Ritmus és hang

A soproni kísérleti népfőiskola alatt fertőződött meg. Számára Fonó lett az origó és innen építette fel munkatársaival a Pajtakult projektet, amihez ma már több mint 100 helyszín csatlakozott. Horváth Lászlóval a Fonó ügyvezetőjével és a Pajtakult ötletgazdájával beszélgettünk az átszellőztetett közösségi terekről, a pajták új funkcióiról és a vidék életében elfoglalt helyükről. Szó lesz pénzügyekről, az állam szereptévesztéséről és arról is, hogy mi történhet az emberrel, ha jóhiszeműen túl közel megy a állami kultúra intézményeihez. Interjú.

Volt nálatok pajta a szülői házban Kishegyesen?

Nem volt, csak kukoricagóré, szinte minden porta végén.

Szóval nem onnan hozod az inspirációt a Pajtakultba. Úgy tudom, hogy tanultál építészetet. Hol?

Szabadkán jártam építészeti középiskolába, ott voltak egyetemi éveim is. Ez zsákutca volt, mert az a technokrata szemlélet, ami az építészetet a statikára és a mechanikára bontja le, az nem nyerte el tetszésemet. Viszont volt alkalmam népfőiskolára járni Sopronban 1995-ben. Ott szabad oktatási modellt próbáltak megvalósítani a dániai népfőiskolák mintájára. Sokrétű, színes és néha sokkoló előadásokat hallgattunk. Szokolay Sándor volt a zenetanárunk, Gáborjáni Péter építészetről beszélt, Berecz András népzenét hallgattunk és énekeltünk, Molnár V. József gyerekrajzok üzeneteit közvetítette, valamint rengeteg polihisztorral találkoztunk. Nem mellékesen többször jártunk Dániában és ottani ökopéldák sokaságát tekintettük meg. A szoláris energia, a hulladék hasznosítás, a hulladék által termelt hő hasznosítása. Ezzel a tapasztalással kicsit beelőztük a korunkat, kortársainkat akkor. A dán népfőiskolának az a szépsége, hogy ha szeretnél továbbtanulni, kutakodni különböző témákban, azt is eldönthetted, hogy mennyi ideig akarod tanulni így egyedi modellt szabnak rád. Most, innen nézve ez elképzelhetetlen modellnek tűnik, de a dánok 30 éve már sikeresnek ítélték ezt, talán nem véletlenül a legboldogabb nemzetként élik világukat.

Meddig tanultál ott?

Egy évig. Nem is ez a lényeg, hanem mikor hazajöttem, ezen minták alapján egyesületet alapítottunk, fórumot hoztunk létre az Alföld építészetére, különböző művészeti dolgokkal kezdtünk el foglalkozni a Vajdaságban. A civil szférába és a pályázati életbe ekkor kapcsolódtunk be, ami végtelen szabadságot adott. Akkor Szerbia még háborúzott, de a Nato bombázások előtt voltunk, 1995-1999 közötti időszakról beszélünk.

Arra gondoltam, hogy mennyire egyszerű és szép épület

Az építészeten belül mi érdekelt?

A kreativitás. Szerintem az építészet hozzáadott értékkel bíró művészet. Nem a beton és a statika érdekel ebből, hanem a látvány, a szépség, a térélmény.

Ha konkrétan az első pajta élményt keressük, az Szlovéniában ért. Emlékszem, hogy befékezek, leparkolok az út mellett és visszasétáltam, mert egy olyan elképesztően szép pajta épületet láttam.  A mai napig meg van a fotó. Arra gondoltam, hogy mennyire egyszerű és szép épület. Ez nagyon bevésődött... Az is érdekes, hogy a Fonó Pajtát, a covid idején kezdtük felfedezni, hogy megnyitottuk a Pajta oldalát, hogy fellélegezzen a tér, bejöjjön a fény. Ez az élmény is kellett, ekkor kezdtem beleásni magam a témába rendesen. A neten elképesztő dolgokat találtam a pajta kereső szó alapján.

Ekkor kattant be, hogy a pajtákkal másképp is lehet foglalkozni?

Új igény volt arra, hogy olyan közösségi, szórakozási formákat találjunk, ami a szabadban van vagy un. átszellőztetett közösségi terekben.

                                                                                      Fonó

Mi volt az első?

Az első Fonó volt, aztán rátaláltunk a Cimbi pajtájára, a Szarvas Józsi és Sülyi Péter őrségi pajtáira.

Ezek régi kollegiális kapcsolatok. Akkor jött a felismerés, hogy a pajták mögött ott van egy ember. Amíg a művelődési házban találkozol valakivel, aki holnap már lehet nincs is ott, addig a pajtában mindig ugyanaz az ember van, mert valamilyen szellemi vagy egyéb vállalásai miatt neki  fontos ügy a közössége, portája, pajtája.
Meg kell említeni a csíkszeredai építészt Esztány Győzőt, aki MMA ösztöndíja részeként feltérképezte a csíki csűröket. Bemutatott vagy 500 csűrt, ott is lehetett látni, hogy új funkcióval rendelkezhetnek ezek az épületek. Nagyon szép kísérletek vannak Erdélyben is. Így nem volt nehéz lengyel vagy osztrák példákat is találni. Ausztriában hatalmas 500 négyzetméteres pajták is vannak. Ott is le lehet modellezni, hogy minél rövidebb a nyár, annál nagyobb a pajta, minél hosszabb, annál kisebb.

Ugyanazon a frekvencián működő kulturális kísérletek ezek.

De itthon is sok jó példa van, ne menjünk messzire, itt a Kopaszi gáton tulajdonképpen az ott látható építészet is egyfajta pajtaépítészet. Orfűn megtaláltuk a Tekeres utcasort vagy a Garat kávézót, ami egy modern építészeti lenyomata a pajtának. A pajta olyan elementáris tér, mint egy templom.

                                                                                       Orfű

                                                                                         Őrség

Mit mondtatok a pajtatulajdonosoknak amikor elkezdtetek járni az országban?

Mindenki ott állt árván, nem tudtak egymásról. Ugyanazon a frekvencián működő kulturális kísérletek ezek. Lásd Téka tábor, vagy az üllési pusztaszínház, vagy a hosszúhetényi Almalomb, ami egy építészeti felújítás során kapott új formát és lett közösségi tér. Sorolhatnám napokig.

Nézzük a költségeket és a forrásokat. Áprilisban egy interjúban arról beszéltél, hogy „Demeter Szilárd a Petőfi Kulturális Ügynökség által ráérzett ennek a súlyára, oda került be először a projekt – tavaly és idén is kaptunk 50 millió forintot, ez tette lehetővé, hogy egyáltalán elindulhattunk –, de a nagyobb falat a Bús Balázs vezette NKA, amely szintén látja ennek a közösségépítő mozgalomnak a szerepét, sokszínűségét: ez a 700 millió forint talán éves szinten is meglesz, és az azért már nem kevés pénz.” Meglett a 700 millió?

A 700 millió az NKA-nál van, publikus a nyertesek listája. Tudtommal még senki sem kapta meg.

„Októberben Demeter Szilárd és Bús Balázs NKA Magyar Géniusz Ideiglenes Kollégiuma dolgozta ki a Kárpát medencei Kulturpajta és Tündérkert hálózat tervet és ehhez csatlakozott a Fonó és a Hagyományok Háza.” mondta Vincze Máté, közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár a Magyar Fesztivál Szövetség és a PajtaKult Magyar Kultúra - Magyar Zene - Magyar Fesztiválok címmel megrendezett közös konferenciáján. Csák János lett a védnöke. A kulturális kormányzati aktorok is megjelentek a projekt környékén. Ez a fontosságát jelenti a projektnek?

Volt egy nyílt pályázati kiírás. Mi feltérképeztünk kb. 100 pajtát, ebből a fele pályázott, a másik 50 különböző okok, nehézségek miatt nem, de beadta másik 40, akiket még nem is ismerünk. Minden pajta külön-külön pályázott. Én elsősorban a Pajtakult működtetésében vagyok érdekelt. Ezt úgy definiálhatjuk, hogy kulturális finomhangolást, erős kommunikációt, média megjelenést jelent. Célunk, hogy azokat az embereket, akik a pajtákkal foglalkoznak megmutassuk, megerősítsük - hozzáadott értékkel bíró tartalmakat adjunk az egészhez. A Tündérkert mozgalmat, ami Kovács Gyula nevéhez kapcsolódik, a Kárpát-medencei gyümölcsfa hagyaték megtartása, éltetése, felkutatása jellemzi. Ez is 15-20 éve működik, kicsit analóg a Pajtakulttal. A fent említett 700 milliós forrásból 400 milliót kapnak a pajták, 200 milliót a Hagyományok Háza, 100 milliót a Fonó.

A Hagyományok Háza milyen szerepet játszik mind ebben?

Ezt kérdeztem én is először. Az anyaországi pajták pályázhattak, a határon túli pajták felett meg a HH bábáskodik, mint dedikált állami szerepvállaló. Nem tudom, hogy miért van erre szükség. Úgy gondolhatták, hogy kell egy ilyen állami szervezet a projektbe. Ez egyfajta garancia lehet az államnak, de iszonyatosan le tudja lassítani a dolgokat. A Pajtakult csapata a helyzetekre gyorsan reagál, de az nem biztos, hogy egy állami cég is képes erre. Ezzel annyira nincs bajom, mert már megszoktuk. A szorosabb együttműködés akkor fog elkezdődni, ha kitavaszodik, hisz a pajták többsége nem téliesített, illetve, ha megjön a támogatás.

Arról is beszéltél, hogy a pajtatulajdonosok egymásban is társra találnak, mert legtöbb esetben hasonló problémákkal küzdenek. Mik a jellemző problémák?

Leginkább a kommunikáció. Ha pl. a régióban egyedül vagy, akkor nagyon nehéz eljuttatni a programokat az emberekhez. Ezzel ellentétben, ha van 20-30 pajta és mindegyik megosztja, akkor vélhetően hatékonyabb lesz. Mindez a produkciókra is érvényes. Ha egy zenekar turnén van és pl. fellép a Fonó pajtában, akkor fel lehet ajánlani a produkciót több helyre, így ezek a koncertek el tudnak jutni ezekbe a réglátott régiókba is. A másik ügy, amit a forszírozunk, hogy a produkciókkal bíró pajták működjenek együtt. Itt van a nagyegyházai Hangistálló, amely komolyzenei produkcióval bír, vagy Szarvas Józsinak színházi produkciói vannak, a Tárkány-Kovács Bálintnak van egy cimbalom triója. Vigyék el egymáshoz a produkcióikat ingyen és osszák el a bevételt. Ez arra is jó, hogy a pajtatulajdonosok is eljutnak egymáshoz, megismerik egymást.

A vidék arculatát igyekszik befolyásolni a Pajtakult. Milyennek szeretnéd látni a vidéki Magyarországot, mondjuk 5-10 év múlva, anélkül, hogy egy idealizált vidék képe jelenjen meg?

Minden hónapban legoogle-zom a pajta hirdetéseket a legnagyobb ingatlanos portálokon. Egyre több olyan hirdetés van, ahol ez megjelenik, valamint minket is kerestek, hogy miként lehet venni olyan házat, ahol van pajta. Ha közösségi ember veszi ezeket meg, akkor ez kiválthatja a falusi kocsmát és átveheti a szerepét a ma már megszűnt művelődési házaknak. A pajtának új funkciót lehet adni, lehet művészeti központ, képzés helyszíne, közösségek találkozó helye, szállás, étterem, alkotó tér. Egy működő pajta mindenképpen visszahat valamilyen formában a település életére. A pajtáknak mezőgazdasági funkciója volt. Ma a pajták 90%-a kihasználatlan, 10%-a vagy mezőgazdasági hasznosítás vagy garázs, tároló vagy kulturális tér. Jó lenne, ha 10 év múlva csak 70%-a lenne kihasználatlan, mert sikerült 20%-ban galériákat, vendéglátóhelyeket, közösségi helyeket létrehozni. Ez a vidék erejét is erősítené. 

Pontosan tudom, hogy milyen az, amikor a kultúra leköltözik a föld alá, amikor underground formát nyer.

A rezsipánik befolyásolja a művészek talpon maradását is. Ez mennyire van hatással a projektre?

Sokan csak nagyszínpadon tudják elképzelni magukat. Én átéltem egy válságot, a Jugoszlávia szétesését. Pontosan tudom, hogy milyen az, amikor a kultúra leköltözik a föld alá, amikor underground formát nyer. Amikor a kocsmában tudtak muzsikálni akusztikusan, vagy a színészek gyertyafény mellett adtak elő valamit vagy szavaltak. A körülmények okán sok esetben ezeknek a produkcióknak sokkal nagyobb ereje volt. A Pajtakultnak e két véglet között kell megtalálnia magát. Mi az emberközeli puritán élményeket kínáljuk. A zene sok esetben az akusztikus zenét kell, hogy jelentse, az énekhangot, azt az emberi vibrálást ami egy erősítő nélküli hangszereken átjön.

A Fonó a projektben leginkább a kulturális, zenei tartalmat szállítja. Mit visztek oda?

A helyek általában ránk bízták, hogy milyen műsor legyen.  Népzene, gyerekprodukciók, kisebb világzenei koncertek, majd táncház – akár ilyen íve is lehet egy estének, sorozatnak. Jazzben nem egy free jazzel indítunk, hanem jó kis etno jazzel, majd pár év után jöhet akár a free is, ha behangoltuk már a teret, a pajtát.

Kik a médiapartnereitek?

A tartalmat mi állítjuk elő. A Hír TV-ben havonta egyszer jelenünk meg saját gyártású, szerkesztett és vágott adással. Ez mindig egy külön forgatási nap eredménye. Az Indexen megy a Kultúra újragondolva rovat. A tartalom szintén rajtunk múlik, hogy közéleti, művészeti vagy csak pajtás irányt adunk neki.

Ez az egész fenntarthatatlan, semmilyen logika nincs e mögött.

A Pajtakult után nézzük meg, hogy mi van a Fonóval?

Az energia válság keményen érinti a Fonót. Eddig nem kapcsoltuk a be a gázfűtést, mert nincs havi kétmillió forintunk arra, hogy temperáljuk a házat.

Miből lett a 2 millió?

Kétszázezerből. Tízszeres növekedés. Most villannyal fűtünk. A szeptemberi villanyszámla októbere megduplázódott, most várjuk a novemberit. Kíváncsian várjuk az exponenciális növekedést. Ez az egész fenntarthatatlan, semmilyen logika nincs e mögött. Ez kivéreztet sokunkat a piacon, úgy tűnik. December végéig van pénzünk, januártól nincs pénzünk.

A Fonó ebben az évben milyen támogatást kapott?

TAO pótló pályázaton 30 millió forintból, időközben 20 millió lett, ami még nem érkezett meg.

Akkor jelen pillanatban nincs minisztériumi támogatás?

Jelen pillanatban nincs, de várjuk nagyon a 20 milliót is, a hónapról-hónapra való túlélést jelenti.

NKA?

Pályázunk, sok kicsi sokra megy alapon. A Csoóri Sándor Alapból 22 millió jut, továbbá a büfé- és jegy bevétellel számolunk és a felhalmozott tartalékokat éltük fel.

Ha tényleg úgy gondolják, hogy csak az állami intézmények működtetik a sokszínű magyar kultúrát, akkor szerintem nagyon tévednek.

A tulajdonostól?

A tulajdonossal januárban értékelünk. Fenntarthatónak ítéli-e meg az irányt, vagy megtaláljuk-e a fenntartható irányt – ezt kell megbeszélni.

Eléggé magatokra lettetek hagyva.

Az állam kijelölte a magas prioritású nemzeti kulturális intézményeit, amivel nagyon nehezen tud megbirkózni, hogy életben tartsa őket. Mi független intézmény vagyunk és maradunk is. Ha tényleg úgy gondolják, hogy csak az állami intézmények működtetik a sokszínű magyar kultúrát, akkor szerintem nagyon tévednek. A kultúra az undergroundból is jön vagy akár a falvakból, a kis klubokból és számos egyéb helyről. Vidéken inercia van, ott nagyon nagy gáz. Amit látsz, az töredéke annak is, ami volt 1-2 éve.

Tavaly áprilisban bevontak a Petőfi Kulturális Ügynökség munkájában néhány munkatársaddal. Aztán néhány hónap múlva egyik napról a másikra ennek vége lett. Mire kértek fel, mi volt a cél és miért lett hirtelen vége?

Elméletileg a könnyűzenei stratégián belül kellett volna a hazai világzenét jobban pozícionálni, a nemzetközi irányba mozgatni. Végre a könnyűzene részének tekintettük a világzenét. Kaptunk egy előzetesen kidolgozott éves programtervet és annak a pályázatait próbáltuk felépíteni, amit szerintem fel is építettünk. Zeneistállóban gondolkodtunk, ami át is ment a szűrökön, klubok támogatása volt a másik fontos célunk.

Mit jelent a zeneistállóban történő gondolkodás?

Ne a zenészt támogassuk, hanem a menedzsmentet vagy a kiadót.  Azok erősödjenek meg. Mert ahol van menedzser ott működik a produkció, ahol pedig nincs ott sok esetben szétcsúszik. Azokat kell erősíteni, ahol van üzleti modell a produkció, a zenész, a működés mögött.

A pályázatok megjelentek?

Igen, kiíródtak, tavaly év végén ki is fizették őket.

Alig fél évig dolgoztatok ott. Nem volt hosszú. Miért lett vége?

Nem tudom megítélni. Különösebb indoklás nem volt, egyszerűen felszámolták ezt az irányt.

Nem lett fontos a világzene?

Azt sem látom, hogy mi lett fontos. Ahelyett, hogy konstruktív, széles szakmai építkezés indult volna, jött egy rejtélyes működési modell, melybe már nem is látunk bele.

Mivel indokolták amikor azt mondták, hogy ennyi volt?

Pont ezt mondták, hogy ennyi volt. Nem indokolták.

Van még kapcsolatod a Petőfi Kulturális Ügynökséggel?

Elméletileg a Zenei kollégium tagja vagyok, gyakorlatilag nem volt feladata a kollégiumnak ebben az évben. A PKÜ Folyamatosan átalakul, felmondanak divíziókat, újakat építenek. Így nehéz a piacot befolyásolni, a szereplőket segíteni. A piac attól szép, hogy van benne kicsi, van benne független, van benne profi és civil egyaránt. Ha ezen szereplők összefognak, értékelik egymást, akkor sokszínű lesz, ha nincs átjárás az ágazatok, szereplők között, akkor siralmas lesz a helyzet.

Petőfi Kulturális Ügynökséghez pályáztok?

Igen, a Pajtakulttal pályáztunk. Az előbb említett 50 millió onnan van.

Van benned sértettség?

Nem mondom, hogy nincs. Nem erre készültünk, nem ezt beszéltük meg. Kb félévnyi munkát kidobtunk az ablakon, én nem ehhez szoktam. Talán elmondhatom magamról, hogy következetesen építkezem, az általam vállalt managmentek, fesztiválok 15-20 éve működnek, fejlődnek. Én ebben a következetes munkában hiszek.
Légüres térbe került a magyar világzene ismét. A magyar világzene az elmúlt 20 évben a legjobb zenei exportcikkünk. Az Ákos albumról nem írnak Londonban, de a magyar világzenei lemezekről írnak és lejátsszák az európai rádiókban is. Ezt sem akarjuk erősíteni? Mindenki a régi Petőfi rádiót sírja vissza, ami sokszínű volt, az alternatívnak is lehetőséget adott. Ma nem tudom meghallgatni a Petőfit. A magyar piac izgalmas zenei élményei nem érik el a hallgatót, pedig ott az igény mindenkiben, hogy értelmes zenéket hallgasson.

Pajtakult a YouTube-n

Pajtakult a Facebookon