Ritmus és hang

A Hurdy-Gang nevű trió különös vállalkozásba kezdett valahol az autentikus népzene és az orientális-történelmi világzene mezsgyéjén, melyet a zenekar erős tradicionális zenei alapokra épít a magyar népzenétől a kis-ázsiai eredetű dallamokig kiszélesítve a műfaj már sokat járt útjait. A Hurdy-Gang Ízelítő című első lemeze több szempontból is figyelemfelkeltő zenei anyagot tartalmaz, mely bekapcsolódhat egy manapság igen népszerű és heves érzelmeket kiváltó kérdéskörbe: a népzenei feldolgozással új testekbe kényszerítjük-e népzenénket vagy különböző zenei eszközökkel új értékeket, új esztétikumot tárunk-e fel bennük?

Elegáns, intelligens, mértéktartó zenét hallhatunk, mely ritmikailag és dallamvilágában nagy távolságokat jár be. A hangszerösszeállítás már magában érdekesség: a lemezen cimbalom és ütőhangszerek szolgáltatják a zenei alapot, melyhez vagy tekerőlant, vagy tárogató, esetenként klarinét kapcsolódik. Mindegyik kombináció valami más hangulatot, más előképet erősít a zenében: a tekerő folyamatos burdon hangzása és pregnáns ritmizálása egy középkori világ atmoszféráját teremti meg. A nyenyere csúfnévvel illetett hangszer a 18. századig arisztokrata főurak és úrhölgyek kedvelt hangszere volt, a 19. századra pedig parasztzenészek és kolduszenészek hangszerévé züllött le, innen a kolduslant elnevezés. Magyarországon a kuruckorban ábrázolják először a tekerőt, melyet népi hangszerként főként az Alföld középső és déli részén használták parasztmulatságok első számú hangszereként. A tekerő hangzását gyakran klarinéttal vagy tárogatóval erősítették és színezték a magyar népzenei hagyományban. E hangszerek használata hosszú időkre visszanyúló zenei hagyományokból fejlődött ki, hangszerelőképként dallamrepertoár és megszólaltatásmód tekintetében pedig egységesen a dudazenéhez vezethetők vissza.

A Hurdy Gangben Ifj. Szerényi Béla játszik mindhárom hangszeren, akinek egzakt, energikus és tudatos játéka által mind a Közel-Kelet, mind a középkori magyar idők zenéje visszatükröződik a lemezen, de a magyar hagyományokban fellelhető táncdallamok is megjelennek - érdekességképp úgy, ahogy vannak: a játékstílushoz és az autentikus zenei variációkhoz hű marad a játékmód, nem próbál többet belekényszeríteni abba, amely alapvetően már egész. A zenei kíséret az, amely - nem kioltva és kiszorítva a dallamjátszó hangszer megszólalásából  eredő érthető zenei légkört -, a feldolgozás irányát megszabja. Az ütőhangszer nem egyszer latin ritmusokkal színez, a cimbalom pedig gyakran a jazzes elemekkel épít. A zenekarban Zimber Ferenc cimbalmozik, aki manapság szinte minden létező népzenei vagy világzenei projektben részt vesz, az ütőhangszereket Buzás Áron szólaltatja meg.

A népzenei feldolgozások ellen harcolóknak - habár sok esetben csak ideológiai szinten és nem zeneesztétikai tekintetben érzékelik a problémát - most lehetőségük adódik arra, hogy nyitottságukat fejlesszék és elégedetlenségüket csillapítsák. Értelmetlen, indokolatlan és ízléstelen konstrukciók tucatjai után a Hurdy Gang arányos, érdekes és dús zenei szövetet hozott létre, melyben minden hangszer meg tud szólalni szólisztikusan és zenei fundamentumként egyaránt, bizonyítva ezzel a hangszerek sokoldalúságát és azt is, hogy mindent ki lehet hozni egy olyan ismert és akár már unalmasnak tartott instrumentumból is, amelynek használatát és megszólalását a tradícionális zenei gondolkodás nagymértékben lekorlátozza.

Finom, de nem finomkodó, visszafogott, de nem színtelen, nem átlátszó hangteret épít fel a trió - a zene néhol aláfestő jelleggel, néhol a figyelem erős megragadásával szól hozzánk. Rugalmas, sokféle hangulatot hordoz, teret ad a képzeletnek, az érzelmeknek, miközben egészen pontosan felismerhetőek a különböző kiindulópontok és a formák. Hagyni kell nyílni, mint a vörösbort, amely intenzív színével, lendületességével és, határozott karakterével rögtön ígéretesnek bizonyul.

Hurdy-Gang: Ízelítő (Szerzői kiadás, 2017)

Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!


in English →