Görögországban még mindig van hagyománya, sőt divatja is az élő zenének, jelentsen ez akár populáris dalokat, amire a fiatalok táncolnak, a legősibb tradícionális dallamokat, melyeket a falusi földművesek énekelgetnek vagy a templomok gazdagon díszített bizánci zenekultúráját. Ez egy olyan erőteljes és múlhatatlan jelenség Ross Daly szerint, ami még sokáig fennmaradhat minden nyugati behatás ellenére is. Az ír származású lírajátékos maga is gondoskodik arról, hogy ez a folyamat ne szakadjon meg: nyugat-európai létére egy teljese más világ, a keleti és mediterrán kultúrák világa fogta meg őt, melyet részletekbemenően, mérhetetlen alázattal és nyitottsággal, saját bőrén tapasztalva tanult meg. Ma ő az a játékos, aki görög muszikusok százait inspirálja a hagyományos görög zene elsajátítására és továbbfejlesztésére...
- Ross Daly: "Manapság rengeteg különböző zenével találkozhatunk Görögországban, a pop zenétől a klasszikus zenéig és a különböző tradícionális műfajokig. Azzal ellentétben, illetve azon kívül, amit különösen a nyugat-európai országokban tapasztalhatunk, általában a nemzetek megőrzik a népzenéjüket, ami így nagyon is élő. Ez nem csak a régi zenekultúra fenntartását jelenti, hanem kreatív folyamatokról is szól: a tradícióikból kiindulva alkotnak új zenét, új dallamokat. Ez nagyon érdekes és fontos mozzanat, mert csak így marad életben ez a hagyományos esztétikum. Például, ahol mi élünk, Krétán a líra a fő hangszer. Legalább 5000 lírajátékos van itt jelenleg, közülük néhányan különösen jók és kreatív módon hoznak létre új zenét a régiből kiindulva. Számomra nagyon poztív, hogy a népzene így újraalkotva módon még mindig él."
- Kelly Thoma: "Görögország területén különböző módon fejlődik a zene. Ahogy Ross mondja, a zenei itt nagyon is él és fejlődik a fiatal generáció révén, akiket különösen érdekel a hagyományos zene, a tánc és a dalok. Szóval, minden nap, folyamatosan születnek új alkotások így biztosan nem fog elveszni a zene...épp ellenkezőleg. Ami a kultúrákban történik, az mindig annak a következménye, hogy bizonyos emberek a történelem bizonyos pontjain ösztönzik-e a többieket valamire és ezzel együtt hatnak-e a következő generációra. Ez az, ami Krétán történik a zenével: az 50-es években minimum 3-4 lírás volt, akik hatással voltak és még ma is hatással vannak generációs továbböröklődésre.
Azt hiszem, az emberi tényező az, ami determinálja azt, hogy a tradíciók folytatólagosak -e vagy sem. Ha az ilyen emberek nem tűnnek el egy-egy zenei hagyományból, akkor újra és újra ugyanazok a darabokat fogják játszani a zenészek, amik visziont eltűnnek, ha a fiatal zenész generáció nem kap további megerősítést és inspirációt arra, hogy szeresse ezeket a dalokat. Ha pedig senki nem szereti ezeket a zenéket, akkor elillannak a világból."
Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!
