Ritmus és hang

Tinédzserként mindenki szólógitáros akar lenni – gitárterpesz és egyéb akrobata mutatványok, lobogó hosszú haj, az összes tinilány frivol álma – de minimum ritmusgitáros. Citerázni csak keveseknek jut eszébe. Ezzel én is így voltam, de sem szóló - sem ritmusgitáros, de citerás sem lett belőlem. A citera, ami talán egyik legnépszerűbb pengetős népi hangszer, nem tartozott a kedvenceim közé. Sokáig nehezen szabadultam a nyolcvanas évek Ki Mit Tudjaiban látott felszínes és közhelyes "fehér ingben, bajszos, pocakos bácsik citeráznak betyárnótákat, hosszú terítővel letakart menzaasztalok mögött" képtől. A közelmúltban láttam egy mindössze 43 másodperces videót, amelyen két fiatal citerás a Harry Potter főtémáját játssza. Más mellett ez is hozzájárult, hogy megváltozott a véleményem a citeramuzsikáról. ZitheRandomnak hívják a két muzsikus együttesét.

"Az én ZitheRandom-sztorim úgy kezdődött tavaly ősszel, hogy úgy éreztem kell valaki, akivel zenélhetek, mert egyedül nem tudnék kiteljesedni, mint citerás. Egyértelmű volt, hogy Krisztiánnal szeretnék játszani, láttam a YouTube-on a videóit, és már ekkor azt éreztem, hogy zeneisége, személyisége kiegészítene, új utakra vezetne. Két hétig izgatottan gondolkoztam, hogy kellene megszólítani, aztán az egyik nap elálltam az útját a Zeneakadémia folyosóján és megkérdeztem tőle: „Szia, van kedved zenélni?” "– meséli Debreczeni-Kis Helga, aki másodéves a Zeneakadémia citera, népi hegedű szakán.

A szentendrei Dömény Krisztián a duó másik tagja szintén az idén végzett a Zeneakadémia citera, zeneszerzés szakán, jelenleg zeneiskolai tanárként dolgozik. „A Zeneakadémián utolsó éves voltam. Egymás után volt citera óránk, mindig ott maradtam egy kicsit és belehallgattam Helga játékába. Tetszett ahogy játszott, de ebből még nem lett volna semmi. Helga egyik nap megállt előttem és elhangzott a döntő kérdés. Kiderült, hogy mindketten foglalkoztunk citera improvizációval, érdeklődtünk az iránt is, hogy a citera újszerű megközelítésével a hangszert hogy lehet átvinni más műfajokra is.”

Olyan hangzásokat találhatunk - jó példa erre a húrláb utáni rész -, melyeket a magyar népzenében nem használnak.

Mikor a zenéjükről beszélnek, az egyik kulcs gondolatuk a hangszer progresszív megközelítése.

Krisztián: „Ha egy hangszert vizsgálva elvonatkoztatunk a műfajoktól, és pusztán „csak” hangszerként tekintünk rá, azt is meglátjuk, hogy milyen lehetőségeket rejt önmagában. Olyan hangzásokat találhatunk - jó példa erre a húrláb utáni rész -, melyeket a magyar népzenében nem használnak. Mi nem pusztán reprodukálni akarjuk a népdalokat vagy más darabokat. Kíváncsiak voltunk arra, pl. hogy miként lehet rajta blues zenét játszani. Mindketten azon voltunk fellelkesedve, hogy mennyi ötlet van, és ezeket hogy lehet megvalósítani, úgy, hogy citera maradjon a citera."

Helga: "Az az egyik célunk, hogy a citerát ne csak népi hangszerként kezeljük, hisz a hegedűben is van népi- jazz- és klasszikus hegedülés is. Imádunk kísérletezni a hangszereinkkel, több olyan számunk is van, ahol a nem a „normál” hangolásban szólalnak meg a dallamok. Egyik alkalommal két hanggal feljebb kellett hangolnom a citerát, de két húr áthangolása után meguntam. Ekkor azonban rájöttem, hogy mennyire gyönyörűen szól így is a hangszer. Krisztiánnal elkezdtünk improvizálni, így született a Bee című szám."

A két karakter más-más zenei háttérrel érkezett. „Inkább a népzenei és a klasszikus zenei ötletek jönnek tőlem.” –mondja Helga. „Én pl. az elektronikus zenét nagyon szeretem és kíváncsi voltam mindig is arra, hogy lehet citerán megszólaltatni. Mindkettőnk szereti a klasszikus zenét és filmzenét, sok inspirációt merítünk ezekből is.”- folytatja Krisztián.

Úgy tűnik, hogy emberi és technikai téren is jól kiegészítik egymást.

Helga: „Gyerekkoromban Szentesen a nagyapám polcán találtam egy citerát, próbálgattam, tetszett és már szeptembertől, ötödikes általános iskolásként citerázni tanultam a zeneiskolában. Ezzel együtt jött az életembe a hegedű, jelenleg is játszok alkalmanként vonós bandában.  Középiskolás koromban ismerkedtem meg a citerán történő improvizációval, egy világzenei táborban. Ettől kezdve folyamatosan alkotgattam otthon. Sokat tanultam az évek során, de voltak technikai elakadásaim, fejben nem állt össze, hogy tudnék jobban elmélyedni az improvizációban. Krisztián nagyon sokat segített a fejlődésben.”- kezdi Helga

Ezek a különböző utak mindig újabb-és újabb felfedezni való dolgokat hagynak maguk után. Ezt sosem lehet megunni.”

Krisztián: „A zeneiskolában, ahol tanítok, 10 évfolyamra kidolgoztam improvizációs gyakorlatokat. De éreztem, hogy lehetne még tovább menni, még keményebb és nehezebb gyakorlatok felé vinni a hangszert. Helga, mivel vonós zenekarban is játszik, nagyon jól ismeri a Kárpát-medencei népzenét, így az Ő látásmódja sokat segített a citera újszerű megszólaltatásában, és az én elakadásaim feloldásában is. Másrészt Helga sokkal alaposabb, ami kell ahhoz, hogy keretbe foglaljuk az ötleteinket. Nem elégszik meg azzal, hogy összeállt valami valahogy, arra törekszik és engem is arra sarkal, hogy ássuk bele magunkat a különböző műfajokba. A zenei játéktechnika és a szabályok érdekelnek ilyenkor bennünket. A szabályok és az improvizáció nem mond ellent egymásnak, keretet adnak. A keretek mély elsajátítása pedig elvezet minket a teljes szabadsághoz.”

Az improvizáció – a másik kulcs gondolat, ami sokadszorra került elő a beszélgetés során – jelentőségét Krisztián így látja: 

„A rögtönzés a zenészek és a pedagógusok egy lényeges eszköze kell hogy legyen.  Egy hangszerjátékos hajlamos lehet arra, hogy csak az adott dallamot, adott darabot mutatja be, abban a sorrendben, ahogy jönnek a hangok. Ez szimpla reprodukció. Azt kell elérni, hogy saját magunkat tudjuk kifejezni. Ha valaki tanul improvizációt, és rendelkezésére áll három hang, akkor azt bármilyen sorrendben lejátszhatja. Ez által magát a zenét érti meg, az önkifejezés eszköze lesz a hangszer, ráadásul világosabbá válik a felépítés, a struktúra, stabilabb lesz a hangszerkezelés."

Helga: "Az improvizáció egyben önismeret is. Nagyon izgalmas megtapasztalni, hogyan reagálunk bizonyos helyzetekre, hogy javítjuk ki a hibáinkat, vagy hogyan fejezzük ki az örömünket, bánatunkat egy hangszer segítségével. Ezek a különböző utak mindig újabb-és újabb felfedezni való dolgokat hagynak maguk után. Ezt sosem lehet megunni.”

Iróniát és humort sem nélkülöző számaikra - függetlenül attól, hogy feldolgozások, vagy saját darabok - jellemző, hogy az alaptémát csak kiindulásnak szánják, a végére már máshova érkezik kompozíció és az egésznek improvizáció adja meg az egyéni ízt. Ez az alkotói irány már az első találkozásuk alkalmával kiderült, amit Krisztián így idéz fel:

„Nem ragaszkodunk ahhoz, hogy egy ismert dallamot reprodukáljunk, hanem átszűrjük magunkon ezeket és elvisszük más irányba. Első közös darabunk a Lassú volt. Helgának volt egy ötlete, ezt elkezdte játszani, és rögtön összekapcsolódott a zenei világunk. Az összhang - attól függetlenül, hogy először játszottunk együtt – kapásból kialakult. Ebből is látszott, hogy a citera, mint kamara hangszer is működik és magas szintekre lehet eljuttatni. A zenekar dolgaiban azóta is teljes az összhang köztünk. Nagyon lelkesek vagyunk, sokszor éjfél után is megosztjuk egymással az ötleteinket.”

A drum’n’bass szakadozott ritmusait nagyon kedvelem, igazi kihívásnak érzem, hogy ezeket eljátsszam citerán.

A beszélgetést megelőzően kíváncsi voltam arra, hogy mit találok róluk az interneten. Szinte minden fontos platformon jelen vannak. Karbantartott és informatív Facebook profilt  saját YouTube csatornát, frissített Soundcloud oldalt, Instagram profilt találtam. A közeljövőben a stream szolgáltatásokon is megjelennek (iTunes, Spotify, Deezer, stb.). Nem utolsósorban magyar és angol nyelvű biográfiát kaptam a zenekar nevét tartalmazó mail címről. Tehát nem bíznak semmit a véletlenre, mindez tudatos munkára vall.

Krisztián: „Voltam egy zenei workshopon a Fúgában, amit a Hagyományok Háza és a Hangvető szervezett. Az nagyon nagy hatást gyakorolt rám, egyből hívtam Helgát, szinte azonnal elkezdtük felépíteni az offline és az online jelenlétünket. Még zenekari névjegyet is csináltattunk. Ez a munka hasonló a zenei alkotói folyamathoz, ezen a téren is ömlenek az ötletek, hol spontán, hol tudatosan. Ez mutatja meg a legjobban, hogy ez egy tökéletes találkozás volt. Sokszor vannak olyan napjaink, amikor csak ezzel foglalkozunk.”

A legfontosabb hatást mindketten elsősorban tanáraiktól kapták. Szuggesztív és lüktető egyéniségekként mutatják be őket. Krisztián általános iskolai tanáráról, Nagy Lászlóról így emlékezik: „Fantasztikus stílusa, személyisége volt, bőrdzsekiben, napszemüvegben, túramotorral járt. Mai napig emlékszem, ahogy penget és próbálgatja saját témáit. A középiskolai tanáromtól, Varró Jánostól és a zeneszerzés tanáromtól, Jobbágy Tiborctól tanultam még nagyon sokat. Egyszerre jártam zeneszerzésre és citerára, így mindig kipróbáltam a tanultakat a citerán is. Műfajokat és stílusokat tekintve a zenei impresszionizmust szeretem, Ravel számomra a csúcs. Később jött az elektronikus zene, pont az érdekelt benne, hogy ezeket a struktúrákat, hogy tudom citerán alkalmazni. Ezen belül a goa és a drum’n’bass fogott meg kifejezetten. A drum’n’bass szakadozott ritmusait nagyon kedvelem, igazi kihívásnak érzem, hogy ezeket eljátsszam citerán. A goában a pszichedelikus üzenet és a népzenei hatások tetszenek, és hogy milyen különleges hatást gyakorol ez a zene ránk, illetve a goa partyk közönsége mennyire szoros kapcsolatra tud lépni egymással.”

Helga szintén az első helyen említi a tanárait, „hisz ők indítottak el ezen a pályán. A táncházak is nagyon sokat hozzáadnak az én zenémhez. Ahogy hegedülök és látom, hogy a táncosok táncolnak rá, fantasztikus az a kapcsolat, ami ilyenkor ott létrejön köztünk. Egyik kedvenc zenekarom tagjainak – érdekes, hogy ők is duóban játszanak - Béla Flecknek és Abigail Washburnek zenei együttműködése is nagyon inspiráló.”

Kíváncsiságuk és újító kedvük csillapíthatatlannak tűnik, hisz nem régiben loop pedálokat vettek a citerákhoz, tervezik, hogy helyenként hegedűt, kobozt, gitárt, zongorát, ütőhangszereket, elektronikát is használnak majd, illetve háztartásban található eszközöket is kipróbálnak hangszerként. „Továbbra is a citera a legfontosabb. Ha beletesszük a loop pedált, azzal is azt akarjuk megmutatni, hogy ilyet a citerával is lehet csinálni. A többi hangszerrel pedig a személyiségünk további rétegeit tudjuk megmutatni.”

 A cikk a 2017-es „Média a Tehetségekért Díj” pályázaton Online kategóriában második helyezett lett. 

A cikk megjelenését az NKA Halmos Béla Program Ideiglenes Kollégium támogatta.