Ritmus és hang

A Babra a lengyel Megitza kvartettel készített közös lemezt. A helyzetet ki lehetett volna futtatni a Polak venger dva bratanki…közhelyre, vagy a lengyel-magyar dallamegyezések néprajzi belterjessége felé. Szerencsére a két zenekar nem csúszott bele csapdákba. A hangsúlyt jóval izgalmasabb dolgokra helyezték. Varga Verával a Babra bőgősével/énekesével beszélgettünk a kollaborációról. 

Hogy találkoztatok a lengyel zenekarral? Mennyiben más és miben hasonló a két zenekar zenéje?

A legelső külföldi koncertjeink egyikén, 2015 nyarán, Krosnóban találkoztunk először Megitzával – a történet viszont így máris megtévesztő lehet, hiszen valójában csak váltottuk egymást a színpadon. Talán a köszönésen kívül más kommunikáció nem is zajlott köztünk. Úgy sejtem, ők egyáltalán nem is emlékeztek ránk utána, bennem viszont nagyon erős érzéseket keltett az együttes bőgős-énekesnője, Małgorzata Babiarz, művésznevén Megitza. Tudtam, hogy a jövőben kell, hogy legyen valami közös dolgunk, hogy valahogy találkozni fogunk, csak azt nem tudtam elképzelni, milyen alkalom fogja megteremteni ezt a lehetőséget.
Megitza – habár akkor a triójával éppen balkáni slágereket adott elő – inkább a populáris zene és a saját szerzemények világában mozgott és mozog most is, viszont a karrierje kezdetén a keleti-európai cigány, a balkáni és a lengyel, illetve a gorál népzene adta a repertoárja alapját. Itt tehát rögtön látható a hasonlóság és az eltérés is a népzenét a kezdetekhez képest ma már sokkal szabadabban kezelő, de még mindig vezérfonalként alkalmazó Babra és a Megitza nevű formáció között, ami azóta át is alakult: a 2015-ben hallott trióból kvartett lett, a balkáni zene pedig már csak halvány fűszerként van jelen a dalaikban, ha jelen van egyáltalán.

(...) a résztvevők zenéjében eltérő módon és arányokban, de ugyanúgy érvényesül a népzenével mint szabadon formálható zenei anyaggal való játék." 

Amikor kijött a Felczak Alapítvány lemezpályázata, amelyre egy lengyel-magyar zenei projekt tervével lehetett pályázni, rögtön tudtam, hogy ez az a lehetőség, ami nagy eséllyel összekapcsolhatna minket Megitzával, hiszen a két együttest nyilvánvaló módon összekötő elem, a bőgős-énekesnők jelenléte elég érdekes és erős alapja lehet egy zenei szempontból egyedi együttműködésnek, ami az én elképzelésem szerint azért is lehet kiemelkedő, mert a résztvevők zenéjében eltérő módon és arányokban, de ugyanúgy érvényesül a népzenével mint szabadon formálható zenei anyaggal való játék egy sajátos zenei világ kialakításának céljából, és az eltérő zenei, illetve előadói nézőpontok, gyakorlatok találkozásából kirajzolódhat az a zenei folytonosság, ami a népzene jelenidejűségét erősíti. A Felczak Alapítványtól végül elnyertük a maximális támogatást a közös album létrehozására, és az elég intuitív módon induló kooperációból egy számunkra rendkívül tartalmas, kihívásokkal teli, építő jellegű és élménydús együttműködés kerekedett ki, amiben nagy rugalmasságra és fókuszáltságra volt szükség mindannyiunktól. A közel 6 hónapot felölelő munkafolyamat, ahogy az várható volt, mindkét együttest újabb hangzásvilágok, zenei megoldások felé vitte. 

Mi volt a közös pont, amiből fel tudtátok építeni a hangzást?

A jelenlegi közös halmaz, ahogy említettem, végső soron egészen kicsike a két együttes zenéjét tekintve, ami egyébként leginkább akkor tudatosult mindenkiben, amikor elkezdtük a munkát. A magyar, illetve a lengyel népzene egy-egy speciális dialektusának megjelenítése előzetesen is célunk volt, így elég hamar eljutottunk evidens lengyel-magyar dallamegyezésekhez, amiket viszont nem akartunk feltétlenül előtérbe helyezni. Azt fontos elmondani, hogy a létrejött lemeznek nem célja, hogy a két nép zenei hagyományaiban megjelenő közös elemeket hagyományhűen reprodukálja, tudományosan igazolja, vagy hogy autentikus módon használja; azokat inkább könnyed vezérfonalként, gondolatindítóként, identitást adó elemként kívánja felhasználni.

Az én értelmezésemben, kifejezetten hangzás szempontjából nagy mértékben eltávolodtunk a hagyományosnak nevezett népzenétől. 

Lesznek a lemezen olyan dalok, amelyek megtalálhatóak mindkét zenekar repertoárjában?

Alapvetően ilyen dalok nem kerültek a lemezre. Közös repertoárról egyébként zenekari viszonylatban egyáltalán nem is lehet beszélni, népzenei szempontból csak Maggie képez átmenetet a két csapat között, aki a gorál népzenét behatóan ismeri. 

Mennyire távolodtatok el a népzenei hagyományoktól?

Ez részben szubjektív megítélés kérdése is, hiszen sokunknak mást jelent a népzene, illetve valakinek kevesebb, valakinek több fér bele ebbe a kategóriába például hangszerelés, játékmód-éneklésmód vagy dallamválasztás tekintetében. Az én értelmezésemben, kifejezetten hangzás szempontjából nagy mértékben eltávolodtunk a hagyományosnak nevezett népzenétől. 

Milyen lett a hangzás?

Szerintem egy nagyon dús, nagyon mai, részletesen kidolgozott és izgalmas hangzás jött létre, amiben jól érvényesülnek a hangszereink. Nekem például kifejezetten tetszik, hogy a tamburák megszólaltatási módjából fakadó speciális hanghatások, zörejek – amik élővé teszik a zenét –, a felvételeken is hallhatóak. Az, hogy népzenei feldolgozások ilyen magas minőségben, „21. századi” felvételstílusban szólaljanak meg, számunkra egy fontos cél.

Mennyi idő alatt készült el az anyag?

Elképesztően gyorsan kellett dolgoznunk, beleértve a folyamat minden lépését. Klasszikus értelemben vett próba egyetlen alkalommal volt, június közepén, Katowicében, ahova eredetileg fellépni mentünk a Babrával, a koncert előtti egy-két napot pedig azzal töltöttük, hogy ötleteltünk, és a Megitza tagjaival történő ismerkedés közben össze is raktunk 3 számot. Aztán június végén ismét Lengyelországba utaztunk néhány napra, ahol Marcin Cyzowski, a Megizta gitárosa, aki nemcsak zseniális zenész, de kiváló hangmérnök is, elkezdte rögzíteni a helyszínen születő dalokat. Ez sok esetben tényleg úgy ment, hogy kitaláltunk valamit, és az szinte rögtön ment is a lemezre. Ilyen módszerrel korábban nem készítettünk felvételt, tehát hogy előtte ne próbáltuk volna be a számokat szinte atombiztosra, hogy ne érlelgettük volna őket elég ideig akár koncerteken is.

Ebben a munkafolyamatban viszont erre egyáltalán nem volt lehetőség a földrajzi távolság, anyagi korlátok, egyéb zenekari elfoglaltságok és más tényezők miatt, amelyek között a legfontosabb, hogy Maggie június végén már 8 hónapos várandós kismama volt, és tudtuk, hogy a kislánya születése után – teljesen érthető módon – nem fog tudni teljes erőbedobással a lemezre koncentrálni. A harmadik és egyben utolsó, szintén lengyelországi felvételkészítés így november közepére tolódott, december elején pedig már a végleges verziót hallgattuk és adtuk át a FolkEurópa kiadónak, akik szintén fantasztikus munkát fektettek abba, hogy a lemez megjelenhessen. A novemberi utazáskor vettük fel egyébként a lemez egyik dalához készült videóklipet is, aminek premierje még az album megjelenése előtt, január 17-én lesz a YouTube-csatornánkon és a Facebook-oldalunkon.

Egy ilyen feszített tempóban hamar kiderül, hogy kivel, hogyan lehet együttműködni, ki, hogy reagál stresszhelyzetben és mit hajlandó megtenni a közösségért.

A koronavírus járvány mennyire befolyásolta a két zenekar személyes találkozását? 

A járvány szerencsére kevésbé szólt bele a lemezkészítésbe, mivel egyébként  is limitált volt a közös találkozásaink száma. Miután úgy döntöttünk, hogy nem készítünk felvételeket egy magyarországi stúdióban, hogy esetlegesen gyorsítsuk a folyamatot, alapból úgy kalibráltuk magunkat minden alkalommal, amikor Lengyelországba utaztunk, hogy a lehető legnagyobb hatékonysággal dolgozzunk. Motivációt ehhez egymásból,  a közösen megélt erőbefektetésből, és a meseszerű környezetből tudtunk bőségesen meríteni. Biztos vagyok benne, hogy minden más lett volna, ha inkább a kényelmes távmunkát választjuk és ezeket az utazásokat nem vállaljuk be néha erőnkön (és büdzsénken) felül is.

A közös munkából mit visztek tovább a Babra repertoárjába, előadói és szerzői munkájába?

Szeretnénk, ha ez a lemez bemutatásra kerülne az év során Magyarországon és Lengyelországban is, és nagyon bízunk benne, hogy ezt a tervet  minden körülmény segíteni fogja. Úgy gondolom, hogy mindannyian sokat merítettünk ebből a projektből, emberileg és szakmailag is. Egy ilyen feszített tempóban hamar kiderül, hogy kivel, hogyan lehet együttműködni, ki, hogy reagál stresszhelyzetben és mit hajlandó megtenni a közösségért. Ennek kapcsán azt külön kiemelném, hogy mindenkit lenyűgözött Marcin Cyzowski munkabírása, a legelső perctől az utolsó simításokig kitartó pozitív hozzáállása, humora, rugalmassága és előzékenysége. Nélküle ez a lemez sosem készült volna el, vagy legalább is nem ilyen minőségben. Nagyon hálásak vagyunk persze mindenkinek, aki részt vett valamilyen módon a folyamatban, akár szállítóként, akár könyvelőként, akár vendéglátóként vagy a két zenekar közti kapcsolatfelvételt segítő személyként.