Ritmus és hang

be local think global

Az elveszett Szmirna dalai
Magyar énekesnő - görög hang
_dsc6348.jpg
περιοδικό Ελληνισμός / Ellinismos folyóirat reblog

Varga Veronika a magyar népzene világából indult énekesként, de a görög dalokban talált rá saját hangjára és egy második zenei identitásra. A Magyar Zene Házában adott, az anatóliai görögség zenéjét megidéző, teltházas koncertje kapcsán beszélgettünk az új ötletekből soha ki nem fogyó zenésszel, aki hét éve lépett kapcsolatba először a görög kultúrával. 

Mesélj egy kicsit magadról. Még mindig bennem van az a pillanat, amikor egy nagybőgővel jöttél a görög óráimra... Azóta eltelt néhány év, és a zenei karriered rohamos ütemben beindult...

7 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy az akkori, zeneakadémiai tanulmányaimat egy fél évre áthelyezném Görögországba, mert akkoriban már nagyon erős vonzalmat éreztem mind a zene, mind a kultúra iránt. Tudtam, hogy ha nem tapasztalhatom meg azt a világot a saját bőrömön, sosem kerülhetek hozzá igazán közel. Nagy örömömre megkaptam az Erasmus-ösztöndíjat, így kerültem Artába, egy kis epirusi városba, az ottani egyetem (Ioanninai Egyetem - Πανεπιστήμιο Ιωαννίνων) zenei tanszékére, ahol elsősorban az énekléssel foglalkoztam, ahogy itthon, a Zeneakadémián is, népi ének szakon. Hogy ne teljesen tudatlanul menjek, akkor vettem részt pár görög órán, nálad, ami nagyon hasznosnak bizonyult, amikor már Artában voltam, mivel ott nem volt jellemző - és talán még most sem az -, hogy angolul ki legyenek írva a hétköznapi tájékozódást segítő dolgok. Emellett akkor kevesen beszéltek angolul, mind az egyetemen, mind a városban, ami a mindennapi és az iskolai kommunikációt nehezítette. De ahogy már biztosan sokan tapasztalták, saját környezetében elsajátítani egy idegen nyelvet mindig sokkal hatékonyabb és gyorsabb is. Velem is így volt, és a félév végére már képes voltam az alapvető kommunikációra görögül, sőt, felléptem az egyetem nyári zárókoncertjén is olyan kiváló előadókkal, mint a gitáros-énekes Dimitris Mystakidis
Azóta pedig kitartóan keresem az utamat és igyekszem bővíteni a tudásomat a zenében is és a nyelvben is. Ennek eredményeként egyre több lehetőséget kapok és teremtek én magam is, hogy általam - nem görög anyanyelvű és nem görög felmenőkkel rendelkező előadó által - egy kevésbé ismert, azaz a sztereotípiáktól nagyon messze álló görög zenei világ is teret kapjon Budapesten, illetve Magyarországon. A nagybőgő egyébként még ma is hozzám tartozik: legfőképp a Babra zenekarban kísérem vele az énekemet, és most már egyre gyakrabban viszem be a görög zenei projektekbe is.
Ha már megemlítettük a görög órákat, amelyekre hozzád jártam a Vécsey utcába, el szeretném mesélni, hogy ismét járok oda, de most már más szerepben. Március óta tartok görög ének órákat, amin a görög iskola diákjai vehetnek részt, az önkormányzatnak köszönhetően térítésmentesen. Jelenleg egy kis énekessel dolgozom, de remélem, hogy időközben többeknek megjön majd a kedve az énekléshez.

Legújabb zenei munkád, amely az elveszett Smyrna dalaihoz kapcsolódik, lenyűgözte a magyar közvéleményt, és ezúton is szeretnék gratulálni. Hogyan született meg ez az ötlet?

Az elveszett Szmirna dalai című előadás egy három alkalmas, saját koncertsorozat részeként került a Magyar Zene Háza előadótermének színpadára. Az intézménytől kaptam felkérést arra, hogy olyan komplex programokat hozzak létre, amelyekben a koncert mellett nagy hangsúly kerül a tudás-, illetve információátadásra, valamint a zenei műveltetésre, ami a közönség bevonását, pontosabban megénekeltetését jelenti, tehát egyfajta interaktív műsorszemléletben valósul meg. A sorozat második része volt a Szmirna zenéjét feldolgozó előadásunk, amelyen közismert és teljesen unikális, az itthoni közönség számára ismeretlen dalok is elhangoztak. A zenei részt csodálatos archív fotókkal színesítettük, és érdekességképp a Szmirnai boszorkányok című regényből is felolvastam számomra kedves részeket, amelyekkel úgy gondolom, sikerült megteremteni az általam elképzelt atmoszférát. A szmirnai, illetve kis-ázsiai görög zenei repertoár áll hozzám a legközelebb, úgy érzem, azok a korai rebetiko dalok, amelyekben a török, illetve arab makámok világa erőteljesebben jelentkezik.

vv_foto_bezzeg_gyula.jpeg
                                                                           Fotó: Bezzeg Gyula
Ez a zene nagy kihívást jelent a hangszereseknek és nekem is, énekesként, hiszen egy olyan zenei közeg, illetve kultúra hangzásvilágából építkezik, amely sokkal távolabb áll tőlünk, közép-európai zenészektől, mint Nyugat-Európa populáris vagy klasszikus zenei formái. Nagyon szerencsés vagyok, hogy vannak mellettem olyan zenészek, akikkel sikerülhet megvalósítani az elképzeléseimet, tehát tudásuk legjavát adva osztoznak velem a munkában. A Szmirna-koncerten Nikolas Mantzourakis gitározott és a sokak számára ismeretlen saz nevű hangszert is megszólaltatta - közönség előtt most első alkalommal. Nikolas nagyon sokoldalú zenész, és remélem, lesz lehetősége kibontakoztatni a tehetségét akár Magyarországon kívül is. A kedvesem, Giorgos Moysidis játszott hegedűn, akinek a fantasztikusan kreatív és stílusos improvizációi nélkül nem lett volna igazán autentikus ez a program. Az ütőhangszereket Smuk Tomi szólaltatta meg, akit a görög táncházas közönség már jól ismer a Mydros zenekarból - úgy gondolom, sőt, bátran kijelenetem, hogy nála nagyobb tudású ütőhangszeres zenész ebben a műfajban jelenleg nincs az országban.
A szmirnai dalokból született előadást - ami teltházas volt - szeretnénk valamilyen formában tovább vinni, más helyszíneken is bemutatni, mert a visszajelzések alapján valóban nagy tetszést aratott a közönség körében, az együttes számára pedig sok fejlődési lehetőséget tartogat.

Mikorra tervezitek a következő koncertet?

Rengeteg zenei ötlet van a fejemben, amiket a jövőben szeretnék megvalósítani, és természetesen több görög zenét érintő tervem is van. Ezek közül az egyik, egy havonta jelentkező, tematikus görög zenei koncert és workshop már el is indult januárban, a Lumen Kávézóban. Az első alkalommal a kafe aman zenei világát elevenítettük meg, aztán Roza Eskenazi, a szmirnai rebetiko egyik legismertebb művésznőjének életét ismertettük meg a résztvevőkkel az általa híressé vált dalokon keresztül. A most következő esemény március 30-án lesz, és a Mortis & Mortissa címet kapta. Szerintem izgalmasan hangzik!
Az április egy nagyon motiváló hónap lesz a számomra: a Réti Benedek tangóharmonikással közös, BudaPesme nevű duónkkal fellépünk a CEU-n, majd a Budapest Ritmo fesztiválon, rögtön utána pedig sor kerül a Magyar Zene Házás előadássorozatom harmadik, egyben befejező részére, amire a rebetiko klasszikusnak nevezett korszakából válogatok ikonikus dalokat, sőt, még táncbemutatóval is készülünk…A Szaloniki blues címet adtam ennek a koncertnek, ami utal a műfaj zenei jellegére és egyik földrajzi központjára.
A távolabbi terveimről csak akkor szeretek igazán beszélni, ha már legalább egy apró lépéssel elindultam a megvalósításuk felé. Az biztos, hogy a lehető legtöbbet szeretnék színpadon állni, és minden bizonnyal a jövő év elején el fog készülni a szólólemezem is, amin szintén lesznek görög dallamok.

Andreas Oikonomou

Köszönjük az περιοδικό Ελληνισμός / Ellinismos folyóiratnak a hozzájárulást az interjú publikálásához. 
Nyitókép: Zilia Sophie Lacôte

rh_tamogatas_1_1_1_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ritmuseshang.blog.hu/api/trackback/id/tr7418082886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Naptár

december 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Kapcsolat, hirdetés, mindenmás: apostrophe.prod@gmail.com

Címkék

cimkefelhő
süti beállítások módosítása