Ritmus és hang

Két éve hozta létre a Gyöngyvirágos Folkműhelyt, ami saját útkeresésének tapasztalataiból született. A Berettyóújfaluból induló projekt egyszerre közösség, műhely, hálózat, platform, fesztivál, ahol megtalálja a helyét a profi és az amatőr népzenész, a hivatásos és a kezdő táncos és a laikus érdeklődő is. A projekt életre hívójával és szervezőjével, Halász Rékával beszélgettünk. 

Ha jól tudom, akkor Te ötleted volt a Folkműhely elindítása. Mikor kezdődött és mi volt a célod Vele?

Egy kicsit el voltam tévedve gyerekként/tinédzserként. Mindig azt éreztem, hogy keresek valamit, ami hiányzik, de nem tudom pontosan, hogy micsoda. Amint részese lettem a népzenész-néptáncos közösségnek, valahogy minden a helyére került. Úgy éreztem, elkezdtem tartozni valahova, sokkal szorosabb barátságaim születtek, mint eddig, lett egy új motivációm.

Ez a közeg nekem biztonságot, megerősítést ad, egy olyan lelkületű csapatot, akikkel segítjük, kiegészítjük egymást. A Folkműhelyt azért hoztam létre 2020-ban, hogy vissza tudjak adni valamennyit a közegnek abból a sok pozitív energiából, amit én kaptam. Tudom, hogy vannak olyan fiatalok, akik ugyanígy, egy kicsit el vannak tévedve, és szükségük lenne egy biztos pontra. Akik pedig már ismerik és szeretik a közösséget, azoknak lehetőséget szeretnék biztosítani arra, hogy találkozzunk, muzsikáljunk, együtt legyünk. Ezért van a műhely.

Te hogy kerültél kapcsolatba a népzenével?

Éppen betöltöttem a tizennyolcat, amikor az unokatestvéremmel kimentünk szilveszterezni Gyimesközéplokra, ami, mint később kiderült, életem eddigi legnagyobb fordulópontja lett.  Egy helyi családnál szálltunk meg, ott töltöttünk valamennyivel több mint egy hetet. Eleinte szorongtam egy kicsit az új helytől, új emberektől. Nehezen oldódtam fel. De amikor végre sikerült, egy csoda volt. Utaztunk, rengeteget énekeltünk, zenéltünk, zseniális embereket ismerhettem meg.  Ahogy onnan hazajöttünk, minden lehetőséget kerestem, hogy bekapcsolódjak a népzenei közegbe. Elkezdtem járni a berettyóújfalui felnőtt tánccsoportba, amit szorosan követett a hegedű iránti szerelem is. 

Fotó: Halász Réka

Jelenleg hányan dolgoztok a programok szervezésén?

Általánosságban a szervezést én tartom kézben. Szerencsére csodás barátaim vannak, akik minden téren igyekeznek segíteni. Akár arra van szükség, hogy valaki fotózzon, főzzön, vagy esetleg azon kell ötletelni, hogy kit hívjunk oktatni, milyen extra programok legyenek, mindig sikerül baráti körön belül megoldani. Édesanyám is nagy segítség, aki 25 éven keresztül vezetett gyermek alkotótábort Berettyóújfaluban, úgyhogy az ő tapasztalataival kiegészülve tudjuk átgondolni, hogy mi a legjobb megoldás a szervezési folyamatokban.

Milyen tematikus népzenei kurzusokat szerveztek?

2020 szeptemberében volt az első vándorkurzus Berettyóújfaluban, a szülővárosomban. Nagy örömmel töltött el, hogy már az első alkalommal is kifejezetten sok zenészt és énekest érdekelt a program. Ezen a kurzuson és a második októberi kurzuson, Lajosmizsén is szászcsávási dallamokat tanultak a jelentkezők. Sajnos a harmadik, novemberi alkalmat elsodorta a covid, de 2021-ben újult erővel vágtunk a szervezésbe, így jutottunk el Németkérre. Ezt az alkalmat azóta „wellness-kurzusnak” becézzük, mert egy olyan szuper vendégházat sikerült találni, ahol az egyébként csodás helyszín mellett jakuzzi és szauna lehetőség is volt, ami jelentősen dobott az amúgy is kitűnő hangulaton. Az utolsó kurzus idén májusban volt, amikor is visszatértünk Berettyóújfaluba, ahol már ismerősként fogadták a programot. Ezen és a németkéri kurzuson is kalotaszegi volt az anyag.

Most pedig ezerrel készülünk a novemberi 25-27-ei hétvégére, ahol Városlődön fogunk összegyűlni az Eliza Vendégházban, és mivel ez lesz az ötödik vándorkurzus megálló, ismét wellness-kurzussal ünnepelünk. Magyarpéterlaki lesz az anyag, hegedű, brácsa és bőgő oktatásra várunk mindenkit szeretettel 

A vándorkurzus érdekessége, hogy nagyon különleges helyszínekre látogatunk el. Mindig sikerül találni egy olyan vendégházat, ami amellett, hogy oktatási szempontból megfelelő, olyan hangulata is van, ahova el tudunk vonulni egy kicsit a város zajától és teljes mértékben jelen tudunk lenni. Így a kurzus nem csak egy tanulási, hanem kikapcsolódási, pihenési lehetőség is lesz.

A Gyöngyvirágos Vándorkurzusokon kívül a műhely közreműködik a VonyArts Folkpart szervezésében is, ahol első évben erdőszobattelki, majd bonchidai, idén pedig visai kurzusokon lehetett részt venni, itt a Góbé Folkside tanárai kiegészültek a Pásztorhóra és Tindia zenekarral, így közösen tanították az érdeklődőket.

A VonyArts-ot már harmadik éve, augusztus utolsó hétvégéjére szerveztük. Az az érdekessége, hogy valahol pont egy tábor és egy fesztivál között van. Napközben kis csoportokban hangszeres, énekes, táncos kurzusok vannak, esténként pedig a Vonyarcvashegy főterén változatos népzenei és világzenei koncertek hallhatóak. A házigazda Góbé, Pásztorhóra és Tindia zenekaron kívül meghívott fellépő volt már többek között a Besh o Drom, Ferenczi György és a Rackajam, és az Aurevoir is.

Fotó: Zámbó Édua

Kik vesznek részt a programjaitokon? Könnyű bevonni a fiatalokat?

Változatos a társaság összetétele. A jelentkezők többsége 20-30 év között van, vannak fiatalabbak is, idősebbek is, de összességében nagyon jó kis csapat szokott összegyűlni. Általában olyanok jönnek, akiknek már van egy alaptudásuk a hangszerükön, amin szeretnének tovább dolgozni, újdonságokat tanulni.

Az, hogy kik, mikor, hova vonódnak be, elég véletlenszerű, a „vándorlás” mindenképpen segít a helyzeten. Az alapkoncepció az volt, hogy majd megjelenünk változatos helyeken, muzsikálunk, tanulunk, és minden ponton összegyűjtjük az aktuális régió zenészeit, énekeseit. Körülbelül a második kurzus alatt jöttem rá, hogy ez nem teljesen így fog működni. Mert akik ott voltak az első körben Berettyóújfaluban (akik már egyébként sem csak a térségből jöttek hanem Hódmezővásárhelyről, Pestről, Zsámbékról is), már akkor jeleztek, hogy jönnek Lajosmizsére, sőt Nagykanizsára is jöttek volna, ha nincs covid.

Úgyhogy általánosságban van egy 10-15 fős mag, akik a legtöbb kurzusra jönnek, és hozzájuk csatlakoznak érdeklődők a térségből vagy távolabbról is. Az a tapasztalatom, hogy ha egyszer eljön valaki, előbb-utóbb viszont látjuk egy következő hétvége alkalmával is.

Hogy kell elképzelni a vándorkurzusokat?

Péntek délután szoktunk kezdeni, ez még amolyan ismerkedős, beszélgetős nap. Örülünk egymásnak, annak, hogy újra itt vagyunk (legyünk bárhol is épp) és rögtön kezdődik a muzsikálás. Azt szeretem, hogy amikor még a tanárok nem érkeznek meg, már szól a zene. Senki nem problémázik azon, hogy még nem tökéletes a rend, amit hegedülni akar, vagy nincs meg pontosan az összes akkord a kíséretben. Őszinte örömzenélés van, mindenki türelmes, segítünk egymásnak, egy fantasztikus gyakorlási lehetőségnek tartom a szituációt.
Szombaton reggel vágunk bele az adott hétvégei anyagba. Délelőtt és délután kis csoportokra szakadva mindenki elvonul a tanárával és ismerkednek a dallamokkal. Az oktatási blokkok után eljön az a pont, ahol összegyűlik mindenki, és közösen elpróbálják azt, amit eddig tanultak. Szombaton este szokott lenni a legnagyobb buli, van, hogy a környékről zenészek, táncosok, ismerősök csatlakoznak be hozzánk, csak a hangulat kedvéért. Itt eljátszunk mindent (is). A tanult anyagon kívül a népszerű és kevésbé népszerű táncházas rendek is megszólalnak, igazából bármi, ami eszünkbe jut és kedvünk van hozzá. 
Vasárnap mindenki újult erővel kezd neki az aznapi foglalkozásoknak. A délutáni oktatás végén van egy nagy közös összehúzás, ahol az egész hétvége anyagát közösen eljátsszuk, az ezekről készült videók meg is találhatóak a közösségi média felületeinken.

Hogy épült ki a Gyönyvirágos Folkműhely támogatói, szervezői hálózata?

Ahogy a műhely ötlete megszületett, rögtön elkezdtem gondolkozni a megvalósításon. Sok mindent kipróbáltunk már ez alatt a két év alatt. Az első pár eseménynél megpróbáltuk, hogy milyen, ha önfenntartóra van tervezve minden program. Aztán ahogy nőtt a csapat, nőtt az érdeklődők száma, elkezdtünk bevonni külső segítséget is. A berettyóújfalui Bihari Népművészeti Egyesület, illetve a Szederinda Egyesület támogatásával sikerült pályázati úton is forrást találnunk a programjaink szervezéséhez. Ezekkel az egyesületekkel jelenleg is együttműködünk, közben pedig úton vagyunk a cél felé, hogy létrejöjjön a Gyöngyvirágos Folkműhely Egyesület, amit a kurzusokra rendszeresen visszajáró résztvevőkkel, a „keménymaggal” alapítunk. 

Fotó: Halász Réka

A minőségi oktatás mellett egymást támogató, biztonságos közösség megteremtése a célotok. Ez állandó jelenlétet, aktivitást igényel. Van erre állandó helyi szervezőtök az ország több pontján?

Nincs. Én nagyon szeretem azt, hogy az ország bármelyik pontjára jön el egy érdeklődő, tudja, hogy mire számíthat. Ez azt jelenti, hogy a megbízható szervezés, minőségi oktatás, jó hangulat adott. Persze, emellett mivel folyamatosan növekszünk, egyre több segítségre lesz majd szükség, úgyhogy egyáltalán nem kizárt, hogy lesz egy pár fix kurzus helyszínünk, ami rá lesz bízva egy-egy emberre a műhelyen belül, de ez még a jövő zenéje.

Hogy kerültetek kapcsolatba a Góbé zenekarral?

A gyimesközéploki kirándulásom után nyitott voltam mindenre, ami népzene vagy világzene. Így látogattam el egy húsvétkor Hollókőre, ahol a Góbé játszott. Imádtam minden pillanatát. Olyannyira, hogy amikor megláttam, hogy az örkényi Csutorás táborban népzenét fognak tanítani, eldöntöttem, hogy akkor én megtanulok hegedülni. Ez alatt a hét alatt olyan jó kapcsolat jött létre a zenészekkel, hogy ahogy Pestre kerültem, rögtön elkezdtem hegedű órákat venni, először Kiss-B. Ádámtól, aztán pedig Vizeli Mátétól, akitől a mai napig tanulok. Egervári Matyival és Czupi Áronnal is van egy szakmai kötelék, hiszen közösen, Farkas Tiborral kiegészülve szervezzük a vonyarcvashegyi VonyArts Folkpart fesztivált már három éve. Összegezve, nagyon jó barátság fűz össze a Góbéval, nem is volt kérdés, hogy őket, pontosabban a Góbé Folkside-ot hívom tanítani. Eddig a legtöbb kurzuson és táncházban, ami a műhely által lett szervezve, Rigó Marci, Vizeli Máté, Vizeli Bálint és Tímár Andris zenélt és oktatott. Ezt szeretném a jövőben is megtartani, nagyon szeretek velük dolgozni, és a rendszeres résztvevők is szívesen járnak hozzájuk vissza tanulni, muzsikálni.

Tíz lemez, ami meghatározó volt számodra?

Az albumokat meghallgathatjátok a linkekre kattintva a Spotify-on 

Góbé - Forrás

Az első album természetesen a Góbé zenekar népzenei lemeze lesz, akiknek ezúton is köszönöm, hogy több mint két éve közreműködnek a Folkműhely fejlődésében.

Tárkány művek – Arcomba az arcod vésted

Ez az album mindig Gyimesre emlékeztet, rengeteget hallgattuk út közben. Ha becsukom a szemem, mindig előttem van a táj, az utazás élménye, az emberek, a közös éneklés.

Buda Folk Band – Magyar világi népzene

A Buda Folk Band összes albumát ide tudnám tenni igazából. Rengeteg újdonsággal, új dallamokkal, új stílusokkal ismerkedtem meg általuk.

Hangoló Kerekutca

Ez az album egy csoda. Ha valaki ült már mellettem amikor utaztunk valahova, tudja, hogy ez az első lemez, amit beteszek a lejátszóba. Egyszerre éled fel bennem a gyermeki énem, aki boldog és gondtalanul énekel, és a jelenlegi énem, aki figyel minden rezdülést, szólamot, zenei kontextust. 

Fodor Sándor – Megyünk mi is?

Ez az album, amit 2020-ban legtöbbször hallgattam meg. Mégis, minden alkalommal feltűnik benne valami újdonság, valami, amire nem figyeltem eddig. Mindig meglepetés.

Magos – Forgatós

Ez az album szintén azért van a listámon, mert vezetés közben végtelenszer hallgattam meg. Általánosságban is nagyon szeretem a Sajó és Maros menti falvak zenéjét, nagyon meg tudnak fogni a dallamok.

Góbé – Élem
Pásztorhóra – Soha el nem felejtelek
Tindia – Csudát csináljon belőle!

A Góbé, Pásztorhóra és Tindia a VonyArts Fesztivál házigazda zenekarai már három éve. Amikor ezeket az albumokat hallgatom, mindig visszakerülök Vonyarcvashegyre, eszembe jutnak ezek a zseniális zenészek, a barátaim, akik szívüket, lelküket kiteszik azért, hogy a kis fesztiválunk minden évben egyre jobb és jobb legyen. Borzasztóan büszke vagyok arra, amit közösen csinálunk!

Tcha Limberger’s Kalotaszeg Trio

Végül pedig egy olyan albumot szeretnék kiemelni, ami az eddigi népzenéhez kötődő tapasztalataim különböző pontjain is megjelent. Ebbe az albumba háromszor szerettem bele. Akkor, amikor még csak lelkesen énekelgettem a rajta levő dalokat, akkor, amikor kalotaszegit tanultam hegedülni és elkezdtem felfigyelni arra, hogy zeneileg mi történik benne, és akkor, amikor épp hazafele utaztam a vonaton Berettyóújfaluba, kitaláltam, hogy megvalósítom a műhely ötletét, és egy percet sem gondolkoztam rajta, hogy a neve Gyöngyvirágos Folkműhely lesz.

Lead fotó: Darics Dóra