Ritmus és hang

be local think global

Balladák, Bretagne és egy másik táncházmozgalom

Májusban ötvenkettedik alkalommal került megrendezésre a Nemzetközi Balladakonferencia (52. International Ballad Conference – IBC), melyet a Kommission für Volksdichtung (Népköltészeti Bizottság) szervez minden évben más országban. A konferencia idén a franciaországi Vitrében, Felső-Bretagne egyik középkori városában kapott helyet, a főszervezője Éva Guillorel breton történész és folklorista volt, aki a Rennes-i Egyetem oktatója. A konferencia címe Chansons voyageuses. Song Traditions on the Move Across Borders and Centuries (Utazó dalok. Énekes hagyományok mozgásban határok és századok között) volt, az előadások angol és francia nyelven zajlottak.

Csörsz Rumen István, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet XVIII. századi osztályának kutatója, évek óta előad a konferencián, ebben az évben az ő bíztatására vettem részt a PPKE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola harmadéves doktoranduszaként. A Csörsz Rumen István által írt idei programról szóló részletes szakmai beszámoló itt és itt olvasható, amelyből megismerhetjük a konferencia legfontosabb témacsoportjait (pl. különböző szövegtípusok nemzetközi összefüggései, „vándorlása”, műköltészet és népköltészet egymásra hatása, balladák valóságreferenciáinak kérdései stb.).

A Nemzetközi Balladakonferencia általában kapcsolódik az adott régió valamely folklórfesztiváljához, amely idén a Vitréhez közeli Availles faluban rendezett „Va y Availles du bruit” fesztivál volt. Itt a konferencia zenész résztvevői (köztük a magyar „delegáció” is) workshopokat tartottak, így volt például skót, finn, észt, breton és magyar workshop is. A magyar foglalkozáson (6 órán át) körülbelül egy tucat, többnyire képzett breton zenész vett részt például hegedűvel, bőgővel, klarinéttal, harmonikával, szaxofonnal, gitárral, furulyával és énekkel, emellett végtelen lelkesedéssel, így az esti táncház (fest noz) alatt már be tudtak állni tánckísérő zenészként.

Az, hogy a magyar néphagyományban kik, mióta és miért énekeltek és énekelnek balladát, illetve ezek a balladák honnan származnak, egyáltalán nem könnyen megválaszolható kérdések.

img_20240518_181830.jpg

Availles, 2024. május, Csörsz R. I. fotója

A továbbiakban egy szubjektív reflexió következik a ballada műfajáról, majd mesélek Felső-Bretagne „táncházmozgalmáról”. Magyarországon a ballada műfaja egy ismert és egészen pontosan körül határolható énekes népköltészeti műfaj, melyben mindhárom irodalmi műnem képviselteti magát. Az elbeszélésmódja kihagyásos-sűrítéses, a szüzsé gyakori jellemzője az értékvesztés. Ennek mintájára a műköltészetben létrejött a műballada, mely Arany János munkásságában érte el virágkorát.  Az, hogy a magyar néphagyományban kik, mióta és miért énekeltek és énekelnek balladát, illetve ezek a balladák honnan származnak, egyáltalán nem könnyen megválaszolható kérdések. A 20–21. századi balladakutatás sok kérdést részletesen körüljárt, azonban, mint a folklórszövegek esetében általában, biztos és megnyugtató választ ritkán lehet kapni. Ennek az az oka, hogy bár a közhiedelem szerint a folklórszövegek archaikusak és ősiek, akár ezerévesek, valójában a legtöbb szöveget a 18–19. századból (természetesen vannak kivételek), sőt sok esetben csak a 20. századi archív hangzó gyűjtésekből ismerhetjük. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ekkor keletkeztek ezek a szövegek, csupán annyit, hogy a korábbi életükről nincs információnk, s írott források híján nehéz következtetéseket levonni. Különböző tudományterületek (p. néprajztudomány, népzenetudomány, irodalomtudomány) magyar kutatói teljesen eltérően vélekednek a folklórszövegek keletkezésének és származásának kérdéseiről, így ameddig a népzenetudomány elfogadottnak tekinti a legtöbb balladatípus 14. századi elterjedését Magyarországon, addig az irodalomtudomány inkább reneszánsz műfajként határozza meg. A magyar kutatásban nincsen általánosan elfogadott, „véglegesnek” tekinthető balladatipológia, az egyes típusok a szüzsé alapján kerülnek legtöbbször megállapításra.

Hogy mi az oka a női szereplők felülreprezentáltságának ebben a műfajban, talán a legfontosabb kérdések egyike (...)

A műfaj kutatása a 19. századtól Európában a tudományos érdeklődés fókuszába került, azonban a ballada kifejezés alatt minden ország kutatói mást értenek, másként definiálják azt. Van, ahol egyszerűen lírai népdalokra is használják, és legtöbb esetben nem feltétlenül műfaji követelménye a szomorú befejezés ezeknek a daloknak, nem úgy, mint magyar folklór legtöbb balladapéldája esetében. Sok nemzet balladaanyaga közelebbi rokonságot mutat a hősénekekkel, vagy egyéb epikus folklórműfajokkal, kevésbé személyes, mint a magyar korpusz. Számos téma kapcsolódott ehhez a konferencián, például egy spanyol pastorella-paródiákról szóló előadás (Teresa Catarella), Csörsz Rumen István előadása a Válogatós lány szövegtípusról, illetve breton és orosz balladák női sorsainak összehasonlítása (Veronika Ivanova). Az idei balladakonferencián én a magyar népballadák Ilonáiról beszéltem. Nagyon reménykedtem benne, hogy a különböző országok kutatói tudnak nekem nemzetközi példákkal segíteni, és kiderült, hogy például a skót és a breton szövegfolklórban lehetnek hasonló példák.

A magyar népballadának fontos jellemzője, hogy „kicsi”, személyközi viszonyokról szól, nem az adott népet, világot megrengető eseményekről. A magyar balladák jellegzetessége, hogy a legtöbb esetben a főszereplői nők. Nők, akiknek sokszor nevük is van, és akik nagyon ritka esetben nyertesei a történetnek, gondoljunk csak a Kőmíves Kelemen balladára, vagy a Fehér László balladára (vajon miért a férfiak neveivel hivatkozunk ezekre?), vagy a többi típusra, ahol elcsalják, elrabolják, halálra hurcolják, elégetik, vízbe fojtják, kitagadják, megverik, megerőszakolják, elcserélik a nőt, vagy a nő elhagyja/megöli gyermekét, elveszíti családját. Hogy mi az oka a nők felülreprezentáltságának ebben a műfajban, talán a legfontosabb kérdések egyike, a témában Küllős Imola folklorista tanulmányai jelentenek számomra támpontot. 

Azonban valójában a breton folklór kifejezetten vitális mivoltából fakadóan a különbség relatív, a népzene itt még messze nincs annyira az „utolsó órában”, mint itthon, inkább a rendszerváltás időszakának erdélyi népzenei miliőjéhez hasonlítható.

Bretagne népzenekutatása, revival népzenei mozgalma, hagyományőrzése merőben eltér a miénktől, számomra azonban ez a rövid betekintés egy másik nép azonos (szub)kultúrájába értékes tanulságokkal és leginkább különleges zenei élményekkel szolgált.

448811217_1058278122640625_3072434882970507967_n.jpg

Haute-Bretagne, 1900. Esküvői bál, forrás: Dastum

Bretagne tartomány Franciaország leginkább hagyományőrző vidéke, azon belül is kulturálisan elkülönül Alsó-Bretagne (Basse-Bretagne, a nyugati rész) és Felső-Bretagne (Haute-Bretagne/Pays Gallo, a keleti rész). A nyugati részen egy kelta nyelv (brezhoneg) maradt fent, a keleti részen pedig a gallo, amely a francia nyelvvel rokon. A két terület közül a kutatás, illetve az érdeklődés a kelták által lakott nyugati rész felé irányult, így Pays Gallo kimaradt a tudományos érdeklődésből, azonban mindkét terület folklórja a mai napig is élő.  Felső-Bretagne zenei feltárásának alakulása sokban eltér a magyar népzenekutatás történetétől. A 18-19. században végeztek itt gyűjtéseket, mely során főképp szövegeket rögzítettek, a kottás feljegyzések nem voltak jellemzőek. A hangfelvevővel való gyűjtést csak az 1960-as években kezdték el, amely viszonylag „kései” indulásnak tekinthető, Magyarországon a népzenei adatok hangrögzítése az 1890-es években kezdődött Vikár Béla fonográfos gyűjtéseivel, melyet a 1905-től folytatott Kodály és Bartók, és utánuk népzenegyűjtők generációi mind a mai napig. Azonban valójában a breton folklór kifejezetten vitális mivoltából fakadóan a különbség relatív, a népzene itt még messze nincs annyira az „utolsó órában”, mint itthon, inkább a rendszerváltás időszakának erdélyi népzenei miliőjéhez hasonlítható. A breton népzenében a legfontosabb hangszerek a biniou-bombarde hangszerpáros (egy dudafajta és egy zurna-szerű aerofon hangszer), a hegedű, melyet leengedve, a mellkasukra támasztva tartanak a játékosok, a veuze (duda), a tekerőlant, a klarinét, a harmonika (inkább diatonikus) és a dob. Táncaikat tekintve a legrégebbiek réteget a gazdag lánc– és körtáncanyag képzi, emellett páros táncok (melyet négyen/nyolcan, különböző térformákba rendeződve járnak), illetve polgári táncok (pl. polka, valse, mazurka) is a repertoár részei. Hálás köszönettel tartozom a segítségért Cèdric Malaonaï-nak (folklorista, gyűjtő, zenész, tanár), aki Felső-Bretagne népzenei vonatkozásaiban minden kérdésemre válaszolt, és minden kért anyagot a rendelkezésemre bocsátott, így tudtam erről a témáról ilyen részletességgel írni.

A különböző szakmai szintén álló, különböző végzettségű és eltérő korú zenészek, és az énekelni szerető civilek közt nyoma sem volt alá-fölérendeltségi viszonynak.

A kint töltött egy hét során minden nap több breton zenei benyomás ért minket, valójában az egész hét breton zenében telt. Egyik nap Vitré-ben breton népzenével kísért városnézés volt a délutáni program konferencia résztvevőinek, egy másik este egy kocsmában volt szabad éneklés és mesemondás gallo nyelven, vagy például idős adatközlők éneklését hallgathattuk meg. Ezen kívül több koncerten hallhattunk zenészeket, így például a művészeti iskolás konzervatóriumi diákok adtak koncertet, és a breton zenei élet aktív művészeit (pl. Horvâ, L’abrasive, La Sèrcl zenészeit) is hallhattuk különböző alkalmakor, formációkban. Az utóbbi formáció két tagja breton workshopot is tartott az egyik nap Fougères-ban.

Ami elképesztően érdekes volt számomra, az az emberek egymással való, és a népzenéhez való viszonya a breton „Táncházmozgalom” szubkultúrájában. A városnézés közben például senki nem lepődött meg a városlakók közt sem, hogy klarinéttal, harmonikával, hegedűvel érkezik egy csapat, a helyi kamaszok csak bólogattak a ritmusra. A különböző szakmai szintén álló, különböző végzettségű és eltérő korú zenészek, és az énekelni szerető civilek közt nyoma sem volt alá-fölérendeltségi viszonynak. Hiszen mi másra való ez az egész, ha nem arra, hogy ítélkezés nélkül együtt műveljük, mint közösségi aktust. A paraszti társadalomban a közös éneklés nem volt senki privilégiuma, mindenki énekelt.

Egyik este hallhattunk idős „adatközlő” nőket és férfiakat énekelni, amelyre egy ünnepi vacsora keretein belül került sor. Felső-Bretagne népzenéjének fontos részét képezik a felelgetős dalok, melyben minden második egységet mindenki énekel, csak épp ezek az énekes asszonyok és férfiak vezették adott esetben a dalokat, vagy néha énekeltek hosszabban egyedül is, de sokszor mindenki bekapcsolódott. A vacsorán az adatközlők a gyűjtőkkel, kutatókkal együtt ültek, együtt énekeltek, és bármelyik jelenlevő bármikor énekelhetett, így hallhattunk az este során finn, észt, magyar, skót és ukrán népdalokat.  

img_20240518_181551.jpg

Availles, 2024. május, Csörsz R. I. fotója

A konferencia során két breton folklóradatbázist is megismerhettünk. Az első a Dastum Alapítvány gondozásában működő Dastumedia, mely Felső-Bretagne népzenei adatait hivatott összegyűjteni, a második a Kan.bzh, mely hatalmas anyagot tesz hozzáférhetővé hangzó és írott források nyomán. A népzenei felvételek zömét magángyűjtők tették közkinccsé több évtizedes gyűjtésükből. Az utóbbi adatbázisban sok kéziratos lejegyzés és aprónyomtatvány is megtekinthető. (idézet Csörsz R. I.) A két adatbázis felépítésének és működésének eltéréseit izgalmas volt összevetni a magyar adatbázisok (pl. Folklór Adatbázis, Hungaricana, a Néprajzi Múzeum Népzenei gyűjteménye stb.) működésével.

A magyar Táncházmozgalom fantasztikus műhelyeket hozott létre, számos táncház és folkkocsma áll rendelkezésünkre minden héten, sőt minden nap, ha mulatni támad kedvünk. Ami nehezebben elérhető, az adott esetben talán éppen mi magunk (zenészek, táncosok) vagyunk. Jó volt látni, hogy boldogságot okoz és szabadságot ad az embereknek, hogy könnyen és gátlások nélkül tudnak kapcsolódni egymáshoz a népzene szeretetén keresztül, hiszen az osztatlan közös kulturális javunk.

rh_tamogatas_1_1_1_1_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ritmuseshang.blog.hu/api/trackback/id/tr1818431431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Naptár

február 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28

Kapcsolat, hirdetés, mindenmás: apostrophe.prod@gmail.com

Címkék

cimkefelhő
süti beállítások módosítása