Ritmus és hang

Giogos Moysidis albumkritikáit fordítva ismét szöget ütött a fejemben, hogy valóban, milyen kicsi ez a világ – de most talán kisebb is a kelleténél, aminek azért egy pozitív hozadéka biztosan van: egyes részletekre több idő, nagyobb hangsúly kerülhet. Az alábbiakban három görögországi művész új, a műfajban kiemelkedően albumával ismerkedhetünk meg: Thanos Stavridis, Sophia Labropoulou és Sokratis Sinopoulos azon kevés zenészek közé tartoznak, akik Magyarországon is ismertek már a világzene és népzenerajongók egy szűk körében.

Az pedig, hogy egyetlen kis országnak mennyire különböző hangjai, zenei energiái és kifejezései vannak, azt a gondolatot támasztja alá, miszerint a tradicionális kultúráknak és benne a zene áramlásának a mesterségesen megrajzolt területi határok nem szabhatnak gátat, és ilyen formában értelmüket is vesztik, ez pedig tudat alatt valamiért felszabadítóan hat ránk.

Thanos Stavridis - Spicy Margarita

Fogyassza felelősséggel!

A 2016-os, nagy sikert aratott Suitcase full of Dreams című lemeze után Thanos Stavridis 2020-ban jelentette meg legújabb instrumentális albumát, a Spicy Margaritát, amely, habár a világjárvány miatti lezárások időszakában készült, nagyon vibráló tartalommal – és borítóval – bír (a lemez néhány darabját a kijárási tilalom időszakában komponálták, több viszont Stavridis egyik formációja, a dRom repertoárjának részeként már ismert). Thanos Stavridis megragadta a lehetőséget, hogy 13 önálló zenei történeten keresztül

fekete világunkat színesbe konvertálja.

Saját bevallása szerint célja az volt, hogy egy fényes, derűs alkotással tegye boldogabbá, vidámabbá az embereket. 

Mivel az albumon sokan, sokféle hangszerrel közreműködnek, egyértelműen változatos hangszerelést tapasztalhatunk, ezzel együtt a hangzások, hanghatások is nagyon különfélék a teljesen akusztikustól egészen az elektronikusig. Egyelőre az algoritmusok szerint az album legtöbbet játszott dala a Stella’s Eyes, ahol a vonószenekar által játszott kellemes zenei folyamatba Thanos érzékenyen lép be a harmonikával, ezzel csak még több harmóniát, mintsem kontrasztot teremtve a stílusok között. Természetesen számos olyan darab van a lemezen, amelyekben

Stavridis szenvedélyes temperamentuma előtör. 

A Spicy Margarita zenei koktél hozzávalói:

• modern kompozíciók
• balkáni folk elemek
• érzéki vonószenekari témák
• latinos groovok
• rockos hangzás
• egy gondolatnyi flamenco
• egy csipetnyi az indiai zenei hagyományokból

Elkészítés:

1. Rázd össze az összes hozzávalót 4/4-es, 7/8-os és 11/8-os ritmusképletekkel!
2. Adj hozzá sokat Thanos Stavridis jellegzetes játékstílusából, amely gazdagon díszített és mindig energikus!

Stavridis olyan, összesen 29 (!)  művésszel kollaborál az albumon, akik ugyanazt a zenei világot, gondolkodásmódot képviselik, mint ő, amelyben a népzenei anyag kortárs módon való kezelése áll a központban.  

„Sok harmonikás van a Balkánon, de csak kevés olyan, akinek tehetsége van ahhoz, hogy a balkáni dallamokat a klasszikus zenével, a jazzel, poppal, rockkal ötvözze, és egy kreatív fúziót hozzon létre belőlük. Thanos Stavridis kétségtelenül egy közülük…” (Vlatko Stefanovski)

A Havana Nights című dalhoz készült klipet Thessaloniki legkedveltebb pontján rögzítették:

Sophia Labropoulou: Sisyphus

Kanoun, Camus, Sex Pistols, stb...

Sophia Labropoulou Sisyphus című új albuma 2020 decemberében jelent meg, és azóta is napról napra nő népszerűsége a világzene közönségének körében. A műfaj minden fontos toplistájának élére felkerült a lemez, úgy mint a Transglobal World Music Chart, a World Music Charts Europe vagy a Balkan World Music Chart, amelynek 71 legjobb albuma között az 5. legkiemelkedőbbként értékelték rögtön a megjelenése után.

A Sisyphus egy sajátos koncepció-album, a rajta szereplő darabok pedig mind egy nagy történet részeiként jelennek meg. Sophia Labropoulou zenéje gazdag és sokszínű ihletforrás jelenlétére vall: nagy mennyiségű és sokféle anyag inspirálta konnotációkkal teli darabjait:

„Szeretnék köszönetet mondani Albert Camus-nek az inspirációért, a görög mitológiának a szimbolizmusért, az antik görög tragédiáknak a struktúrák, az erkölcsi világkép és az intellektus szempontjából; a népi bölcsességnek az ő kifejezésmódjaiért, Nina Simonnak transzcendens elhagyatottságáért, Renos Apostolidisnek a tanításáért; a Sex Pistolsnak a „zajáért”, Hector Berlioznak a Fantasztikus szimfóniáért, Federico García Lorcának a Canción del naranjo secóért; végül Kostis Palamasnak mindezen elemek egyesítéséért.”

Az album intertextuális jellege a keresés és felfedezés kalandját nyújtja a hallgatónak, és egy izgalmas intellektuális bújócska felé tereli. A Sisyphus kísérőfüzete, amely görög, angol és francia nyelven is olvasható, szó szerint az album evangéliuma: megőrzi az alkotó gondolatainak fejlődési folyamatát, ahogy megállapításait és leírásait is a darabokkal, és azoknak az összesen 7 részt felvonultató kompozícióban betöltött szerepével kapcsolatban.

Sophia nagyon nagy hangsúlyt fektetett a hangzásra, a kompozíciók egyensúlyára, összességében a zenei eredményességre, emellett elegendő teret biztosított partnerei számára a művészi önkifejezésre. A dús hangszerelésű darabokban Sophia játéka harmonikusan elegyül a többiekével,

szólóiban pedig egyfajta szerénység, tisztaság és érzékenység mutatkozik meg,

mindez nagyon kellemes érzést keltve. Különféle hangszeres formációk jelennek meg az albumon belül, melyek mindannyiszor másmilyenek. Sophia szerkesztése a szóló kanountól kezdve a teljes zenekari felállásig bejárja az adott lehetőségeket. A történetek számos ismert zenész együttműködésében kelnek életre - többek között Sebestyén Márta énekét is hallhatjuk. 

Derya Türkan & Sokratis Sinopoulos: Soundplaces

Tisztelet és öröm

A Soundplaces című album 2020 októberében jelent meg, és a Balkan World Music Charton az év albumaként debütált, emellett pedig még az utóbbi időkben is a világzenei toplisták élén találkozhatunk vele. Derya Türkan és Sokratis Sinopoulos magasan képzett, prominens zenészek, mindketten ugyanannak a hangszernek a mesterei: a törökül Istanbul kemençe, görögül politiki lyra ugyanazt az instrumentumot takarja, és ekképp az elnevezés is megegyezik a két nyelven (egy kis segítség: a görög város, ”poli” szót Isztambul, avagy Konstantinápoly görög nevében, a ”Konstantinoupoli”-ban találjuk – Wereniki). A hangszer maga, amelynek technikáját igen nehéz elsajátítani, nem mindennapi hangzással rendelkezik: introvertált, meleg és közvetlen; csak néhány tényező, mely különlegessé teszi a lírán játszott zenét. 

„Ennek az albumnak a létrehozása egy élet álma volt. Sok év barátsága és együttműködése után végre felvehettük duólemezünket, ami egy vallomásos, kreatív dialógus, melyben tulajdonképpen felfedezzük annak a zenei tradíciónak a hangzásait, amelyért mindketten rajongunk, és azoknak a helyeknek a hangját is, amelyeket felkerestünk (a zene kapcsán, minden bizonnyal – Wereniki).”

A kétfős együttes biztos, hogy nem átlagos formáció, mindazonáltal a hangzás dús és a teljesség érzését nyújtja a maga egyszerűségével együtt. Az albumon 8 darab hallható, többségében hagyományos dallamok, amelyeket a két zenész saját zenei témákkal és úgynevezett taksimokkal (hangszeres improvizáció, melynek szabályait a makám elnevezésű zenei (skála)rendszer adja – Wereniki) egészít ki, melynek eredményeként kiterjedt zenei formákat hoznak létre. 

Az albumon Sinopoulos és Türkan meghitt és tiszteletteljes beszélgetést folytat, van köztük egy természetes áramlás. Egymást követve és egymást kísérve is játszanak, sokszor kiegészítve a másik zenei mondatait. A tavernák ünnepi lakomájának hangulata jelen van, melyből főképp az odaadás érzése szűrődik át, amely megállítja az időt és teljesen magára vonja a hallgató figyelmét. A dallamok lazán fejlődnek, miközben a szüneteknek is legalább olyan nagy jelentőségük van, mint a zenei hangoknak.

in english