Ritmus és hang

A közelmúltban új felvétellel és videoklippel jelentkezett a Meybahar. Ezt megelőzően a zenekar életében több változás is történt. Most egy összeszokott, új formációval készülnek második albumuk felvételére és az új repertoárt bemutató koncertjükre a Fonóban. Ezekről és az elmúlt évek sikereiről, megtisztelő és meglepő találkozásairól beszélgettünk Kopcsik Mártonnal az együttes egyik alapítójával. Interjú.

A görög és a magyar kultúra, zene találkozása a ti formációtok. Rögtön az első lemezetek nemzetközi toplistás lett, úgy tűnik, ezt a különleges fúziót nemcsak itthon értik. Zeneileg mennyire nagy kihívás összehozni ezt a két zenei világot?  

Lehet egy kicsit nagyravágyó a kijelentés, de nagyon köszönjük, megtisztelő! Nem valamiféle marketingfogás a magyar és a görög zene fúziója az esetünkben, maximum ösztönösen, természetes módon alakul. Szerintem talán csak a személyiségünkből fakadó nyitottság, a zene szeretete, valamint egymás kultúrájára való kíváncsiság és nyitottság az, ami tetten érhető a zenénkben is. Ez persze főleg a Mariliával való közös munkánk miatt van, óhatatlan az erős görög hatás, nálam is biztosan van valamilyen magyar hatás is, de az biztosan nem tudatos és kimunkált dolog az esetemben, nem is ez a cél a Meybaharral. Egy pár vagyunk, együtt élünk, hasonló az ízlésünk és az igényességünk is, sok más-más zenei hatás ér mindkettőnket, de ha Meybaharról van szó, akkor ennek mindig valamilyen közös metszete az, ami hallható. Persze ha a görög területről beszélünk, Marilia a szakértő, mihez nyúljunk, de a hogyan az már mindig valamilyen mértékben közösen alakul. Hozzám mindig is a kis-ázsiai, a mediterrán, a perzsa, és az indiai területekről hallott zenék, dalok, és zenei gondolkodásmód állt a legközelebb, amit a Mariliával való találkozásunk gyönyörűen kiegészített a görög szigeteken játszott zenék világával. De ugyanúgy igaz ez az esetünkben a jazz-re, a filmzenékre, klasszikus zenére, vagy mai kortárs szerzők műveire is. Ezek is hatnak ránk, de hogy mit engedünk át magunkon, és átszűrődve a Meybahar zenéjébe, az tudatos döntések és nagyon személyes, ösztönös megérzések különös egyvelege.  

Hogyan érzitek, élitek meg: itthon vagy otthon Görögországban fogadják jobban a zenéteket? 

Úgy érzem mindig nagy szabadságot hagyunk a hallgatói, befogadó oldalon is. Könnyen jönnek oda hozzánk egy-egy koncert után szinte minden országból itthon is, külföldön is. Több nagyon szép emlékünk is van ezzel kapcsolatban. Egy nyári turnénk során nagyon meghatódtunk, mikor egy vidéki francia állomáson a koncertünk után odajött hozzánk egy török úr és egyébként festő felesége, akik miután megköszönték a koncertünket kiderült, hogy majdnem 2 órát utaztak, hogy meghallgassanak minket! Pedig, hát teljesen ismeretlenekként csöppentük oda, elég volt nekik a hely tulajának odaszólni, hogy mindenképpen jönniük kell, mert jó koncert lesz! Amúgy ott a helyszínen tudtuk meg, hogy jó lenne, ha a nagy érdeklődés miatt két részben játszanánk, duplázzuk a műsort! Ilyenkor érzi az ember, az öröm mellett milyen fontos, mennyi a felelősség is rajtunk egy-egy koncert során. Sosem tudod, kik és miért kíváncsiak rád, de neked mindig a legjobb formádat kell hoznod! Vannak nagyon szívbe markoló magyar történeteink is a zenénk hatásáról, amik túl személyesek ahhoz, hogy megosszuk. De például a legutóbbi budapesti koncertünk után nagyon jól esett mikor egy barátunk arról mesélt, a zenénket hallgatva úgy érezte, teljesen feltöltődött szellemileg, lelkileg. Görögországban is szeretik, amit csinálunk, a legutóbbi klippünket az Afousist például nagyon sokan tovább osztották a görög közösségi médiában, több tízezren hallottak rólunk, mert meglepő módon egy népszerű görög online rádió felfedezett minket. 

Gondoljunk bele: a görög szantúr, a magyar cimbalom, a líra és a hegedű egy színpadon, ekkora vérbeli muzsikus Mesterekkel!

Sokat inspirálódtok különböző zenei együttműködésekből. Fonó-béli klub sorozatotokra ismert görög és más vendégeket is hívtatok együtt muzsikálásra. Ezek a színpadi találkozások mennyire formálták később hosszú távon a Meybahar hangját?  

Persze hatalmas élmények ezek mindig! Nem csak zeneileg, hanem emberileg is! A Meybahar estek vendégei és maga a program is nagyon tudatos volt részünkről. Mariliával közösen találtunk ki kiket hívunk meg, és együtt valósítottuk meg a koncerteket öt alkalommal a Fonóban, egészen a covid miatti lezárásokig. Az utolsó estünk után 2 nappal zárták le a repteret, írtó nagy mázlink volt így utólag visszagondolva! Remélem nem csak múlt időben beszélünk majd ezekről a koncertekről a jövőben, hiszen nekünk sok meghívás ötletünk maradt talonban.

Történtek közben más csodás dolgok is velünk, például Lukács Miklós cimbalomművésztől kaptunk egy nagyon megtisztelő felkérést tavaly májusban, ahol a Magyar Zene Háza színpadán játszhattunk, és ahol maga Miki is és a politiki líra görög nagymestere Sokratis Sinopoulos is csatlakozott hozzánk pár szám erejéig! Gondoljunk bele: a görög szantúr, a magyar cimbalom, a líra és a hegedű egy színpadon, ekkora vérbeli muzsikus Mesterekkel! Ünnep volt ez számunkra, a zene ünnepe! Ilyenkor tanul az ember, kikerülsz a komfortzónádból és nagyon is számít a színpadon, hogy kapsz-e, és ha igen akkor milyen és mekkora támogatást a partnereidtől. Ha jól alakulnak a dolgok, szárnyalhatsz, ha nem az bizony balul is elsülhet, ami nagyon nem mindegy! Fantasztikus este volt, sosem felejtjük el, és nagyon nagy megtiszteltetés volt nekünk!

Évekig instrumentális zenét játszottunk, megszólalt a görög szantúr, a hegedű, sok ütőhangszer, később nagybőgő is bejött, de a nyelv, az ének direkt formában nem nyilvánult meg a zenénkben csak indirekt módon.

Nemcsak a színpadon vagytok egy „formáció”, hanem az életben is. Ez az összhang, úgy gondolom, lejön a zenétekből is. Hogyan dolgoztok egy-egy dalon: tudatosan tervezve, próbálva, vagy spontán a mindennapok során alakul késszé egy-egy ötlet? 

Egy pár vagyunk az életben is, de nem magától értetődő dolog az, hogy akik a magánéletben jól megértik egymást azok ugyanolyan jól tudnak teljesíteni a munka területén, például egy zenekarban. Szerintem ez nálunk kifejezetten jól megvalósul, és örülök, hogy úgy érzed, lejön a zenénkből ez az összhang. Sok munka van mögötte, mert zenekart működtetni egyáltalán nem könnyű dolog, de igyekszünk tanulni és kihozni magunkból és a társainkból is a maximumot úgy, hogy közben jól érezzük magunkat! Marilia főállásban görög nyelvtanár, én hangmérnök, stúdiótulajdonos vagyok, kötött az időnk, amit saját zenénkre tudunk fordítani és ezért minden percét nagyon élvezzük, és nagyon megbecsüljük a zenekar többi tagját, a produkciót segítő háttérben dolgozó társainkat is, akikkel együtt dolgozunk! Dalírásnál a spontaneitás szerintem inkább adottság és lelkiállapot kérdése, és nagyon sokat számítanak a külső körülmények. Van-e lehetősége és támogatása annak, hogy kibontakozz, vagy sem. Ezért is szeretünk időnként pár napra elvonulni és tudatosan csak a zenével foglalkozni. Ez már csak egy ilyen műfaj, megkívánja az embertől az egyéni elmélyedést és gyakorlást, és a társaiddal való közös a folyamatos fejlődést is.   

Mindig is kicsit csodabogarak voltunk, járjuk a magunk útját (...)

Legutóbbi single lemezetek Afousis címmel már kvartett formációban jelent meg Afroditi Radis hangjával és Gerzson János (oud) közreműködésével. Hogy látod, marad velük együtt a négyes formáció a következő nagylemezre is? 

Folyamatosan változunk mi magunk is, de úgy érzem ez az eddigi legharmonikusabban működő felállásunk amióta dolgozunk. Megjelent az énekhang is, ami új dolog a zenénkben. Évekig instrumentális zenét játszottunk, megszólalt a görög szantúr, a hegedű, sok ütőhangszer, később nagybőgő is bejött, de a nyelv, az ének direkt formában nem nyilvánult meg a zenénkben csak indirekt módon. 2018-ban kaptunk lehetőséget, hogy bemutatkozzunk a Budapest Ritmo showcase fesztiválon, ahol jó meghívásokat és kritikákat kaptunk már az akkori felállással is. Ott ajánlották nekünk, kipróbálhatnánk az éneklést is a műsorunkban. Viszonylag sokáig kellett várnunk, míg megjelent az énekhang, amihez meg kellett ismernünk Afroditét. Amellett, hogy - mivel ő maga is félig görög, félig magyarként jól beszéli a nyelvet-, éretten, jól és szépen énekel, nagyon jó az energiája és jó a kémia közöttünk, ami számunkra nagyon fontos tényező. Nekem külön öröm hallanom, amikor a lányok együtt énekelnek, mikor Marilia is beszáll egy-egy háttérszólammal, vagy mikor Afrodité is elővesz egy kis ujjcintányért vagy egy dobot, mert megszokott énekes-zenekar sémát meghaladva így egy igazi együtt lélegző zenekarként szólalunk meg. Jani régi barátom, “öreg motoros” a szakmában és nagyon örülök, hogy lehetőségeihez mérten ő is mindig nagyon jó kedvvel és energiával jön a próbákra és a koncertekre is!  Öröm ezzel az új felállással dolgozni, és igen, azért is éreztük fontosnak, hogy kijöjjünk egy új single-el és egyben videóklippel, hogy jelezzük a hallgatóságunk felé is a változást. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk és ez bátorított minket abban is, hogy valószínűleg jó lesz majd a fogadtatása a készülődő nagylemezünknek, ami már ebben a hangzásvilágban születik meg. Kicsit jobban megélénkült mostanában az érdeklődés a magyarországi görög közösségek felől is. Mindig is kicsit csodabogarak voltunk, járjuk a magunk útját, de mint a lemez producereként elmondhatom, izgalmas dinamikája lesz ennek az új anyagnak, a tőlünk elvárható mélységek és magasságokkal együtt, abban biztos vagyok!

Mit hoztok a Fonó színpadára április 29-én?  

Új repertoárt játszunk, de felcsendülnek benne régebben játszott számok is, amit újra hangszereltünk. Annak is érdemes eljönni, aki régen hallott minket, és annak is, aki elcsípett minket valamikor a közelmúltban. 

A koncerten a Tindia moldvai zenét játszó együttes is fellép. Úgy tudom, külön-külön is hallhatjuk majd a két zenekart, de készültök valami közössel is. Elárulsz erről valamit?  

Fogunk együtt is játszani igen, amit kíváncsian várunk! Szeretjük a moldvai zenét is, és táncai jellegében sok görög hasonlóságot is felfedezhetünk. Nem véletlenül töretlenül népszerű műfaj népzenei körökben.  
Minden info a koncertről itt.

Hegedűs Anna

Fotó: Neményi Márton