Ritmus és hang

Három nő, három eltérő karakter, három egyedi hang, amely a tökéletes harmóniát keresi. Harmóniát egymással, a természettel, az anyafölddel, harmóniát hagyományaikban, női mivoltukban és szerepeikben.
A Kasia Kapela, Basia Songin és Zosia Zembrzuska alkotta lengyel Sutari triónak River Sisters címmel immár harmadik nagylemeze jelenik meg idén júniusban.

Meséljetek arról, hogyan találkoztatok, meséljetek az összecsiszolódás, az összehangolódás folyamatáról!

Minden a közös zenélés szándékával kezdődött. Bár nagyon különbözünk, mindhárman erős karakterek vagyunk. Emiatt ez a közös szándék kiegészült az individuum iránti tisztelettel. Így találtuk meg a receptet az összhanghoz: szüntelenül teret keresünk az önkifejezésnek, mialatt folyamatos párbeszédben maradunk egymással. Ehhez pedig hozzáadódik a sokévnyi gyakorlás.

A Sutari név a „Sutartine” kifejezésből ered, amely egy egyedi litván énekforma. Nem lengyel, így felmerül a kérdés, hogy mi köt benneteket ehhez a formához?

A dalok szépsége mellett mélyen megindított minket az is, hogy olyan nők éneklik, akik egy egész életen át hangolódnak egymáshoz. A „Sutarti” litvánul azt jelenti együtt lenni, összhangban lenni. Minden egyes hang egy saját, önálló éneket hoz létre, amelyek aztán gyönyörűen összefonódnak a többi énekhanggal. Innen vettük az ötletet az énekgyakorlatainkhoz, és alapot saját kompozíciós technikánk fejlesztéséhez.

Hogyan választjátok ki az eredeti népdalok témáját? Mit gondoltok, mennyire érvényesek ma ezek a régi szövegek? Előfordul, hogy úgy érzitek, változtatni kell a szövegen?

Mindig olyan témát keresünk, ami foglalkoztat minket, de ugyanakkor egyetemes marad. Minél régebbi a dalszöveg, annál izgalmasabb lehetőséget kínál arra, hogy belemélyedjen az ember. Érdekel minket a hagyomány szépségének bemutatása, de az őszinte kifejezésre is törekszünk, ezért néha például elhagyjuk a táji dialektusokat, ami nem a sajátunk, hogy ne érezzünk mesterkéltséget az énekben. Mostanában pedig próbáljuk megtalálni a saját hangunkat, saját szövegeket írunk.

Alapvetően olyan hangszereken játszotok, amelyek eredetileg is használatosak a lengyel népzenében – hegedűk, kisbőgő, dobok, de ehhez hozzáadódik még néhány konyhai eszköz és effekt is – így alakítva ki egy szokatlan, de mégis ismerős hangkörnyezetet. Úgy vélem, egy különleges választ adtatok egy igen komplex kérdésre: a nőnek a konyhában van-e a helye? Hogyan került végül a konyha a színpadra?

A közönség általában nevet, amikor a színpadon meglátja a konyhai mixert, a vágódeszkát és a reszelőt a kezünkben. Azon túl, hogy ez szórakoztató, kérdéseket szeretnénk felvetni a nők helyéről a konyhában, vagy akár a művészeti és a közéletben. Úgy, ahogy mondod, ez egy összetett kérdés, amihez fontos hozzászólni – akár a művészet eszközeivel is. A mi szándékunk provokálni és inspirálni: még az egyszerű hétköznapi tárgyak sem kell, hogy azok legyenek, aminek látszanak. Szeretnénk arra ösztönözni az embereket, hogy járják szabadon a saját útjukat. Nyolc éve az első szlogenünk ez volt: „the kitchen avant-garde” (a konyhai avantgárd). :)

A női szerepeket boncolgatjátok a „Sutartine” című színdarabban is, de más műfajban is kísérleteztek (például némafilm zenei kíséretével). Részt vesztek különféle projektekben, más zenekarokkal is együttműködtök. Meséljetek ezekről a kitekintésekről!

A zenei hozzáállást mindig megelőzi egy művészi hozzáállás, ami cselekvésre késztet minket különböző területeken. A színházban találkoztunk össze, mivel a zene mellett mindhármunkat érdekel a mozgással, a szöveggel és képekkel való kifejezés. A lehetőségek tehát korlátlanok. A más művészekkel való közös munka nagyon inspiráló, és rengeteg örömet okoz. Szerencsések vagyunk, mert csodálatos emberekkel dolgozhattunk. Hosszú a lista, nem tudunk mindenkit felsorolni. Kezdve a brazíliai művészeti rezidencia-programmal, ahol olyanokkal dolgoztunk együtt, mint a Mawaca, a Barbatuques, Dj Mam, Camarata Caipira, Trio Baru, valamint az Etnohaus Rióban. Mind felejthetetlen és kiteljesítő élmények. Sokat gondolunk brazil barátainkra ezekben a nehéz napokban. Aztán a brit trió, a Dead Rat Orchestra, és a közös turnénk az Egyesült Királyságban. Sokat kaptunk tőlük, felfedezhettük az általuk használt különleges hangpalettát. Végül, de nem utolsósorban hazai pályán a Hańba zenekarral. Nagyon élveztük a közös munkát és a lemezfelvételt ezzel az energikus és kreatív bandával. Mindeközben felléptünk a csodálatos tokiói butoh duóval, a Mutsumi&Neiro-val és a lenyűgöző Anna & Elizabeth zenekarral, akikkel az Egyesült Államokban találkoztunk. Hamarosan megosztjuk a remek svéd családi zenekarral, a Franderrel való együttműködésünk gyümölcsét is. A közös felvételeket éppen néhány órával azelőtt fejeztük be, hogy el kellett hagynunk Svédországot a koronavírus járvány miatt.

A tökéletes vizuális koncepció szintén fontos pontja az összképnek. Egy fotózást, vagy lemezfelvételt ki lehet vinni az erdőbe, de a színpadi helyszín jellemzően adott. Egy színházi környezetben segíthet a díszlet, de hogy tudjátok megteremteni ezt a képet egy koncerthelyszínen, adott környezetben? Hat rátok valahogy “a hely szelleme”?

Minden színpad egy új kihívás, ez való igaz. Szeretjük azokat a színpadokat, ahol közvetlen a kapcsolatunk a közönséggel. Az intim tereket, ahol jól láthatjuk egymást, és a nagyobb tereket, ahol kitűnő az akusztika. Volt szerencsénk számos fantasztikus helyen játszani, ezek közül kettőt említenénk meg: a dániai Fano szigeten, a Fano Folk Festival-on adott koncertünket, és az Anarcho Folk Punk Fest-et Wolimierz-ben. Kétség nem fér hozzá, hogy mindkét esetben a szervezők és a közönség együtt teremtettek számunkra különleges atmoszférát. De akárhogy is, a legfontosabb a hármunk közt kialakuló légkör, tehát alapvetően erre összpontosítunk.

Mi történik, ha különválasztjuk a hangotokat, mit ad hozzá az egészhez Basia, Kasia és Zosia, mint egyedi összetevő? 

Minden, amit egyenként adunk ehhez a projekthez, hallható a zenénkben, látható a színpadon - a képzelőerőnket, a kreatív érzékenységet, a képességeinket, ötleteinket és érzéseinket mind meg szeretnénk osztani. Aki alaposan megfigyel bennünket, meg tudja különböztetni a habitusunkat. :)
Való igaz, hogy mindegyikünk különböző képességeket tesz hozzá a zenéhez és kamatoztat a színfalak mögött, ennek köszönhető, hogy zenekarként folyamatosan fejlődünk, és így vagyunk egy teljes egész. Akárhogy is, ha csapatban dolgozol, ugyanolyan fontos a legjobb tulajdonságaidat használni, mint különböző szerepeket vállalni, és nem szabad bennragadni egy perspektívában. Kreatív személyiségek vagyunk, imádunk kitalálni, kísérletezni, emberekkel dolgozni, új tapasztalatokat szerezni és tanulni, így számos projektet működtetünk - színház, cirkusz, zene, videó. Különféle zenei projektekben veszünk részt, mint például a  Kapela Timingeriu, vagy a Mehehe.

Végezetül egy jó hír mindannyiunk számára: júniusban megjelenik az új lemezetek. Az előző  két albumhoz képest  a harmadikkal kapcsolatban mire számíthatunk? És hogyan tervezitek a promóciót a jelenlegi nehéz körülmények között?

Ezúttal sokkal több saját kompozíció és szöveg lesz a lemezen, mint az tőlünk megszokott. A lemez anyagát a lengyel népdalok inspirálták, mint mindig, de most sokkal inkább kötődik a jelenhez. Az volt a célunk, hogy hangot adjunk olyan témáknak, amelyek égetően fontosak számunkra, mint a természet, a szabadság, a feminizmus és a “nővériség”. Az egyik legfontosabb célunk, hogy hangsúlyozzuk a bolygónk és a természet védelmének fontosságát. Ez az egyik oka annak, hogy az új albumunk a River Sisters címet kapta. A zenénket a nővérnek, az anyaföldnek ajánljuk, és mindenkinek, aki azon dolgozik, hogy megóvja közös környezetünket. A River Sisters név kapcsolódik a fantasztikus Poland Siostry Rzeki környezetvédelmi és művészeti mozgalomhoz is. Több forgatókönyvünk is volt egy alternatív premierre, ami helyettesíthetné az elmaradt varsói és brüsszeli lemezbemutató koncertjeinket. Az biztos, hogy a River Sisters megjelenését hármasban fogjuk ünnepelni június 20-án, talán a zenészek számára ilyen is lehetne a tökéletes premier. :)  De mindenképpen készülünk aznap valami különlegessel a közönség számára is.

Fotók: Piotr Spigiel

 Lázár Zsófi

in English