Ritmus és hang

Manu Domergue francia énekes, mellofon játékos és történetmesélő és Dés András magyar, de jelenleg Bécsben élő ütőhangszeres március 11-én lép fel a CEU fiatal zenészeket bemutató koncertsorozatának keretében. Közös történetük egy lengyelországi fesztiválon indult, ahol a sors játékának és a fesztivál korlátozott anyagi kereteinek köszönhetően ismeretlenül szobatársak lettek néhány napra. Szerencsére hamar kiderült, hogy a közös szobán kívül sok minden más is összeköti a két jazz-zenészt. A játékosság, a szabadságvágy és a vállalkozószellem mindkettőjük habitusára jellemző, zenéjükben és színpadi jelenlétükben is tetten érhető. Első közös koncertjük kapcsán Dés Andrással beszélgettünk.

Manuval egy véletlen folytán egy közös szobában indult barátságotok. Először zeneileg vagy emberileg sikerült jobban egymásra hangolódni? 

Azért is örülök nagyon a CEU-s fellépésünknek, mert eddig nem volt lehetőségünk Manu-vel hagyományos koncertkörülmények között játszani. Tapasztalataim szerint a zenészeknél általában fordítva szokott lenni, a korábban megszületett zenei összhang alakul barátsággá, a mi esetünkben fordítva volt. Nagyon jól kijöttünk egymással és kölcsönösen élveztük, amikor alkalmunk volt meghallgatni a másik koncertjeit, de hosszú ideig nem volt lehetőségünk együtt zenélni.

Egyébként szerinted a kettő feltétele egymásnak?

Láttam már olyat, hogy egymással nem túl jó viszonyban lévő zenészek csodát művelnek a színpadon és számomra is hosszú ideig dilemmát jelentett, hogy milyen kompromisszumokat hoz meg az ember a zenéért. Mára viszont legalább annyira fontossá vált számomra az emberi minőség, mint a művészi színvonal.

Azt olvastam, ez lesz az első közös fellépésetek, ehhez két hazai zenészt választottatok társul. Hol és hogyan próbáltok?

A jazzben az a csodálatos, hogy ha kellően nyitott, tehetséges és rugalmas zenészek kerülnek össze, egy nap alatt is képesek izgalmas és friss programot összerakni. Azt a folyamatot is nagyon élvezem, amikor egy zenekarral hónapokig próbálunk és dolgozunk a részleteken, de szükségem van az olyan spontán örömzenélésekre is, amilyet ez a koncert ígér. Tudom, hogy a quartet egyik tagja sem ijed meg attól, ha hirtelen és váratlan kanyarokat vesz majd a zenei folyamat, sőt, minden bizonnyal mindannyiunkat inspirálni fog és többek között ez adja majd a koncert jótékony feszültségét is. Megvan a kölcsönös érdeklődés és nyitottság is, hiszen nem csupán Manu-vel, de az együttes két fiatal tagjával, a zongorista Oláh Krisztiánnal és a nagybőgős Gyányi Marcellal is régóta szerettem volna már együtt zenélni és ők is nagyon lelkesnek tűntek, amikor megkerestem őket a koncert kapcsán.

Duóban is szoktatok játszani? 

Az első zenei találkozásunk tavaly októberben, Párizsban volt. Ez az esemény végül egy igazi kalandtúrává vált, ahol a közönséget egy képzeletbeli útvesztőbe kalauzoltuk. Már az érkezés a lépcsőházban is zenei aktussá vált és a koncert később is több meglepetéssel szolgált, számunkra és a közönség számára is. Imádom, amikor a művészet feszegeti a határokat és a műfajok között táncol. Azt hiszem, hogy az igazán izgalmas dolgok ezeken a határterületeken történnek.

Miben nyilvánul meg az hogy Manu történetmesélő? Hogyan tudsz ehhez te ütőhangszeresként csatlakozni? 

Sok koncertjén, amelyeket szerencsém volt meghallgatni, egy történetbe ágyazza a zenei folyamatot, nagyon erős és varázslatos hangulatot teremtve ezzel. De tudom, hogy olyan szóló estje is volt, amikor inkább a sámánokat, törzsi varázslókat idézte színpadi jelenlétével és kevésbé egy hagyományos jazz koncert atmoszféráját.

Milyen zenei inspirációt ad neked a közös játék?

Azon túl, hogy Manu csodálatos zenész és imádom a hangját, amit nagyon sokszínűen használ, a játékossága fog meg leginkább, ez meghatározó közös pont kettőnk között.

Manu egyik legfőbb inspirációjaként hivatkozik a nemrégiben elhunyt csodálatos jazzénekesre, Winand Gáborra. Vele te is sokat játszottál együtt. Részedről is tekinthető tiszteletadásnak ez a koncert Gábor zenei öröksége előtt?

Valóban, amikor Manu-vel megismerkedtem, a második kérdése az volt, hogy ismerem-e Winand Gábort. Gabi óriási hatással volt rá, ahogy egyébként még nagyon-nagyon sok jazzénekesre. Tragikusan korai halála után sorra kaptam a sokkos üzeneteket európai zenész barátaimtól. Döbbenetes élmény volt tavaly októberben Párizsban a már korábban emlegetett fesztiválon, amikor első este egy fogadáson a világon mindenhonnan összesereglett énekesek megemlékeztek Gabiról.

Esetleg lesz olyan szám ami kifejezetten az ő emlékének szól?

A koncertünk kapcsán megkerülhetetlen az ő személye de nem tudom, hogy külön számot dedikálunk-e neki. Szerintem azok a zenészek, akik ismerték őt és voltak olyan szerencsések, hogy játszhattak is vele, sokat gondolnak rá. Rengeteg olyan hang és dallam születik meg, amely Winand Gábor emlékét idézi, az ő művészetének nagysága előtt tiszteleg. A jazzéneklés kikerülhetetlen óriása volt ő, aki ismerte, tisztában volt a nagyságával. Bárcsak többen ismerték volna.

Egy ideje Bécsben élsz. Mennyire sikerült jó zenésztársakra találnod?  

Három és fél éve élek Bécsben, ebből kettőt a covid határozott meg. Szerencsére ennek ellenére mára sok együttes tagjaként és projekt résztvevőjeként csomó inspiráló találkozásom van itteni zenészekkel. Az első kinti zenekarom Mahan Mirarab gitáros barátommal indult, ami azóta Vincent Pongrácz klarinétossal kiegészülve Mash néven fut. Johannes Dickbauer - akihez fogható hegedűst keveset ismerek - JD HIVE nevű quartetjével májusban Budapestre is jövünk játszani, ahogy egyébként saját, András Dés Strudel nevű zenekarommal is turnézunk majd májusban Magyarországon.

Manuval vannak további közös terveitek? 

Bizony, hogy vannak. Az előző kérdéshez is kapcsolódik egy komolyabb őszi projekt, ugyanis a Magyar Zene Háza felkért, hogy legyek a kurátora egy szeptemberi hétvégéjüknek. Különlegesen izgalmas feladat és remek lehetőség az ember álmainak megvalósítására egy ilyen megbízás. A hétvégének két fő pillére lesz. Az egyik egy osztrák-magyar jazzkoncert három zenekarral ottani és itteni zenészekkel vegyesen. A második napon pedig Manu-val megcsináljuk a tavalyi párizsi duónk kibővített verzióját, a csodálatos épületben vezetünk zenei kalandtúrát a közönségnek.

Domergue-Dés Quartet:

Manu Domergue - ének, mellofon
Dés András - ütőhangszerek
Oláh Krisztián - zongora
Gyányi Marcell - nagybőgő

2022. 03.11. 19.00
CEU (1051, Bp. Október 6. u. 7.)
A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztráció és bővebb információ itt.

Köszönjük a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségét Hegedűs Annának!