Ritmus és hang

Iszkázi nagyszüleim révén a hetvenes évek közepén találkoztam vele először, mikor a Regős-ének című filmet forgatták - a község híres szülötte - a költő Nagy László közreműködésével. Nagyanyám mutatott be nekik, aki nem értette, hogy miért nem akarok napokig kezet mosni, miután mindkettőjükkel lekezeltem. Ezek után teljesen természetes volt, hogy később a lemezgyűjteményem első húsz lemeze között ott volt a Sebő Együttes-1975, Sebő Ferenc-Énekelt versek és Berek Kati, Sebő Ferenc, Halmos Béla-Játszani is engedd...-József Attila című albuma is, az akkoriban kötelező Led Zeppelin, Deep Purple, Frank Zappa korongok mellett.

Sebő Ferenc lemezei sokat segítettek abban is, hogy otthonosan érezem magam a táncházi és népzenei közegben. Jártam koncertjein, táncoltam zenéjére, érdeklődve olvastam és hallgattam interjúit. Csodáltam, hogy mennyire széles látókörű, a legjobb sztorikat tőle hallottam, szerepét tárgyilagosan kezelte, mondanivalója mindig mentes volt a pátosztól. Egyike azoknak, akiknek többek között azt köszönhetjük, hogy a népzene ma már a kortárs kultúra része.

Sebő Ferenc, énekes, gitáros, tekerőlantos, brácsás, dalszerző, népzenekutató, építészmérnök, egyetemi tanár, a népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő Együttes vezetője, a Hagyományok Háza alapítója és szakmai igazgatója az idén lesz 70 éves. 
Születésnapján a MÜPA-ban ad koncertet zenekarával és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzenei Tanszékének végzett és jelenlegi hallgatóival. Továbbá egy monográfia is megjelenik róla Jávorszky Bélától. A héten ebből a megjelenés előtt álló könyvből publikálok két rövid részletet. Ezúton is köszönöm a szerző és a kiadó a hozzájárulását az első közlés lehetőségéhez.

1977 nyarán aztán újabb turnéra voltak hivatalosak, és a svéd szervezők ezúttal azt kérték, hogy a Sebő együttes tagjain kívül vigyenek magukkal hagyományőrzőket. Akkorra ugyanis már híre ment, hogy a magyarországi népzenei megújulás fő motorja az volt, hogy ők még találkozhattak hagyományban felnőtt emberekkel, akiktől élményszerűen tanulhatták el a tudományukat.

Sebő Ferenc: Azonnal Baranyába siettem, hogy az oda áttelepített moldvai csángók közül rábírjam valamelyik jól éneklő asszonyt erre a távoli utazásra. Nem volt könnyű dolgom. A gyűjtésekből, fesztiválokról jól ismert »barátnőim« a korukra, betegségeikre hivatkozva mind elhárították a meghívást. Már-már feladtam a dolgot, amikor meglátogattam a 71 éves Benke Jánosné Benedek Rózsi nénit Szárászon. Elmeséltem, hogy mi járatban vagyok, s igazán csak tréfából megkérdeztem: "Svédországba megyünk, Rózsi néni. Nincs kedve velünk jönni?". Erre legnagyobb meglepetésemre visszakérdezett: "Kóla lesz?" Mondom, persze. "Akkor megyek!", vágta rá határozottan. Így hát eldőlt a kérdés. Óvatosságból azért figyelmeztettem őt, hogy a szokott gyógyszereit el ne felejtse magával hozni, mert ott aztán nem szaladgálhatunk a sarki patikába. »Ó persze, persze«, nyugtatott meg, s én el is hittem, hogy így lesz.Csak a turné közepén derült ki, amikor egy helyi repülőutazás után rosszul lett, hogy nem hozott ő magával semmilyen gyógyszert sem. "Rózsi néni! Hát nem megbeszéltük, hogy magával hozza az orvosságait? "Igen, Ferike, megbeszéltük, csakhogy én arra gondoltam, hogy hátha megkínálnak bennünket pálinkával, ahhoz meg nem szabad gyógyszert szedni!” 

A Rózsi nénivel (a fotó a svédországi úton készült) eltöltött időt Sebő Ferenc több szempontból is remekül hasznosította, a koncerteken kívül rengeteget beszélgettek, énekeltek, miközben folytonosan jegyzetelt. És ha valami érdekességet hallott, azt a szállodaszobában a szalagos UHER magnójával gyorsan rögzítette.
E felvételek legjobbjai – Sebő egyházaskozári gyűjtéseivel egyetemben – felkerültek az 1987-ben megjelentetett Moldvai csángók Magyarországon című hanglemezre.
De nemcsak ő szerzett ott életre szóló tapasztalatokat, hanem Rózsi néni is: mikor Sebő az egyik este József Attila Tedd a kezed című versét énekelte, a csángó asszony a vállára tette a kezét és azt mondta: „Ferike, ezt írja le nekem jó nagy betűkkel” „Miért, Rózsi néni?”, kérdezte meglepődve. „Mert ullyan szép szók vannak benne”, hangzott a válasz.
(Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Sebő 70 című könyvéből)

© Jávorszky Béla Szilárd