Ritmus és hang

A marokkói-amerikai H.A.T. remix-művész és hagyományörző, saját gyűjtéseiből komponál film- és zenei etűdöket. A Budapest Ritmon magyar zenészekkel is dolgozott, Balogh Kálmán és Berta Alexandra szerepelt a budapesti live-setjében. Ennek, a hagyományt és kortárs kultúrát összekötő produkciónak kapcsán beszélgettem Berta Alexandrával, aki az egyik legjobb hazai fiatal citerajátékos. Mesélt a régi technikás citerásokról, saját együtteséről, a Pengetős Trióról és a népdalok személyességéről. 

A Budapest Ritmo egyik legizgalmasabb fellépője, a marokkói származású remix-művész H.A.T. kapcsán, Te is bekerültél a fesztivál programjába. Hogy jött létre a kapcsolat Hatim Belyamaninal és milyen projektben vettél részt?

Számomra ez egy nagyon érdekes és izgalmas projekt volt. Amikor Weyer Balázs felhívott és felkért erre, még nem is tudtam pontosan, hogy miben fogok részt venni. Aztán amikor kiderült, hogy milyen vagány dologba csöppentem és a Ritmo-n lesz először levetítve az elkészült produkció, alig vártam, hogy lássam és halljam. Annyi volt a feladatom, hogy játszam azt, amit akarok és énekeljek.  Semmit nem kellett másként csinálnom, mint amit egyébként szoktam. Énekeltem és citeráztam és pont egy énekes rész került be az anyagba. A felvételt még nem kaptam meg, de Hangvető készített egy kis filmet a felvételről. Hatim Belyamani egyébként teljesen le volt nyűgözve, neki nagyon tetszik a magyar népzene, a citera is és a cimbalom is, mint hangszer. Főleg az éneklésért volt oda, kérte, hogy énekeljek, még énekeljek! 

Saját zenekarod a Pengetős Trió feszegeti az autentikus népzene határait. Ha másért nem, akkor három olyan hangszer szólal meg – citera, koboz, tambura – amelyek soha nem találkoztak a hagyományos népzenében. Mikor hoztad létre a zenekart?

A Pengetős Trióval ebben a felállásban 2015 óta muzsikálunk együtt. Persze az ismeretség sokkal régebbre nyúlik vissza és már korábban is játszottunk együtt nagyobb zenekari formációként. Sokáig kerestem az utam, a helyem, azt, hogy kikkel és milyen formában tudom leginkább a „zenei önmagam” megmutatni. Így érkeztem meg a három pengetős hangszer trió felállásához. Aminek nagyon örülök.

Miért pont ennél a kamara felállásnál kötöttetek ki?

Először nagyobb létszámú formációval próbálkoztam, a vonós és pengetős hangzás közelítésével és több zenekarban közreműködőként is énekeltem. Mindig is éreztem, hogy egy vonós zenekarban kizárólag énekesként nem érezném jól magam, az nem nekem való. Én legalább vagyok annyira hangszeres, mint énekes és végig kitartottam a hangszerem, a citera mellett. A közös munka során kiderült, hogy a pengetősökkel, tudok legjobban együtt dolgozni. Egyébként a Zeneakadémia első két évében tamburáztam. Itt ismerkedtem meg Csasznyi Imivel, akivel ezután már zenéltünk együtt. A koboz, akkor került be, mikor Csenki Zalán odakerült a Zeneakadémiára, hallottam, hogy milyen jól játszik és ettől kezdve természetes folyamatként alakult, hogy meghívtam a zenekarba. Először csak az énekemet kísérte, a hangszeres együttműködés kicsit később indult el. Közben végeztem a Zeneakadémián, óraadó tanár lettem ott a Népzene Tanszéken már jobban láttam a pályán és mertem kísérletezgetni. Ebből a kísérletezésből született meg a citera-tambura-koboz hármasa. 

Más hangszert is akartok használni az eddigieken kívül a zenekarban?

Igen, pont most lett egy görög baglamám. Nagyon megtetszett, mert hasonló a hangázása a citerához és a tamburához. Nem akarunk rajta görög zenét játszani, hanem a Pengetős Trió zenéjét akarjuk dúsítani a hangzásával, mert úgy érzem, hogy beleillik a koncepcióba.

Citerán játszol, citerázást oktatsz a Zeneakadémia népzene tanszékén, hangszerbemutatóval és daltanítással egybekötött gyermekműsorokat tartasz óvodásoknak, iskolásoknak. A citera, bár az egyik legismertebb népi hangszer, de nem nagyon tudott kitörni a hagyományőrző csoportok és a zeneiskolák keretei közül. Mi lehet ennek az oka? 

A citera népszerű hangszer volt régen is, nagyon sokan citeráztak. Ennek megfelelően sok kevésbé magas szintű játékossal lehetett találkozni és a kiváló citerások szinte elvesztek a tömegben. Szerencsére azért maradtak ránk archív felvételek, amik bizonyítják, hogy ezen a hangszeren régen sem mindenki csak „kaszálni” tudott és voltak igazán virtuóz citerások. Sajnos a régről ránk maradt sztereotípiák nehezítik a mai citerások dolgát. Eleve hátrányból indul minden citerás. Nagy szükség van arra, hogy tehetséges fiatalok mutassák meg azt, hogy mi mindent lehet kihozni ebből a hangszerből; akár a szoros értelemben vett autentikusságból kilépve.

Hogyan játszottak a régi virtuóz citerások?

Régen a citerások mennyiségben sokkal kevesebbet játszottak, mint egy mai citerás aki zeneiskolában, zeneművészeti szakközépiskolában, egyetemen vagy akár táncházban is muzsikál. Se a hangszerük nem volt olyan minőségű, mint a mai hangszerek. Ettől függetlenül kiváló citerajátékosok is voltak, akiktől nagyon sokat lehet tanulni, nagyon különleges a játékmódjuk. Úgy kezelik a nyomót, hogy azt mai fejjel szinte el sem tudjuk képzelni hogyan lehetséges. 

Milyen irányt képvisel a Pengetős Trió?

Mi sem tudjuk ezt pontosan elhelyezni a zenei skálán, ahogy a külső szemlélő sem. Van egy autentikus alapunk, ahogy a dallamválasztás is az. Viszont ahogy meghangszereljük mindezt, az már kilép az autentikus keretből. Ezzel együtt azt szeretném, ha a Pengetős Triót meghallják, akkor kárpát-medencei népzenéhez kössenek minket. Nem lépünk ki a keretből annyira, hogy világzenének lehessen hívni, amit csinálunk, de már nem is autentikus népzene. Itt lényegében három városi fiatal népzenész játszik a maga felfogásában népzenét.  

Azt lehet olvasni a Pengetős Trió biográfiájában, hogy „a citera - ebben az együttesben új oldaláról mutatkozik meg és sokszínűségét bizonyítva kívánja megbecsültségét növelni.” Ezt hogy tudjátok elérni?

Eleve azzal, hogy kobozzal és tamburával együtt újszerű hangzásvilágban szólal meg. A repertoárunkban is szerepelnek olyan vidékről vagy olyan korból származó dallamok, ahol és amikor a citera nem volt jellemző.

Mindössze négy videót publikáltatok a Pengetős Trióval, korábban azt nyilatkoztad, hogy lemezt nem akartok felvenni és kiadni. Miért? 

Ez már megváltozott. Szeretnénk lemezt is felvenni a jövőben, akár csak szerzői kiadásként, viszont ezeket a videókat fontosabbnak tartjuk. Személyesebb, élményszerűbb és könnyebben terjed az interneten. Persze ennek komoly anyagi vonzata is van, így hát nem megy egyik napról a másikra. A nyáron a Trió életében személyi változás következett be, Csasznyi Imitől el kellett válnunk. Vele már szépen összeszoktunk, éppen kezdtük megtalálni a Trió stílusát. Ezért nem volt könnyű ez a váltás és most egy kis időre van szükség, hogy az új tamburásunk Horváth Bálint is beleszokjon a „légkörbe”. Beledobtuk a mély vízbe, már több koncerten muzsikált velünk úgyhogy talán már nem kell sokat várnunk és jöhetnek az újabb videó felvételek is. Novemberben már a Dankó Rádióban fogunk felvenni néhány Triós számot.

Online, honlapon, facebookon, YouTube-on lehet követni a zenekar életét. Mennyi időt fordítatok ezek karbantartására?

Nem annyit, mint amennyit szeretnék. Egyedül csinálom és sajnos nem jut annyi időm rá, mint amennyire szükség lenne. Tisztában vagyok ennek a fontosságával, úgyhogy lehetőségeimhez mérten igyekszem naprakészen tartani az oldalainkat. A Facebook előadói oldal esetében ez egy fokkal könnyebben megy. 

Énekesként is megmutatod magad a zenekarban. A hagyományban az énekesek, énekesnők amellett, hogy a közösséget szórakoztatták, leginkább a saját életüket, örömeiket, bánatukat, vágyaikat mesélték el a dalokon keresztül. Mennyire személyesek az általad énekelt dalok?

Csak olyan mondanivalót tudok megénekelni vagy kiénekelni magamból, ami személyesen is érint vagy érintett. Ettől tud hiteles lenni szerintem. Ezért van például olyan, hogy egy megélt érzés kapcsán megcsinálok egy összeállítást, majd aztán amikor az lecseng és már nem aktuális félretesszük és jönnek újabb dalok. Igyekszem különböző hangulatokat is megjeleníteni a kiválasztott népdalokon keresztül. Hiszen az életben is így megy ez. Szóval kérdésedre válaszolva: abszolút személyesek.

A H.A.T. projekt nem inspirált arra, hogy a Pengetős Trió komfortzónáját jobban kitoljátok a kortárs zenei kultúra elemeinek, eszközeinek beemelésével?

Ez az inspiráció már érlelődik bennünk. Nehéz megtalálni azt a határmezsgyét ami még a magyar népzene oldaláról hiteles, de a kortárs vagy populáris zenei igényeknek is megfelel. Azt tudom, hogy én magam túlságosan nem szeretnék elrugaszkodni a magyar népzenétől de abszolút nyitott vagyok a „lazulásra”. A Trió esetében ez azért már tetten érhető. Szerintem ez fokozatosan és folyamatosan alakul és érlelődik bennünk.
 

Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!