Ritmus és hang

A Halmos Béla Program különleges alkotói pályázatot hirdetett meg, amelynek köszönhetően egy nagyívű, népzene alapú zenemű létrehozására nyertek támogatást a legígéretesebb tervek, köztük Korpás Éváé is.
A felvidéki énekesnő mögött már komoly karrier áll. Szólistája volt a Tükrös és a Lakatos Róbert és a RÉV zenekaroknak, tagja a Rendhagyó Prímástalálkozó című produkciónak, közös gyerekeknek szóló lemezt készített Malek Andreával. Saját neve alatt több nép -és világzenei albuma jelent meg, nem beszélve a négy gyereklemezéről. Párhuzamosan dolgozik, mint előadóművész, ének-zene tanár és mentálhigiénés segítő. Most ismét egy gyereknek szánt anyagon dolgozik, miközben jubileumi koncertje lesz október 21-én a Zeneakadémián. 

Egy új népzenei- világzenei koncertanyagon dolgozol, aminek a része lesz a Piripoty című gyerekeknek szóló anyag, ami gyerekjátékokat, mondókákat és népdalokat tartalmaz. Az előzőekhez hasonlóan ebből is lesz lemez és koncertezel majd vele?

Igen, egy új gyermekeknek szóló albumon dolgozok/ dolgozunk, a Piripotty c. lemezen, ami a 2022 -es év kihívásai közé fog tartozni számomra, hiszen ekkor tervezzük véglegesíteni, valamint cédé formában is kiadni. És, igen, sokat szeretnék koncertezni vele, ez a cél.

Az eddigi öt gyereklemezedről mi maradt le, ami csak most bújt elő? Mire fűzted fel? A hagyományos népdalok világa, pl. szövegükben a manapság alig ismert és használt szavak és a mai gyerekeket körülvevő kulturális hatások között növekedni látszik a távolság. Neked milyen eszközeid vannak, arra, hogy ezt áthidald? A gyerekek számára melyik a hangsúlyosabb: a ritmus, a történet vagy a szereplők?

Az összekötő rész maradt le, ami egy történetet fog elmesélni. Itt is Csernók Klári az alkotótársam, ahogy a felnőtteknek szóló Szívharang albumon is. A népzenei alapokon nyugvó lemezanyagban lesznek világzenei megoldások is és minden olyasmi, ami a gyermekeket majd elvarázsolja a realitás talaján maradva egy meseországba, ami nem a számukra megfoghatatlan múltba repíti őket vissza, hanem amelyben valójában a hétköznapi életük történéseivel találkoznak, s az ott megélt élményeik felidézését fogjuk előhívni. S akár megoldásokat kínálni.  Természetesen a népdallal, ami  képet ad a régmúltról, és egy verses mese segítségével.  Lesz itt vígság is, de néha szomorúság is, hiszen az is hozzátartozik a gyerekek életéhez is. Így próbálom ezt a kulturális hatások közti távolságot is lekicsinyíteni. Maradjunk, éljünk a jelenben, de fontos, hogy ami érték, legyen az belső, külső, azt tartsuk meg, és építsük be a jelenlegi életünkbe, mert a gyökér mindig fontos, ebből szökkenünk szárba. Ez a célom ezekkel a gyerekanyagokkal is. Maivá tenni, de a régi felhasználásával. De ne csak neveljen, hanem oktasson is. Hol az ének, hol a zene, vagy a ritmus bilincselje le a gyermeket. A lényeg, hogy a végén vigyen el magával egy érzést, élményt, ami formálja az ő kicsi lelkét. Kihívás, de nagyon hálás feladat. Egy gyermek  pozitív értékrendjének alakulásához jó érzés hozzájárulni. De ez még mindig csak rétegzene sajnos, a nagy tömeget  más zenei kultúra érdekli, ami természetesen ha értékes, akkor az jó, de sokszor nem az.

Budapesti szülőként azt tapasztalom, hogy az intézményesített oktatásban szinte nincs jelen a zene. Aki többet akar ennél az vagy művészeti középiskolába felvételizik vagy valamelyik művészeti iskolába jár délutánonként. A szlovák oktatási rendszer ebből a szempontból milyen?

Kodály és követői rendkívül sokat fáradoztak azon, hogy az iskolai oktatásban a zene oktatása a minőségről szóljon: „csakis művészi érték való a gyermeknek“ . Azt vallotta, hogy  „a rossz zene megingatja az erkölcsi törvényben való hitet.“ Nagyon fontosnak tartotta azt is, hogy a gyerekek értsék a zenét. Az pedig elméleti tudás nélkül nem megy. Ezt a fajta szemléletet többé-kevésbé próbálják a zenepedagógusok tartani. Magyarországon, azt tapasztalom,  hogy  magasabb szintű a zeneoktatás, átlagban nagyobb az elméleti tudásuk a gyerekeknek, mint nálunk, Szlovákiában. Más módszer szerint történik a tanítás. Bár  a  magyar tannyelvű  iskolákban itt is a Kodály- módszert viszik be az oktatásba. Úgyhogy Szlovákiában is ugyanaz a helyzet, sőt még rosszabb szerintem, mint Magyarországon, vagyis aki többet akar tudni a zene világából, az általános iskolán kívüli tevékenységekben tudja mindezt meglelni. Most fejeztem be épp az ELTE-n az ének-zene tanári mesterszakot, és a gyakorlatot a jelenlegi állapotok miatt a szülővárosomban valósíthattam meg két általános iskolában, ahol nagy örömömre mindkét helyen minőségi zeneoktatás folyik. Úgyhogy természetesen itt is vannak nagyon jó és lelkes ének-zene tanárok, akik szívükön-lelkükön viselik a minőségi zeneoktatást. Én még mindig hiszek abban, hogy meg lehet szerettetni a jó zenét, illetve a népdalt is a gyerekekkel, ami a későbbiekben is a gyermek értékes művészi oldalához fog hozzájárulni. De sajnos ez a szülői támogatás nélkül ritkán sikerül, persze nem kizáró ok, sőt tudok jónéhány példát is erre, de mégsem  mindegy, miben szocializálódik a gyermek. Ha a minőség volt jelen a zenehallgatást illetőleg, akkor előbb-utóbb visszatalál a gyermek ehhez, bármennyire is tett egynéhány kitérőt. Jó példa erre a fiam, Áron is.

Minden értékítélet nélkül azt látom, hogy az intézményesített általános zeneoktatás híján a fiatalok vagy a szülők lemezgyűjteménye vagy/és egymás és a Spotify/YouTube segítségével építik fel zenei műveltségüket. Megtalálják a népzenét vagy a világzenét?

Tény és való, hogy nekünk , szülőknek kell tálalnunk a zenét, és megvannak azok a fórumok, ahol mindez fellelhető. Igen, egyre inkább nyílik ki a világ a lehetőségek terén ilyen szempontból is. Ezekre az értékes, értelmes dolgokra kell felhasználni ezt. S így a kamasz korosztálybeliek is kapnak egy útmutatást ezek megtalálásához, no és befogadásához is. Jó helyen fognak tapogatózni.

Visszatérve a Piripottyhoz, milyen zenéket hallgattál, miket olvastál amig az anyag összeállt?

Még mindig ennek a folyamatában vagyok. És hogy én hogy is találom meg a munkám számára a forrásokat, és hogy is indulok neki az egész alkotásnak? Én mindig úgy dolgozom, hogy ha hallgatok adatközlőktől felvételeket, amelyik népdal megragad, feljegyzem, s aztán alkalmas pillanatban előbányászom. Persze, ami egy elképzelt tematikához illik.

Hogy teszteled a készülő anyagot? Megmutatod a szomszédban lakó kissrácnak vagy énekelsz belőle a barátnőd gyerekének? Szerinted a gyerekek ugyanazt gondolják a nekik szóló lemezekről, versekről, amit a felnőttek?

A gyereklemezeknél  hozzáadódik az is, hogy a tanítványaimmal tanított dalokból is elkezd összeszövődni egy folyamat a fejemben. Ráadásul rajtuk le tudom mérni, hogy melyik varázsolja el őket leginkább. Mit énekelnek a legszívesebben. De ez is változó, teljesen személyiségfüggő, kinek mi tetszik, akár a szöveget, akár a dallamot illetőleg. Habitustól is függ. Még két felnőtt is egészen mást értelmez egy ugyanazon szöveg alatt, hiszen mindenki más élettapasztalatokkal rendelkezik. Nincs ez másképp a gyerekeknél sem.  Persze mindig van olyan dal, ami szinte mindegyikük kedvence. Ha leteszteltem a dalt,  már küldöm is tovább, a Piripottynál természetesen Klárinak, hogy be tudja egy zenei közegbe illeszteni.

Gimnazistaként pszichológus akartál lenni, aztán más irányba vitt az utad. Néhány éve a Károlyi Gáspár Református Egyetemen szereztél mentálhigiénés segítő diplomát. Mit takar ez? Gyerekekkel vagy felnőttekkel foglalkozol?

Elsősorban az orvosi pálya vonzott már kiskoromtól és a színművészet. Mivel a  gimiben már azért  szélesebb lehetőségek tárultak elénk, valamint én is nyitottabb voltam a világra, új ingereket is fogadtam, s így találkoztam magával a pszichológiával, az akkor még nem annyira divatos és felfedezett  szakmával. Viszont mindent átírtam a pályaválasztással kapcsolatban, hiszen végül is a pedagógiát választottam. Tényleg érdekes az élet, sosem várt fordulatokkal előbb vagy utóbb visszakanyarodik egy be nem fejezett tervhez. Hát, így alakult ez nálam is. A szakmai életemben is folyton olyanokkal foglalkozom, akár a színpadon, akár a tanításban, a magánéletben szintén, ahol csak akkor tudok hatékonyan működni, célokat elérni, ha leások a lélek legmélyebb bugyraiba magamat illetve a másik felet illetőleg is, megpróbálom magamat is és a másik felet is megérteni, elfogadni és  harmóniában működni. Talán mostanra értem meg erre a képzésre.
Ha húszéves koromban tanulom, lehet, nem is érdekelt volna annyira, hiszen fiatalon egész másképp élünk. Kellettek hozzá a saját személyes megtapasztalások, ami arra sarkalt, hogy jelentkezzem a mentálhigiénés segítő szakember képzésre, hogy a személyiségfejlődésemben magasabb szintre tudjak lépni. Az ott elsajátított tudásomat kamatoztatom a színpadon, a tanítványaimnál, akik főleg gyermekek, kamaszok, és minden emberi kapcsolatomban. És ha valaki felnőtt megkeres kimondottan a saját útjának keresése szempontjából, örömmel állok elébe a segítő beszélgetések folyamatának. Gyermekekkel külön ilyen foglalkozásokat nem tartok, de a pedagógusi munka annyira komplex, hogy ott sok féle szerepben kell helytállni, így ezt az énemet is teljesen hátékonyan bekapcsolom.   

Szoktad hallgatni a saját lemezeidet? Egy interjúdban arról beszéltél, hogy lassan szeretnéd valósítani azokat a vágyaidat, amikhez eddig nem volt bátorságod. Többek között az ejtőernyős ugrást. Megvolt?

Ha elégedett vagyok a munkánkkal, akkor igen, szívesen örömködök néha, de főleg akkor hallgatom meg, ha készülök a koncertre, vagyis a lemezzel együtt gyakorlok, rögzítek.

Egy interjúdban arról beszéltél, hogy lassan szeretnéd valósítani azokat a vágyaidat, amikhez eddig nem volt bátorságod. Többek között az ejtőernyős ugrást. Megvolt?

Az ejtőernyős ugráshoz még mindig nem volt meg a bátorságom, bár, ha valaki azt mondaná nekem, hogy itt és most, nem utasítanám vissza szerintem. Túl sokat bírok készülődni egy-egy terv teljesítéséhez, néha el is száll az alkalom. Viszont sok minden másba azért belevágtam, akár az ének-zene tanár szakba, amit júniusban sikeresen el is végeztem. Vagy akár legyen az a mostani ünnepi koncertem a Zeneakadémián, majd Révkomáromban. Eredetileg nem terveztem semmi ünneplést, aztán mégis hirtelen meggondoltam magam. Azért, hogy itt nem az én ünneplésemen van lényeg, hanem hogy ilyen alkalomkor össze lehet jönni és egy csodásat muzsikálni azokkal az emberekkel egy helyen, egy időben, akik az életem, a pályám részesei voltak. Együtt a színpadon közvetíteni a közönség felé, milyen óriási ereje van a zenének. Nekem ez a legfontosabb mozzanata ennek a koncertnek.

A #ReménytelenségSzépsége rovat további cikkeit itt találod.