Ritmus és hang

 A szentendrei Skanzenben május 30-án indul a három napos Kandela Fesztivál. Az egyik kiemelt külföldi vendég a lengyel Motion Trio lesz. A sokszínű és hallatlanul izgalmas lengyel zenei színtér alkotóira az elmúlt években számos koncerten és fesztiválon a hazai közönségnek is volt alkalma rácsodálkozni. Ezúttal is egy egyéni hangú, máshoz nehezen hasonlítható zenekar érkezik Krakkóból. Felléptek a világ legnagyobb koncerttermeiben, dolgoztak olyan szerzőkkel és zenészekkel, mint Michael Nyman, Jerzy Maksymiuk, Krzysztof Penderecki, Bobby McFerrin vagy Joe Zawinul. Janusz Wojtarowiczkivel, zenekar lapítójával és vezetőjével többek között beszélgettünk a Motion Trio titkáról, a harmonikáról, az utcazenélésről.

Édesapád - aki harmonika tanár volt - ötlete volt a harmonika trió. Akkor még a testvéreiddel játszottál. Aztán létrehoztad 1996-ban a Motion Triot, ahol szintén három harmonikás van a színpadon. Édesapád ötletétől a világhírig milyen volt az út?

Igen, édesapám csodálatos harmonikatanár volt, és általános iskolás korunkban megalapította a családi harmonikatriót - a Wojtarowicz Family Triót -, ahol Jolántával és Tomasz bátyámmal zenéltünk. Gyermek, majd ifjúsági csapatként sok sikert értünk el. Úgy gondolom, hogy ez a családi zenekar a mostani Motion Trió őse, és édesapám ötletének közvetlen folytatása. Korábban ő komponált és hangszerelt nekünk dalokat, most főleg én csinálom az Motion Trioban, de természetesen a tagok mindegyike komponál és hangszerel is.

Olyan mesterek értékelték munkásságotokat, mint pl. Michael Nyman, Jerzy Maksymiuk, Krzysztof Penderecki, Bobby McFerrin vagy Joe Zawinul. Ilyen fokú elismerés sokakat zavarba ejtene. Ti hogy fogadtátok ezeket a visszajelzéseket és a közös munkára való felkérést?

Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ilyen nagyszerű zenei személyiségekkel dolgozhattunk együtt. Minden művészi együttműködés egyedi jellegű volt. Volt, aki vicces volt, mások komolyak, de mindig sokat tanultunk tőlük – megtanítottak a zene szeretetére, a közönség és a szervezők tiszteletére.

A sajtó leegyszerűsítő módon úgy határozza meg a Motion Triót, hogy „kortárszenét, a jazzt, a rockot és a folkot ötvözi”. Ezzel szemben Te „mozgózenének” hívod muzsikátokat. Mit jelent ez?

A Motion mozgást jelent - állandóan mozgásban vagyunk, és a zenei műfajok, amelyek körül forgunk - egyfajta cross-over - keresztmetszet a klasszikustól a rockon, a jazzen, a világzenén át, lehetőséget adnak élettel, érzelmekkel és energiával teli zenét alkotni. Nem játszunk statikus, ezoterikus vagy túlzottan meditatív zenét.

A Motion Trio transzba ejti a hallgatókat, akár táncra is sarkalja őket, ami leginkább a népzene sajátja. Ti is merítetek az autentikus zenéből. Mennyire követed figyelemmel a közép-európai népzene helyzetét és mit gondolsz a világzenéről?  

Minden jön valamiből. Gyakran hangsúlyozzuk lelkesedésünket a harmonikán játszott „alkalmi” zenék iránt: tánczene, esküvői zene, főleg a 20. századból. Ez bizonyítja a harmonika érzelmek és érzések kifejezésére való képességét, és ez nagyon közel áll hozzánk. A népzenei elemeket természetes módon használjuk zenénkben. A több mint 25 éves közös játék és alkotás során számos folklór ihlette dal született. Zenéink balkáni, magyar, keleti és természetesen lengyel hatásokat is tartalmaznak – közülük több dal felcsendól majd a Kandela Fesztivalon.

Egyik Veled készült interjúban azt mondtad, hogy a Motion Trio zenéje, olyan, mint az év hónapjai és évszakok. Most a tavasz és a nyár határán járunk. Ezt tükrözi a Motion trio zenéjének hangulata is?

Persze hogy az! Ez a kissé költői metafora a zenéhez való természetes hozzáállásunkat tükrözi. Az összhangulat az öltözékünkhöz is hasonlítható. Ősszel és télen másképp öltözünk, mint tavasszal vagy nyáron. Ha klasszikus zenét játszunk, igyekszünk a lehető legjobban visszaadni a zeneszerző zenei gondolatát, ami nagy koncentrációt, technikai tudást és fegyelmet igényel. Szabadabbnak és vidámabbnak érezzük magunkat azokon a koncerteken, ahol saját zenéinket játszhatjuk, amelyek saját érzelmeinkből, szenvedélyünkből és érzékenységünkből születtek. Ezeket a zenéket fogjuk bemutatni a fesztiválon is!

Se a lemezeiteken, se a koncertjeiteken nem használtok más hangszert és elektronikát sem. A harmonikával mindent ki lehet fejezni? Végtelen lehetőség van a hangszerben?  

A harmonika rendkívüli, jórészt fel nem fedezett hangzási lehetőségeket rejt magában. Nagy öröm számunkra, hogy azok közé a harmonikások közé sorolhatjuk magunkat, akik folyamatosan keresik az új, nem magától értetődő utakat, hangokat a harmonikajátékban. Nagyon szeretjük használni a fújtató ütésével, karcolásokkal, minden reed glissando, dupla regiszter, hangok előállítása több regiszter egyszerre történő lenyomásával stb. Mi magunk is jól szórakozunk ezeken a koncerteken, és ezt hallhatjátok ti is! Soha nem használunk elektronikus effekteket vagy hangokat, akusztikus zenekar vagyunk. Sokszor hangosabban szólalunk meg, hogy minél nagyobb közönség hallja őket.

Bár a felállás nagy teret engedne az improvizációnak, de mégsem ez az elsődleges számotokra, hanem a zene sokszínűsége, gazdag rétegződése. Az improvizáció szűk teret adna számotokra?

Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem improvizálunk. Vannak kiterjedt improvizált dalrészleteink, beleértve az általam előadott bevezetők többségét, valamint Marcin és Paweł ritmikus szólóit. Az viszont tény, hogy nem vagyunk jazz-zenekar, és nem az improvizáció a legfontosabb eleme a zenénknek. Ezzel szemben viszonylag gyakran lépünk fel jazz-zenészekkel Az improvizáció örömét boldogan adjuk át – többek között így volt ez Boby McFerrin és Leszek Możdżer társaságában is.

El tudnád mondani a laikusoknak, hogy az általatok használt Pigini Sirius Millenium harmonika mennyiben más, mint bármelyik másik harmonika?

Pigini harmonikánk (a hangszereket a lengyel kulturális minisztérium adományozta) kiválóak. Gyönyörű hangjuk, színük és megjelenésük van, kézzel készültek és nagyon jól bírják a strapát – ami a játékmódot tekintve nagyon fontos. Elégedettek vagyunk velük!

Odahaza, Krakkóban, a Florianska út és a piactér sarkán estenként utcazenéltek is. Milyen élmény a világ színpadai után ez a közvetlenebb találkozás a közönséggel?

Az utcán játszani nekünk évekkel ezelőtti őrült, fiatalos kaland. Sokszor csináltuk, mert egykor a játék volt a fő bevételi forrásunk, főleg nekem és Marcinnak. Az utcán való zenélés megtanít a bátorságra – képzeld el, hogy egyedül vagy egy idegen országban, városban, az elején gyakran nincs pénzed, keresned kell egy helyet, ahol játszhatsz és alhatsz. És olyan jól kell játszani, hogy az emberek pénzt akarjanak adni! Egy szóval - teljes kapitalizmus! Sőt, ha abból akarsz megélni, hogy művészként az utcán játszol és nem koldusként, akkor tudatában kell lenned, hogy az értékeidnek, annak, hogy hogyan játszol és hogy amit csinálsz, az valóban jó. Soha ne degradáld a művészetedet vagy magadat művészként.

A Kandela fesztiválon, ami egy skanzenben kerül megrendezésre nagy szerepet kap a fényfestés, a vizualitás. Fényben, helyenként szürreális színekben jelenek meg a paraszti kultúra megmentett értékei. Mit üzensz a közönségnek?

Az Motion Trio nevében szeretnék meghívni mindenkit koncertünkre - örömmel osztjuk meg Veletek energiával teli zenénket!

in english