Ritmus és hang

A Budapesti Vonósok kamarazenekar már-már hagyományosan muzsikával kezdi az újévet (is). Ennek helyszíne valamely patinás szálloda a belvárosban. Újévkor szívesen megyünk el egy jó muzsikára, de hogy ez tényleg ennyire jó is lehet, azt nem is reméltem…

A kétrészes hangverseny (szünetében tej-, és keserűcsoki szökőkúttal, gyümölcsökkel, marshmellow-val) reméljük, az egész évünket megalapozta. Ha csak ilyen színvonalban lesz részünk, nincs baj. A patinás, 42 éves múltra visszatekintő kamaraegyüttes zeneakadémistákból alakult, akik a Kossuth-díjas Botvay Károlyt kérték fel művészeti vezetőnek. 2001-ben megkapták a Bartók-Pásztori díjat, 2006-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia Artisjus Díját. A világ több pontján felléptek, repertoárjuk felöleli a vonós kamarairodalmat. Koncertmesterük és az ominózus koncerten szólistájuk Pilz János hegedűművész.

A délutáni eseményen aktuálisan, és kicsit visszatekintve az előző hetekre Csakjovszkij Diótörő balettszvitjének (Op. 71/a) néhány jelentős tétele volt a kezdés. Mindenki azonosítja ezt a muzsikát a karácsonnyal, ezt tettük mi is. Szép hangszíneket, remek zenei megoldásokat hallottunk. Majd a Jazzation lépett a színpadra, négy fiatal énekessel: Várallyay Katus, Bolyki Sára, Kanizsa Gina, Fábián Attila és Homor Máté személyében.

Ez az öt zenész nemrégiben varázsolta el a közönséget és a zsűrit, első díjat nyertek az Aarhus Vocal Festival kórusversenyen Norvégiában, ráadásul egy magyar népdalfeldolgozással. A szólista, Bolyki Sára a népzene világában ugyanolyan otthonosan mozog mint a jazzében.

Ezután ők is a karácsonyra emlékeztek egy kitűnő télies jazz-válogatással. A szünet előtt a két együttes közösen mutatott be néhány „ómagyar sanzont”, azaz örök klasszikust a sanzon és a jazz világából. Pontos kezdések, kitűnő többszólamú összhang jellemzte őket. A különböző műfajokat képviselő szereplők, a kamarazenekar és a vokál példásan megtalálta a közös hangot, mert a zene egyértelmű. Hangok vannak, ritmus és szív, ami itt mindenkiben egyforma erővel dobogott. 

A műsorvezető Winkler Nóra rádiós és televíziós műsorvezető, művészeti újságíró volt, aki szinte társa volt az előadóknak magabiztosságával, remek kétnyelvű (magyar és angol) konferanszával. Ő maga nem zenész, így őszintének és hitelesnek érezhettük az együttesek felmagasztalását, tényleg tetszett neki is, ahogyan az időnként állva tapsoló közönségnek is. A csokis szünet után jött az igazi meglepetés. Kérem az olvasót, tekerjen vissza írásom elejére, és mormolja el magában, kissé ritmizálva a két címet. Megvan? Hát persze, nem is lehet más!

Ősbemutatót hallottunk - jólismert művel: Vivaldi A négy évszak c. hegedűverseny sorozatát gondolta át Bornai Tibor szövegíró és Pejtsik Panna, aki az adott előadóapparátusra hangszerelte a művet. Bornait a KFT együttes tagja volt, ott is remekelt ötleteivel, szósziporkáival. Pejtsik Panna, aki valószínűleg „von haus aus” tehetséges, de bizonyosan sokat dolgozott is ezért – úgy varázsolta át ezt a közel 300 éves művet öt énekes szólistára és vonószenekarra, hogy feszült, de kellemes figyelemmel végighallgatva azt kérdeztem magamtól: miért is nem így élvezzük ezt mindig?
Jó módszer lehetne ez a komolyzene közvetítéséhez az azt nem kedvelő emberek felé. Vagy iskolákban, gyerekek közé eljuttatva. Így ugyanis nem lehet nem érteni és nem szeretni.
A kitűnő vokál, akárcsak a szintén kitűnő kamarazenekar egységes zenei világba enged bepillantást úgy, hogy tagjai külön-külön, egyenként zseniális tehetségek. A Jazzation tagjai szólószerepekben mutatták meg sokszínűségüket, a zenekar pedig itt most főleg alkalmazkodásban, alázenélésben volt kitűnő. Pilz János pedig a hegedű szólót kitűnően látta el a Vivaldi műben. 
Várjuk a CD-t a műről, reméljük, hamarosan részünk lehet benne!