Ritmus és hang

Az idei országos Pege Aladár Jazz Nagybőgő Verseny harmadik helyezettje, Dénes Ábel 2017-ben végzett a Zeneakadémia jazz-bőgő szakán. Több kiemelkedő magyar és balkáni népzenei-világzenei együttesben játszik, többek között 2010 óta a Sárarany zenekarban, 2020-tól a Söndörgőben, mindemellett pedig az egyik legígéretesebb jazz formáció, a Nagy Emma Quintet bőgőse, alapítótagja.  Ábel sokoldalúságának és muzikalitásának újabb bizonyítéka, hogy önálló zenei kompozíciós terve támogatást nyert a Halmos Béla Program alkotói pályázatán.

Milyen ötlettel indultál az alkotói pályázaton?

Mivel szeretek sokféle zenét játszani, az alkotói pályázat keretében megszülető műben a Kárpát-medence magyar népzenéjét szeretném ötvözni egy jazz-zenekar spontaneitásával, mindezt pedig megfűszerezem megkomponált zenével. Tulajdonképpen a népzene mint inspiráció jelenik meg majd a három tételes darabban, ami inkább úgy jellemezhető, mint népzenei dallamok továbbgondolása jazz, illetve improvizatív kortárs jazz kompozíciókban, de fontos, hogy a népzenei dallamok teljesen autentikus módon is megszólalnak majd . A mű nyitánya viszont egy teljesen megírt, saját zenei világ, aminek sem a jazzel, sem a népzenével nincs kapcsolata. A darab pontos hangszerelésével még nem vagyok kész, de a szerkezet, valamint sok-sok kép és hang már benne van a fejemben. 

Népzenei körökben eléggé szokatlannak számít, hogy egy nagybőgős zenét írjon. A te életedbe ezt az érdeklődést és a hozzá szükséges tudást a jazz tanulmányaid hozták?

Igen, a jazz-zenének köszönhető, hogy kedvet kaptam ehhez. A jazz és a népzene kapcsolata, illetve ezek nem szokásos módon való feldolgozása egyébként mindig is érdekelt, hiszen mindkettő erősen él bennem. Jelen esetben, az Itthon - Három tétel két zenekarra című műben a vonós népzenét használom fel majd, onnan veszek ki egy-két motívumot vagy akkordmenetet, amit aztán továbbviszek egy jazz-kompozícióba. 

A jazz és a népzene tehát egyaránt az életed része, és saját bevallásod szerint ennek a  „kétlakiságnak” köszönhető, hogy többek között a Söndörgő együttesbe is meghívást kaptál. A készülő művedbe őket is beavatod?

A Söndörgő akkor még épp nem volt az életemben, amikor beadtam a Halmos Béla Programban megvalósítandó pályázatomat, de ettől függetlenül formálódik már egy olyan Söndörgő-szám is, aminek én vagyok a szerzője. Egy nagyon merész elképzelésemet valósíthatom meg itt: mezőségi zenét ültetek át tamburazenekarra. Az ötlet szerencsére a többieknek is tetszik, és nagyon elégedettek az első vázlatokkal.

Saját szerzeményeket eddig a Nagy Emma Quintetnek írtál, akikkel most készültök kiadni a harmadik lemezeteket. Az együttes több hazai és külföldi versenyt is megnyert az elmúlt három és fél évben, ami bizonyára komoly inspirációt jelent neked. Mi jellemzi az itt megszólaló számaidat?

Habár eddig nem gyakran írtam zenét, nagyon szeretek ezzel foglalkozni, és egyre jobban szeretném beleásni magam a komponálásba. Azt emellett szeretném megjegyezni, hogy egyáltalán nem tartom magam zeneszerzőnek. Nem is tanultam zeneszerzést, egy-két alap dolgot persze elsajátítottam a jazz tanszéken, de azok inkább hangszerelési technikák. Azt mondanám inkább, hogy ösztönösen, intuitív módon állok ehhez a dologhoz. Ami tetszik, azt egyszerűen leírom, nem követek zeneszerzői elveket, hiszen – ahogy említettem – nem tanultam ilyeneket. Sokszor gondolok rá, hogy néha biztosan megkönnyítené a dolgom, ha bevált formákhoz tudnék nyúlni, amikor elakadok, ehelyett most minden lehetőséget kipróbálok, keresgélek, kísérletezek, amíg el nem érek a célomig. 

A Nagy Emma Quintetnek eddig hét számot szereztem, mindet kifejezetten erre a zenekarra, erre a hangzásra szabva. Ezek a számok leginkább ritmus- és dallamalapúak, kevesebb hangsúly kerül a harmóniai sokszínűségre. Általában szeretek játszani a ritmussal, illetve az ütemmutatókkal, szeretem a biztonságos ritmikai érzetet megborítani. Az improvizációs részeknél pedig arra törekszem, hogy minél nagyobb szabadságot adjak a szólistáknak. Összességében az is elmondható, hogy

az egy motívumból való építkezést szeretem,

ami azt jelenti, hogy keresek vagy kigondolok egy motívumot, amit aztán próbálok minél jobban kifejteni. Ebben persze segítenek a zenésztársaim is, együtt bővítjük ki és adunk formát a darabnak. 

A Nagy Emma Quintet tehát részt vesz a készülő darabod megszólaltatásában?

Igen, az alapötlet szerint a tízfős együttes jazz-zenekari részét a Nagy Emma Quintet adná. Tulajdonképpen egy Nagy Emma koncert műsorába szeretném beilleszteni ezt a nagyjából 15 percnyi zenét. Egyelőre azt még el kell döntenem, hogy én játsszak-e egyáltalán a műben, amikor a pályázat beadásához felvesszük. Talán könnyebben menne a folyamat, ha én csak vezényelném a dolgokat, de koncert szituációban valószínűnek tartom, hogy én is beszállok. 

Kik alkotják majd a népzenész csapatot?

Ezt még nem találtam ki, de ötleteim persze már vannak arra, hogy kik lennének alkalmasak a feladatra. Az biztos, hogy olyan zenészek tudnak részt venni a műben, akik a magyar népzene jellemző alapritmusainál bonyolultabb képleteket is tudnak értelmezni, és természetesen a kottaolvasási készségre is szükség lesz.

Van olyan aktív zenész és zeneszerző példaképed, akivel szívesen dolgoznál is együtt?

A magyar, nem swing alapú jazz zene világából Lukács Miklós vagy Borbély Mihály szerzeményeit például nagyra tartom. Abszolút zenei példaképként, fő inspirációként elsősorban Dave Holland angol jazz nagybőgőst említeném. Nála többek között az a különösen érdekes, hogy sokat merít a balkáni népzenékből, de nem a dallamok szintjén, hanem a ritmusvilágot használja anyanyelvi szinten.

Gondolkodsz esetleg saját szerzői album kiadásán is?

Ha idővel összegyűlne egy csak saját ötletekre épülő lemezanyag, biztosan szeretném majd egy, a Halmos Béla Program által kínált hasonló pályázat segítségével megvalósítani.