Miért is hallgatunk zenét? Gondolkodott-e már ezen valaki? Fontos ez egyáltalán? Persze, tudjuk nagyon jól, lehet enélkül is élni, de minek. Mit tesz velünk a zene? Bizonyára valami fontosat, mert ha nem ezt tenné, nem lennének tele azok helyek vele, amelyeken sok ember van egyszerre. Nem ünnepelnénk zenével minden eseményt, nem nyitnánk meg vele rangos összejöveteleket és nem dudorásznánk, ha jó (vagy rossz) kedvünk van. Kell a zene, pontosan talán nem megfogalmazható, hogy miért, illetve mindenkinek másért.
Sokan leírták már, én magam is többször, hogy a magyar népzene nem él már. Nincs meg az az átörökítő és használó közege – a parasztság – amely éltette. Így nincs variálás, szájról – szájra adás, válogatás, amely a létének feltétele. Ám az eddig megtermett anyag megvan és ránk van bízva. Ki-ki azt tesz vele, amit szeretne. Közkincs. Van, aki egy az egyben átveszi és ugyanúgy adja tovább, ahogyan azt a termők, a gyakran iskolázatlan, ám nagyon bölcs falusi emberek tették. Vannak, akik hozzátesznek valamit, mondjuk egyfajta kíséretet és úgy éneklik a dalokat. És vannak, akik kiindulópontnak tekintik, ugródeszkának, majd nagyot dobbantva rajta, eljutnak egy másik zenei bolygóra. Annak a bolygónak, ahova érkeznek, nem biztos, hogy van neve (sokan világzenének hívják), ám egyre népesebb és egyre jobban érzi magát rajta az is, aki csak utazóként, azaz hallgatóként rándul ki oda.
(...) mintha egy tüdőből és egy szívből jönne ez az egész természetes és üde hangzás.
Így tett a Napfonat együttes is, amely egy öttagú – saját szavaikkal élve – energikus női a cappella együttes (Szalay Heni, Szarka Anita, Tóth Eszter, Tóth Orsi és Volkova Krisztina a tagok), de nevezhetnénk őket akár kamarakórusnak vagy női vokálnak is. Ismerheti őket a magyar közönség, fesztiválokon, klubokban is előadnak, de állandó vendégei a lengyelországi Festival Kultury Nebanalnej fesztiválnak és Palya Bea, a műfaj jeles képviselője egyik koncertjének is fellépő vendégei voltak. A Dal 2022 televíziós adássorozat negyven legjobb alkotása közé is bekerült egyik művük.
Második albumuk nemrég jelent meg, amelyen jószerivel csak saját dalaikat éneklik. Igaz, van egy, az említett neves énekes által jegyzett szám a válogatásban, valamint helyet kapott néhány feldolgozott valódi magyar népdal is a lemezen, de a hanganyag nagy része a saját alkotásuk. Szöveg, zene egyaránt. A világ négy elemét - föld, levegő, tűz és víz – járják körül, mutatják be izgalmas zenei utazással.
Saját dalaik rendkívül elgondolkodtatóak. Szövegük és dallamuk egyaránt hozzánk, mai emberekhez szól. Mégis érződik belőlük az a természetes őserő, amelyet csak a magyar népzene alapos megismerése, és átélt interpretációja során szívhat magába egy alkotó előadóművész.
A címadó dal szövege Szalay Heni verse: Harmatcseppben él/ Az egész világ bennem/ Csendben ölelem.
Majd: Bízni, hinni, remélni/ A végtelent/ Meglátni cseppben/ Az Életet. Hasonlóan elgondolkodtató Tóth Eszter verse, a Mint a zápor: Mint a zápor, hogyha zuhog, érzem/ A szívedből az egészet kérem. Ilyen bölcsességeket hallhat az, aki elmélyed muzsikájukban, miközben akár ki is pihenheti civilizációs vagy másfajta fáradalmait.
A tradicionális népdalok előadása nem a megszokott itthoni világzenei stílusban történik, van benne némi kortárs kórus-hatás is, de más elemeket is tartalmaz.
A cappella, azaz kíséret nélküli énekes anyagot hallunk ezen a lemezen, minimális instrumentális játékkal fűszerezve, Lantos Zoltán, Ölvedi Gábor, Simon Gyuri főként ütő-, itt-ott fúvós és vonós hangszeres közreműködése révén.
Figyelemre érdemes a zenei anyag hangi minősége. Tágterű, mégis emberközeli, rendkívül plasztikus a hangzás, olyan, mintha a természetben rögzítették volna, máskor meg azt érezzük, itt állnak az előadók mellettünk. Hatalmas akusztikai élmény, egységes, mégis minden szólamot fel lehet ismerni. Mindez Maczkó Róbert érdeme, aki a hangkeverésért és a masteringért volt felelős.
Mondhatnánk – de nem mondjuk, mert itt nem erről van szó – a négy elemet behozni elcsépelt, közhelyszerű dolog, sokan megtették már. Náluk a négy elem a világ négy sarka, az élet négy forrása. Mindent elmondanak róluk, jól és ideillően képzett hangjukkal. Kiegyensúlyozott együtt éneklés, szépívű többszólamúság társul mindehhez, mintha egy tüdőből és egy szívből jönne ez az egész természetes és üde hangzás.
Napfonat: Harmatcseppben él a világ bennem (Fonó Budai Zeneház, 2023)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
