A korábban kölykös lazaságáról híres, zenéje minden ízében életörömöt sugárzó Sergent Garcia mára a természet közelségét kereső, szakállas bölcs lett, de ez a lényegen nem változtat: most is a zene és az emberek iránti elkötelezett kíváncsiság jellemzi. 20. jubileumi koncertturnéja keretében május 25-én érkezik a Budapest Folk Festre, még mielőtt új zenei találkozások reményében útra kel saját építésű vitorláshajóján. 

Franciaországban születtél, de édesapád spanyol volt. Amikor elkezdtél latin zenével foglalkozni, az a spanyol identitáskeresésed részeként is zajlott?

Részben igen, de ez a folyamat nem volt ilyen direkt. Mire elkezdtem latin zenét játszani, már foglalkoztam hip-hoppal és reggaevel is. Amikor egy újabb reggae albumot akartam felvenni, akkor gondolkoztam el először azon, hogy sokkal érdekesebb lenne, ha a jamaikai zenét a saját zenei örökségemmel ötvözném. Ekkor vettem fel a kapcsolatot a Párizsban élő latin zenészekkel és kezdtem el hibrid zenéken dolgozni, amikben a reggae és a jamaikai zene kubai zenével találkozik.

Milyen szerepe volt a zenei felfedezőutadban, amikor először 19 évesen Barcelonába, később Latin-Amerikába költöztél?

Amikor az első albumomat elkészítettem, még nem jártam Latin-Amerikában. Kubába először 1999-ben utaztam, és onnantól nem volt megállás. Több mint 50 országban játszottam és vettem fel lemezeket. Éltem Mexikóban, Kolumbiában, Kubában – ezeken a helyeken rengeteget dolgoztam különböző zenészekkel.

Számomra ez volt a legfontosabb cél: eljutni ezekbe a távoli országokba és játszani az ottani zenészekkel, valamint megérteni, miben rejlik ezeknek a kultúráknak a titka az alapok szintjén.

Hogyan kell elképzelni ezeket a zenei találkozásokat? Mennyire voltak ezek megtervezettek?

Kubában nem volt nehéz zenészekkel találkozni, hiszen ott rengeteg muzsikus van, és mindenhol jelen vannak: nem csak a koncerttermekben és klubokban, de az utcán is találkozhatsz velük. Próbáltam beilleszkedni közéjük és tanulni tőlük, énekelni velük. Ez történt Kubában és Mexikóban is, ahol már egy albumot is rögzítettem. De az elején jam sessionökön, színpadi vendégzenészként, utcai kíváncsiskodóként kerestem a lehetőséget a zenei találkozásokra. 

Ebből a számtalan hatásból jött létre az a zenei öntőtégely, amit te salsamuffinnak hívsz?

Valahogy így. Az első albumom megjelenése után a riporterek azonnal nekem szegezték a kérdést: milyen zene ez? Mivel definiálnom kellett valahogy magamat, utánanéztem, hogy más játszik-e hasonló zenét. A kilencvenes években már létezett spanyol reggae és salsa zene, de nem igazán találtam példát arra, hogy valaki hidat épített volna a jamaikai és a kubai zene, a salsa és a reggae közé. Így egy nap viccből azt mondtam, legyen az én zeném neve salsamuffin, a salsa és a raggamuffin összevonásából. Végül ez az elnevezés megmaradt.

A szövegeidben – a reggaetől nem idegen módon – politikai tartalmak is fel-felbukkannak, de mivel spanyolul és franciául énekelsz, ezek nem mindenki számára érthetőek. Milyen társadalmi témák foglalkoztatnak?

A legtöbb dalomban egy jobb világról énekelek. A modern társadalom rákfenéiről, a környezetszennyezésről, korrupcióról, és arról, amit szeretnék, ha egy nap megvalósulna, még mielőtt elpusztítjuk a saját bolygónkat: egy szolidárisabb társadalomról, testvériességről, emberségességről.

Én egy igazi békeszerető ember vagyok, arra törekszem, hogy a zeném által összekössem az embereket egymással, és békés energiákat árasszak.

Hiszel abban, hogy a zene lehet olyan erős energia, ami akár társadalmi változásokat is elindíthat?

Egy dal rengeteg érzelmet válthat ki az emberből: sírva fakadhatsz, ideges lehetsz, vagy szerelembe is eshetsz tőle.

Azt gondolom, hogy a zene által előidézett rezgések képesek a legmélyebb szinten behatolni az emberbe. Talán nem egy daltól fog megváltozni a világ, de kapukat nyithat az emberek elméjében, hogy nyitottabbá váljanak.

Például az iraki háború idején, 2004-ben írtam egy háborúellenes dalt. Természetesen a háború nem ért véget, de azok, akik hallották a dalt, talán elgondolkodtak, és próbálták átértelmezni az eseményeket. A dal lehet egy mozgalom, egy tüntetés himnusza - azt hiszem, erre is való a zene.

Pedig a művésznevedet a Zorro című sorozat antihőse, Sergent Garcia után választottad. Ezek szerint antihősként gondolsz magadra? Olyan figuraként, aki időnként a „rossz oldalon” áll? 

Én abban az értelemben vagyok antihős, amennyiben nem akarok hős lenni. Sergent Garcia, bár a rossz oldalon áll a filmben, mégis egy szimpatikus karakter, a nép gyermeke, szemben Zorróval, aki egy arisztokratikus lovag.

Amikor gyerek voltam, az iskolában ez volt a becenevem, mert mindenki Zorró akart lenni, csak én szurkoltam Sergent Garciának.

Így amikor választanom kellett egy művésznevet, azonnal ez a gyerekkori gúnynév jutott az eszembe. Azt is jelenti számomra ez a név, hogy a dolgok nem fekete-fehérek.

Legutóbbi albumodat, a Dub on my boat címűt a saját vitorláshajódon berendezett stúdiódban rögzítetted. Mesélnél erről?

Ez egy új projekt. Két éve megvettem ezt a vitorláshajót, és elkezdtem berendezni rajta egy házi stúdiót. Ezen a lemezen csupa olyan dal szerepel, amit itt kevertem.

Jelenleg Valenciában áll ez a hajó, de a következő két évben útra is szeretnék kelni, eljutni a világ különböző pontjaira és ottani zenészekkel rögzíteni felvételeket.

Remélhetőleg ezen a nyáron már el is készül a hajó teljes körű felújítása és el is indulhatok vele: a Földközi-tengeren át a Kanári-szigetekre, majd az afrokaribi térségbe szeretnék így eljutni, követve azt az utat, amin az afrikai hatások a Karib-térségbe érkeztek. 

Mik a további terveid a jövőre nézve?

Idén ünneplem Sergent Garcia 20. születésnapját, ez alkalomból európai turnéra indulunk, ami őszig fog tartani. Ezután Latin-Amerikában is lesznek koncertek. Ezek az idei terveim. Jövőre pedig remélem, hogy el tudom kezdeni az utazó stúdióprojektemet.

Ha egy dolgot kellene említeni, mi volt ennek a 20 évnek a legnagyobb ajándéka számodra?

Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért ez a 20 év utazással és emberi találkozásokkal, az élmények és a zenei gondolatok megosztásával telt.

Többször elértem a legfontosabb célomat is, amikor a zene elrepített a közönséggel együtt egy másik bolygóra.

A képre kattintva megnézheted a Budapest Folk Fest teljes programját. 

Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!