Ritmus és hang

Bizonyosan nem vagyok egyedül ezzel: kötelező program évről évre a Muzsikás karácsonyi koncertje a MÜPA Bartók Béla Nagytermében. Semmiért nem hagynám ki. Jó benne az állandóság és jó benne az állandó változás. Az idén különösen sikeres lett a változó rész: táncosok töltötték be a színpadot, a zenekar előtt. Olyanok, akik beszélik a tánc nyelvét.

A Fordulj kispej lovam! táncegyüttes örömet okozott mindenkinek. Kinek a fiatalságát juttatta eszébe, kinek pedig a mestere jelent meg a színpadon. És mindenki nyert ezzel.

A táncegyüttes nem úgy működik, ahogyan azt megszoktuk. Feltételezem, hogy ez a tíz férfi nem tart hetente próbát, bemelegítéssel, új anyaggal és össztánccal a végén. Mert ez már a vérükben van, végig csinálták sokszor, évtizedeken keresztül ment ez, aztán tovább is adták. Tanítványaik is a színen vannak régóta. A tánc volt az életük, és most ezt úgy mutatják meg, ahogyan a nagyapa mesél az unokáknak a múltról: természetesen, szép szavakkal. Hogy a hallgatók is megszeressék.

A Fordulj kedves lovam kezdetű válaszúti dalt, amely Kallós Zoltán kedves dala, meg is hallgattuk, a táncosoktól függetlenül. Az együttes tagjai aztán táncoltak rábaközit, szatmárit, dunántúlit, Erdély sok részéről való férfitáncokat, pl. székit, kalotaszegit. Úgy bemelegítették a deszkákat ezek a kalapos férfiak, hogy legszívesebben mi is beálltunk volna melléjük. Valamennyien önmagukat adták. Ritkán ment minden egyszerre (de azért a záró pontok ki voltak találva), mégis hihetetlen összhangot kaptunk. Minden táncos speciális egyéniség, a maga bájával, keménységével; stílusával. Mindenki önmagát, esetleg egy-egy adatközlőt mutatott meg. Végig figyeltek egymásra, biztatták, dicsérték egymást, igazi barátság, közös múlt, igazi csapatmunka áll emögött.

Kalapjukat levéve álltak néhány pont erejéig, míg megemlékeztek három éve elhunyt bajtársukra, Balla Zoltánra. Mert emberség volt ez az egész, akarat, gondolat, férfiasság. Mellesleg táncoltak is.

Ez a csapat lovagolni is szokott, évente tesznek egy túrát, valamely vidéket kiszemelve, ott élnek pár napot, meghívják egy táncmulatságra vagy programra a helyieket. Mindezt elmesélték egy tévéműsorban is három éve, amikor Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató professzort látogatták meg. A műsor stílusából adódóan még főztek is itt.

„Tíz kiváló néptáncos lóháton járta be a kijelölt térséget, összesen mintegy 150 kilométert lovagolva.  A helyben élő horvátok és svábok kulturális közösségei több településen is fogadtak minket, életre szóló élményeket szerezve a lovas-táncos csapatnak. Előadásainkat az alábbi településeken tartottuk: Szemely, Pécs (Zsolnay Negyed), Hosszúhetény, Pécs-Vasas, Szalánta, Villány.  Nagy lelki élményt és emberi erőt adott nekünk az a néhány óra, amelyben Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatóval találkozhattunk. A Tanár Úr fogadott minket házánál és megnézte hosszúhetényi előadásunkat is. A túra célja, hogy a lovas hagyományt és a magyar népzenei, néptáncos kultúrát egyaránt népszerűsítse, kapcsolatot építsen a falusi közösségek között” - írták a 2016-os túra után. Egy évvel később a Somló környékére látogattak el. Nemcsak nekik élmény ez a lovagló túra, de komoly ismeretterjesztés, hagyományőrzés is ez egyben, nem kis példával a fiatalok előtt.

Persze, a Muzsikás is remek volt. A tőlük megszokott magas szinten, 43 éve ugyanolyan  izgalmas és érdekes muzsikát játszanak a magyar nyelvterület autentikus anyagából, egymásra nagyon figyelve. És nem unták most sem. Ezt mindig láthatjuk rajtuk. Hiszen tisztelik és becsülik a zenét és közönségüket is. Ezért tehették meg, hogy most egy kicsit hátrébb húzódtak. Valljuk be, ezen az esten a Fordulj kispej lovam! vitte el a babért. De a Muzsikásnak és állandó énekeseinek, a mindig ugyanolyan hiteles és igaz Petrás Máriának és a nagy jövő előtt álló fiatal Kacsó Hangának így sem lett kisebb a sikere. Együtt, egymásra figyelve volt jó ez az egész.

És álljon itt a táncosok neve: Antal Áron, Appelshoffer János, Kovács Norbert „Cimbi”, Farkas László, Leidinger Dömötör, Hahn-Kakas István, Besenyő Gábor, Végső Miklós, Kádár Ignác és Szabó Szilárd. Le a kalappal előttük!