Ritmus és hang

A Karaván Familia 15 éve működik, de az alapítói Nagy István és Farkas Ica (a szülők) a nyolcvanas években a Kalyi Jaggal, a Nagyecsedi Fekete Szemekkel és az Ando Drommal induló roma-boom nyomán alakuló legendás Romanyi Rota és a Romano Kokalo tagjaiként kezdték pályafutásukat. Dolgoztak Boban Markovic-al, játszottak a Romani Kris-Cigánytörvény filmzenéjében valamint a Transglobal Underground Rejoice, Rejoice című lemezén. A Karaván Familia Nagy István és Farkas Ica Karaván zenekarából nőtt ki, mikor a gyerekeik - Nagy Niki és ifj. Nagy István -  is csatlakoztak hozzájuk. Most jelent meg online a sokoldalú zenekar ötödik lemeze, a Varikanak (Valamikor). Ennek kapcsán beszélgettünk Nagy Istvánnal. 

A rovatban, ahol ez az interjú is megjelenik, azok az alkotók szólalnak meg, akik a Halmos Béla Program tavalyi alkotói pályázatának támogatottjai. A rovat címe a Reménytelenség szépsége. A COVID járvány óta egészen reménytelenek tűnik a zenészek élete, hisz a koncertek megszűntek egy időre, a közönség is visszafogottabban látogatja a bulikat. Mindennek a szépségét pedig az adja, hogy ennek ellenére a zenészek ebben az időszakban is alkotnak, ha van lehetőség koncerteznek, lemezt készítenek. Nektek mennyire reménytelen és/vagy szép ez az időszak?

Nem tekintjük reménytelennek ezt az időszakot, hiszen a zene az emberi lét alapvető szükséglete. Valamilyen módon mindig el fog jutni az emberekhez. Tény, hogy a járványhelyzet nem hatott kedvezően a zenészekre, de ez elsősorban a koncertezés terén volt érezhető. Ugyanakkor az alkotásra több idő jutott, lehetőség nyílt arra, hogy a régebbi és az új ötleteinket átnézzük, és új dalok szülessenek. Ráadásul egy igazi zenész akkor is játszani fog, ha nem mehet sehová, illetve senki sem hallja, mert egyszerűen belső késztetése van rá.

Zeneileg érdekes, hogy a lemez valóban visszafordul a gyökerek felé, miközben mégsem játszunk úgy, mint ahogyan 30-40 évvel ezelőtt játszottak az együttesek. Más világban élünk, más élmények és hatások között, tehát a zenénk is más.

A napokban megjelent  új, ötödik Karaván Família album hangzása az eddigiekhez képest szikár, visszatérés a gyökerekhez. A címe is erre utal, Varikanak vagyis Valamikor. Ez valami féle nosztalgiát jelent, vagy időszerűnek látod, hogy ideje a hagyományokkal mélyebben foglalkozni?

A hagyományokkal mindig időszerű foglalkozni. Miránk jellemző, hogy gyakran „tovább gondoljuk” a folklórt, de fontos tudni, hogy a hagyományokon csak az léphet túl, aki igazán jól ismeri azokat. Ezért aztán valójában elszakadni sem fog azoktól. A cím egyébként kettős jelentésű, hiszen a Valamikor szót a múltra és a jövőre egyaránt érthetjük. Ez előrevetíti azt, hogy a hagyományok a jövőben is élni fognak. Másfelől ez egy színpadi műfaj, amelynek a megszületése nagyon fontos és lényeges volt annak idején, és most is az kell, hogy legyen. A cél is ugyanaz kell, hogy legyen: megmutatni a cigány kultúra valódi értékeit. Szerencsére ez a folklór ma is él. Zeneileg érdekes, hogy a lemez valóban visszafordul a gyökerek felé, miközben mégsem játszunk úgy, mint ahogyan 30-40 évvel ezelőtt játszottak az együttesek. Más világban élünk, más élmények és hatások között, tehát a zenénk is más. A színpadi cigány népzene kezdeti időszakára jellemző hangszerek közül nálunk is megmaradt a gitár, valamint az általunk már ritkábban használt kanna. Ezek kiegészülnek basszusgitárral és cajonnal. Tehát viszonylag kevés hangszerrel szólalunk meg, hogy a hagyományos vokális hangzás elsőbbsége továbbra is meghatározó maradjon. A folklór „tovább gondolása”, „modernizálása” egyébként sem a hangszereken múlik, hanem sokkal inkább a gondolkodásmódon, ahogyan feldolgozzuk a dalokat. Egy-egy érdekes akkordmenet, tehát a különböző harmóniák összefűzése vagy egy-egy kísérő énekszólam sokat hozzá tud adni egy régi népdalhoz is, és a dallam elkezd másképp „viselkedni”. A lemez így lesz egyfelől „nosztalgikus” illetve „régi stílusú” és közben mégis mai.

A lemez a környező országok cigány folklórjából is merít. Honnan és mi szerint válogattatok?

A magyarországi színpadi cigány népzenének kezdettől fogva törekvése volt, hogy más országok cigány népdalait is megmutassa. Egyrészt a dallamok nem állnak meg az országhatároknál, másrészt cigány közösségek sok helyen élnek, hasonló zenei hagyományokkal és azonos érzésvilággal. A magyarországi színpadi cigány népzene egyébként is jócskán tartalmaz nem magyarországi cigány dallamokat, stílusokat, sokszor oly módon, hogy az adott előadónak nincs erről tudomása. Egyes, más országokból származó cigány dallamok ugyanis folklorizálódtak, beépültek a hazai repertoárba. Mi tudatosan dolgozunk fel külföldi cigány dalokat, és mint általában, ilyenkor is arra törekszünk, hogy eddig nem hallott, nem ismert dallamokat mutassunk be. Az új lemezen hallható erdélyi, felvidéki, balkáni és orosz stílusú cigány dallam is. Ahogy korábban megfogalmaztuk, a Karaván Família zenéjének forrása nem egy tájegység vagy egy roma népcsoport, hanem az európai cigány kulturális és zenei örökség.

Valójában itt arról van szó, hogy elmúlt egy számunkra kedvező, megszokott, boldog, szerencsés állapot, veszteség vagy balszerencse ért bennünket, és ezt próbáljuk feldolgozni, megfogalmazva a reményt, hogy amilyen szép volt az életünk valamikor, talán újra olyan szép lesz egyszer, valamikor...

A feldolgozással, átdolgozással, hogy tudsz aktuálissá tenni egy hagyományos cigány dalt? 

A cigány népzenére jellemző, hogy igazi közösségi zene, miközben mégis nagyon személyes. Tehát a feldolgozás lényege, hogy a dal – tartalmilag és zeneileg egyaránt – az előadó életéről szóló, szívből jövő, mély és őszinte üzenet legyen. Éppen úgy, ahogyan a népi gyakorlatban, a cigány népdalok hagyományos, nem színpadi formájában is. Ez az oka annak, hogy a legtöbb előadó új, személyre szabott dalszövegeket ír a zeneiségében is átalakított dalra. Ráadásul a cigány népdalok esetében hagyományosan leginkább csak a hallgatók és balladák esetében volt történetmesélés, tehát hosszabb dalszöveg. A táncdallamoknál rövidebb dalszövegek voltak hangulatokról, helyzetekről, sok pergetéssel, tehát szöveg nélküli énekléssel. Tehát a dalszövegírás a színpadi cigány népzene megjelenése óta fontos szerzői munka. (A szerzői munka létezését azért is fontos hangsúlyozni a cigány népzenével kapcsolatban, mert sokan hajlamosak elfeledkezni, vagy tudomást sem venni erről.)

Az általam felhasznált hagyományos cigány népköltések és az azokhoz illeszkedő saját dalszövegek alkalmasak arra, hogy – akár átvitt értelemben – megfogalmazzanak a saját életünkből, mindennapjainkból vett problémákat, vívódásokat. Például a címadó Varikanak (Valamikor) dal szövege szó szerint értelmezve egy szerelmes témájú dal, amelyben a férfi énekes hol „vagánykodva”, hol pedig némi öniróniával meséli el csetlését-botlását, és keserédes humorral adja elő vágyakozását, fájdalmát és csalódását. A szöveg azonban – akárcsak a népdaloknál vagy a bluesnál – nem szó szerint értendő. Valójában itt arról van szó, hogy elmúlt egy számunkra kedvező, megszokott, boldog, szerencsés állapot, veszteség vagy balszerencse ért bennünket, és ezt próbáljuk feldolgozni, megfogalmazva a reményt, hogy amilyen szép volt az életünk valamikor, talán újra olyan szép lesz egyszer, valamikor...

A dalszöveg mellett ugyanolyan fontos a dalokhoz megálmodott, kidolgozott zenei kíséret, amely, ahogy korábban említettem, elsősorban a hangszerelést jelenti, vagyis azt, hogy milyen akkordokkal, harmóniákkal kísérjük a dallamot. Természetesen fontos a tempó megválasztása, valamint a ritmusképletek, kiállások, énekszólamok megalkotása is. Mindezek együtt adják meg a dal hangulatát, és végül is így teremti meg az előadó a saját világát, amelyet aztán az énekhangok formálnak egyedivé és teljes egésszé. Én arra törekedtem, hogy az új lemez első hallásra egyszerű stílusúnak tűnjön, amely valójában mégis összetett, és arra, hogy – nem tudok rá jobb kifejezést – „zenei” legyen. (Muzikális, harmonikus, arányos, izgalmas és természetes.) A saját szerzemények és a feldolgozások, átdolgozások nagyjából fele-fele arányban kaptak helyet az albumon. A saját dalok esetében fontos, hogy – amint ezt a színpadi cigány népzene megjelenése óta számtalan példán keresztül láthatjuk, hallhatjuk – illeszkedjenek a hagyományos stílushoz és zenei gondolkodásmódhoz, a cigány kultúrához.

Mindezek mellett azt is fontos tudni, hogy ha nagyon hagyományosak akarnánk lenni, és meg akarnánk mutatni egy autentikus cigány mulatást a színpadon, akkor a közhiedelemmel ellentétben nem táncdallamokat, hanem hallgatókat kellene előadnunk.

Elképzelhetőnek tartod, hogy ma érdekes lenne a népi gyakorlathoz híven - mindössze énekkel-szájbőgővel-ujjpatogtatással - megszólaló lemez vagy koncertprogram?

Nehéz lenne ezt elképzelni, hiszen annak idején éppen azért született meg a színpadi cigány népzene, hogy hangszeres kísérettel, színpadi megoldásokkal szélesebb körben is befogadhatóbbá tegye a cigány népdalokat. (Érdekességként jegyzem meg, hogy a manapság autentikusnak tekintett gitár-tambura-kanna felállás igencsak modern dolognak számított annak idején, vagyis a 70-es, 80-as években, hiszen a népi gyakorlatban nem voltak hangszerek. (Ráadásul a gitár ízig-vérig városi hangszer, semmiképp nem népi hangszer Magyarországon...) Részletekben megjelenhet és általában meg is jelenik a hagyományos, hangszer nélküli megszólalás, de egy lemezen vagy egy koncerten végig ily módon előadni dalokat nem biztos, hogy jó ötlet, mert nem valószínű, hogy fent lehet tartani a közönség érdeklődését. Mindezek mellett azt is fontos tudni, hogy ha nagyon hagyományosak akarnánk lenni, és meg akarnánk mutatni egy autentikus cigány mulatást a színpadon, akkor a közhiedelemmel ellentétben nem táncdallamokat, hanem hallgatókat kellene előadnunk. A hagyományos cigány közösségekben ugyanis nem csak a szomorúságot, hanem az örömöt is hallgató dalok éneklésével fejezik ki. Általában egy cigány családi, közösségi ünneplés, lejáratódott szóval mulatás, a hallgatók éneklésével éri el a csúcspontját. Ez az a daltípus, amellyel a legmagasabb érzelmi szinten megmutatható az öröm, az összetartozás érzése, vagy éppen az élet súlya, fájdalma. Tehát kicsit más a cigány népzene a népi gyakorlatban, saját közegében, és más a színpadon. És, bár igaz, hogy jónéhány előadó ebben a műfajban egyben adatközlő is, de egy adatközlő a színpadon már előadó, tehát tanulnia és fejlődnie kell. A színpad felelősséggel jár.

A lemez kisérőjében azt írod, utalva a 80-as évekre, amikor a műfaj és első előadói először mutatták meg magukat a szélesebb közönségnek, hogy „Hozzáállásukra jellemző volt, hogy nem sikeresek, hanem hitelesek szerettek volna lenni. Nem gyorsan, hanem szépen akartak játszani.” Elég kritikusan hangzik.  

Nem kritikának szántam, sokkal inkább a figyelmet szeretném felhívni arra, hogy milyen fontos kulturális értékről van szó. A cigány népzene Magyarországon leginkább a cigány népdalok világát jelenti, de ahogy erről eddig is szó esett, meg kell különböztetnünk az eredeti, otthoni, a cigány közösségekben élő népdalok és a színpadi cigány népzene világát. Ez utóbbi nagyjából 50 éves múltra tekint vissza, és nem felejthetjük el, milyen indíttatásból került színpadra ez a műfaj. Mindenekelőtt az értékek megmutatásának szándékával, nem pedig a szórakoztatás szándékával. Természetesen ez a kettő nem zárja ki egymást, de az mindenképpen értékvesztéssel jár, ha a hangsúly nagy mértékben áthelyeződik a szórakoztatásra. Erre szeretném felhívni az előadók, a közönség és a kultúraszervezők figyelmét.

A lemezen egy-egy szövegrészletben hagyományos, magyar nyelvű cigány népköltés is megjelenik. Mindig kísérletező muzsikus voltál, bátran kerested az új kifejezési formákat, amit a Karaván Família albumai jól dokumentálnak. Gondoltál már arra, hogy cigány költők (Choli Daróczi József, Bari Károly, Lakatos Menyhért, Jónás Tamás, Osztojkán Béla, Szécsi Magda, stb.) verseit feldolgozzátok egy lemezen?

Természetesen többször gondoltam rá, elképzelhető, hogy a jövőben meg is valósul egy ilyen irodalmi-zenei feldolgozás, de csak akkor, ha sikerül az adott költeményhez méltó zenei kíséretet találni.

Az új Karaván Família albumot több platformon, itt, itt és itt tudod meghallgatni. A cikk végén egy 20 számos Spotify válogatást találsz a zenekar korábbi lemezeiből.

 A #ReménytelenségSzépsége rovat további cikkeit itt találod.