunk együtt itt és Bécsben is. A harmadik tag egy török zenész. Ő ide járt az étterembe enni és látta, hogy zenélünk, aztán hozta a hangszerét és beszállt. A darbukás fiú pedig magyar. Vele Győrben találkoztam és meghívtam, hogy ha Budapesten jár, jöjjön el zenélni. Azóta, mindig itt van, amikor összejövünk muzsikálni.

Tartod a kapcsolatot törökökkel, kurdokkal Magyarországon?

Annyira nem, inkább magyarok a barátaim, de sok törökkel vagyok üzleti kapcsolatban. Nagyjából ezer törökországi kurd és török él az országban, de kurd zenészt nem ismerek itt.

Mikor eljöttél Törökországból, hoztad a sazodat?

Persze, mindig mellettem volt. A hangszer a barátom, hogy hagytam volna otthon?

Gyűjtöd is a hangszert. Van köztük olyan, amit híres zenésztől kaptál?

Nincs. De én egyszer már ajándékoztam hangszert. Bécsben játszottunk és egy 16 éves gyerek kérte a hangszeremet. Odaadtam neki, ma már nagyon ügyesen játszik.