Ritmus és hang

Néhány évtizede új zenei műfaj meghatározására tettek kísérletet a zenetudósok. Megszületett a világzene (world music) kifejezés. Különböző nemzetek népzenei hagyományai születnek így újjá a jazz, a pop, a rap, a blues, az elektronikus zene és még számos műfaj ölelésében. Mára kiadók, koncertsorozatok, nemzetközi fesztiválok szerveződnek a világzene köré.

A magyar zenei élet néhány kiemelkedő tagja nemrég új zenekart alapított: az Ötödik évszak zenekar (Izabella Caussanel – ének, Hegedűs Máté – hegedű, Csoóri Sándor “Sündi”– brácsa, hosszúnyakú tambura, koboz, ének, Zimber Ferenc – cimbalom, Szabó Csobán Gergő – bőgő, ének) pedig mutatott valami üdítően újat a magyar világzenei színtéren. Az elmúlt években rengeteg világzenei formáció jelent meg mind Magyarországon, mind külföldön. Sokan gondolják újra zenéjükben a népi motívumokat, a világzene igazi ízét eltalálni azonban nem könnyű. A zenekar énekesnőjével, a francia-magyar származású Izabella Caussanellel beszélgettünk.

∴ ∴ ∴ ∴ ∴

Párizsban születtél. Mióta élsz Magyarországon?

Két és fél éve. Addig Párizsban éltem, ott jártam iskolába is.

Édesanyád magyar, édesapád francia. Mindketten beszélik a másik nyelvet?

Apukám szinte tökéletesen megtanult magyarul, némi francia akcentussal, anyukám csak egy kicsit beszél franciául.

Ők mivel foglalkoznak?

Apukám közgazdaságtant tanított, most már nyugdíjas. Anyukám, Gyenis Katalin, népdalénekesnő. Sokáig a Vujicsics Együttessel, majd Párizsban, a Merkati zenekarban énekelt, Pénzes Géza, Vavrinecz András, Porteleki Zoltán és Adorján István társaságában. Egy éve a szüleim is Magyarországra költöztek, most újra fészket raknak, építik az új otthonuk Tordason. A házunk nagyon régóta megvan, régen is ide jöttünk haza nyaranta. Tordason akkor is pezsgő néptáncos élet folyt, sokat köszönhetek az ott töltött nyaraknak.

Ha nagyon büszke vagy valamire és el tudod magyarázni, hogy miért, az emberek megértik, miről beszélsz. A franciáknak nagyon idegen az egész népzene: cimbalom, hegedű – néznek, hogy ez mi, furcsa nekik, de ha elmagyarázod, hogy neked ebben mi tetszik, rájönnek, hogy nincs ehhez hasonló Franciaországban, és egy idő után elkezdik megszeretni, egyre kíváncsibbá válnak. (…) Nem kell szégyellni a dolgokat. Fel kell vállalni, és ha felvállalsz valamit, akkor az menő lesz.

Párizsban hogyan sikerült közel maradnod a magyar kultúrához?

Anyukám Franciaországban mindig próbálta megtartani a magyarságát. Azt akarta, hogy én tökéletesen megtanuljam otthon a magyar nyelvet, mert a franciát úgyis megtanulom majd az iskolában. Ennek köszönhető, hogy akcentus nélkül beszélek magyarul. Anyukám Párizsban megteremtett maga körül egy nagyobb magyar társaságot. Koncerteket adott, magyar táncházat szervezett a Párizsi Magyar Intézetben. Így én is ebben a kultúrában nőttem fel, természetes volt az egész, nagyon megszerettem ezt a közeget.

Két nemzet kultúrája a tiéd, melyikben mit szeretsz leginkább?

Amíg kint éltem, minden nyáron jöttem Magyarországra táborozni, de voltam például a kalotaszentkirályi népzenei táborban is. Ilyenkor nagyon éreztem a különbséget a magyarok és a franciák között. Párizsban teljesen máshogy élnek az emberek. Párizs óriási város, nyilván Franciaország többi részén más a helyzet, de Párizs nagyon multikulturális. Nekem is sokféle nemzetiségű barátom van ott. Az egész francia felfogás más, mint a magyar. A magyarországi és erdélyi táborokban, ahol eleinte nem ismertem senkit, rögtön éreztem, hogy a népzene, a néptánc összeköt minket. A magyar közösségben az a jó, hogy a kultúra összeköti az embereket. Magyarországon ez, a közös kultúra nagyon erős, Franciaországban pedig a multikulturalizmus az erősségünk. Az, hogy bár mind különbözőek vagyunk, különböző kultúrával, de elfogadjuk egymást. Érdeklődünk egymás iránt.

A párizsi barátaid nyitottak a magyar népzene iránt?

Mindig, amikor hazamentem Párizsba, a táborok után, hetekig csak népzenét hallgattam, mint egy őrült. Ha nagyon büszke vagy valamire és el tudod magyarázni, hogy miért, az emberek megértik, miről beszélsz. A franciáknak nagyon idegen az egész népzene: cimbalom, hegedű – néznek, hogy ez mi, furcsa nekik, de ha elmagyarázod, hogy neked ebben mi tetszik, rájönnek, hogy nincs ehhez hasonló Franciaországban, és egy idő után elkezdik megszeretni, egyre kíváncsibbá válnak. Anyukám mindig szervezett táncházat az iskolába, ahová jártam, én meg beöltöztettem a barátnőimet kalotaszegi népviseletbe, és mindenki jóban akart lenni velem, hogy legközelebb ők is viselhessék a kalotaszegi ruhákat. Nem kell szégyellni a dolgokat. Fel kell vállalni, és ha felvállalsz valamit, akkor az menő lesz.

Mikor kezdtél énekelni?

Franciaországban kezdtem énekelni, egy Párizs környéki városba jártam konzervatóriumba – ez olyan, mint Magyarországon a zeneiskola. A magánének csak később jött, eleinte anyukám tanított népdalokat, utána pedig klasszikus kórusba jártam, nyolc évig. Ez a kórus csodálatos volt, sokat utaztunk külföldre is. A kórusvezető egy szerb zongoratanár volt. Most a Bartók Béla Konzervatóriumban tanulok, a Jazz tanszakon.

Milyen műfajok állnak közel hozzád?

A népzene gyerekkoromtól elkísér. Ezenkívül a popzene, ami mindenkire hatással van, mindenhonnan ezt halljuk. Amikor kilencévesen bekerültem a kórusba, a klasszikus zene nagyon nagy hatással volt rám. Először féltem tőle és kicsit cikinek tartottam, de már az első alkalommal, amikor megszólalt a polifonikus hangzás, nagyon megtetszett. Csodálatosnak tartottam, hogy mindenki megtanulja a saját szólamát, és aztán ezek együtt csodálatos zenét hoznak létre. A jazz is hamar jött. A kórussal részt vettünk egy workshopon, amit egy francia jazzénekesnő tartott. Megkért minket, hogy improvizáljunk. Nem értettük, mi történik, mert addig csak kottából énekeltünk. Emlékszem, nekem nagyon jól sikerült, és ez adta meg a lendületet a jazzének felé.

Meg kell találni az egyensúlyt, nem kell teljesen átírni mindent, de minimális változtatásokra sokszor van szükség, mert változnak az idők, vagy más helyzetben vagyunk, mint az ének elbeszélője.

Mit szeretsz a jazzben?

Azt szeretem a jazzben, hogy határtalan szabadságot ad, ha a rendszerét a magadévá teszed. Keverhető bármely más stílussal. Nincs olyan távol a népzenétől és a klasszikus zenétől sem, hiszen ezekből a műfajokból született.

Milyen zenét hallgatsz szívesen?

Mindenfélét hallgatok, a magyarok közül például nagyon szeretem a Buda Folk Bandet

Hogyan kezdődött a közös zenélés Csoóri Sándorral és az Ötödik évszakkal?

Volt idő, amikor anyukám jobban foglalkozott az énekesi karrieremmel, mint én. Akkoriban kicsit elengedtem a dolgot, anyukám viszont szerette volna, ha több energiát fektetnék bele. Igaza volt. Volt egy tábor Zánkán, 2014-ben, külföldi magyar fiataloknak. Több csoport volt, minden csoport mentora egy zenekar volt. A mentorok között volt a Buda Folk Band, én hozzájuk kerültem. A táborban három nap alatt kellett összeállítani egy műsort, amit aztán Budapesten adtunk elő. A Buda Folk Band Tengerpart című számát dolgoztuk fel, én énekeltem. Már a táborban jóban lettünk Sanyival, biztosan tudtuk, hogy fogunk még együtt zenélni. A zenekaralapítás nagyon természetesen jött: Sanyi 2018 nyarán felhívott, hogy csináljunk zenekart, ő csinál neki Facebook-oldalt, vágjunk bele.

Hogyan jellemeznéd az Ötödik évszak zenéjét?

Próbálunk közel maradni az autentikus népzenéhez, ez lebeg mindig a szemünk előtt, de nagy szerep jut a jazznek és az improvizálásnak is. Sokat merítünk francia szerzők szövegeiből is. Nagyon természetes az egész folyamat, ahogy együtt dolgozunk. A próbák alatt sorra jönnek az ötletek, mindenki belead valamit, jól érezzük magunkat együtt. Nem tudom elképzelni, hogy lehet úgy együtt zenélni, ha a tagok nem szeretik egymást. És nem mondunk olyan szövegeket, amiket nem gondolunk komolyan. Ezt Sanyitól tanultam. Ő át szokta írni a népdalszövegeket, ha nem érzi magáénak. Megtagadom apámat, anyámat… – Sanyi erre azt mondja, nem, nem tagadjuk meg a szüleinket, tehát ezt nem így énekli. Meg kell találni az egyensúlyt, nem kell teljesen átírni mindent, de minimális változtatásokra sokszor van szükség, mert változnak az idők, vagy más helyzetben vagyunk, mint az ének elbeszélője. Az összes szövegünk a zenekarra éppúgy ráillik, mint a közönségre; globális érzéseket próbálunk közvetíteni, mint a fájdalom, a szerelem.

Decemberben a Fonóban adtatok koncertet. Azon gondolkoztam, hogy ez a lány biztos, hogy szerelmes, különben nem tudná ilyen átéléssel énekelni ezeket a dalokat. Szerelmes vagy?

Igen! Nagyon örülök, hogy ezt mondod.

A dalszövegeket úgy adod elő, ahogy valamikor, a népdalok születésekor is énekelhették őket – személyes hangon, nagyon közvetlenül. Igaz ez a megzenésített verseitekre is. Mire gondolsz éneklés közben?

Sokszor egyedül érzem magam a koncerteken, mikor színpadra állok, de az Ötödik évszakkal jól érzem magam. Mindenki mosolyog rám a zenekarból, a közönség is mindig nagyon jó. Éneklés közben csak azt akarom, hogy mindenki boldog legyen.

Milyen nyelven énekelsz legszívesebben?

Magyarul és franciául. Ezeken a nyelveken beszélek jól, de csak két éve derült ki számomra, hogy mennyire szeretek franciául énekelni. Ezt Sanyinak köszönhetem, ő vezetett rá erre. Angolul is énekelek, ez a jazzben természetes, de egyelőre úgy érzem, hogy a saját anyanyelvemen könnyebb énekelnem. A hangsúlyozás nagyon fontos az éneklésben, a szavaknak óriási ereje, súlya van.

Tavaly jelent meg az első kislemezetek, ezen az Invertita című számot franciául énekeled. Ez kinek az ötlete volt?

Sanyi látott egy videót, amin franciául énekelek, és nagyon megtetszett neki. A lehető legtermészetesebben közölte, hogy én majd franciául is énekelek a zenekarban, én meg rögtön igent mondtam rá.

Mit jelent a szövege?

A szöveg Sanyi ötlete volt. Ez egy magyar népdal, amit lefordítottam franciára. Hogy melyik ez a népdal, nem fontos, mert sokszor átírtam, hogy a lehető legjobban passzoljon a zenéhez. Arról szól, hogy sétálok a Champs-Élysées-n, elejtem a cigarettám, a szerelemre gondolok, ilyesmik.

A kislemezről nekem a Szerelem a kedvencem.

Ennek nagyon furcsa története van. A konziban megkértem egy zongoristát, egy bőgőst, egy dobost meg egy fúvóst, hogy kísérjék a Csillagok, csillagok kezdetű népdalt. Átírtam a dallamot és végül szóltam anyukámnak, hogy kéne rá egy új szöveg. A dal szövege egy csujogatás, amit anyukám gyűjtött. A Zobor című számunkat is ő tanította a zenekarnak, a kíséretet pedig Sanyi találta ki. Sokat merítek anyukám ötleteiből.

Van egy dalotok, ami Szép Ernő Recept című versét dolgozza fel. Hogyan választjátok ki a verseket?

A francia szerzők verseit én hozom, a többit Sanyi. Amikor ezt a Szép Ernő-verset találta, épp rossz passzban volt. Mindig olyan szöveggel dolgozik, ami illik az aktuális állapotára. Ez a vers is olyan, ami mindenkit meg tud érinteni, mert az életről szól és vigasztal. A vers nincs rajta a kislemezen, de tavasszal jön ki a nagylemez, a Fonó gondozásában, ezen sok minden rajta lesz, ami a kislemezre nem fért fel.

Az Ötödik évszak a Facebookon

Ha tetszett, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!