Ritmus és hang

A Magyar Állami Népi Együttes elmúlt tizenöt évének jelmezeiből nyílt kiállítás Tradíció és reflexiók címmel a Hagyományok Házában. Mihályi Gábor, a táncegyüttes rendező-koreográfusa felkérésére két iparművész alakítja az előadások színpadi megjelenését. Furik Rita és Szűcs Edit egymástól függetlenül hozzák létre a jelmezeket, az együttes látványvilágát így izgalmas sokszínűség jellemzi: a tradicionális népművészeti elemek új irányokkal és modern anyaghasználati eljárásokkal társulnak. Furik Rita a néptánc-, népviseletkutatás irányából közelít a jelmeztervezéshez, Szűcs Edit a kortárs design szemléletével tervezi újjá a népviseleti formákat.

A tárlaton a jelmezek testközelből láthatók és fotókon, videókon is megjelennek az egyes darabok. Dömölky Dániel, fotográfus, a kiállításra különleges fotókat készített, melyeken az előadások részletei kimerevített pillanatként jelennek meg. A fotózáson a táncművészek az előadások jeleneteit táncolták el, miközben néhányuk mozdulatlan maradt: a jelmezek így tökéletesen kivehetővé válnak. A kiállításon öltözéktanulmányokon keresztül a tervezők alkotói tevékenységébe, a jelmezkészítés folyamatába nyerhetünk bepillantást.

Szűcs Edit, ruha- és jelmeztervező iparművész, a MOME oktatója, az Oscar-díjas Saul fia jelmeztervezője a népművészet és a zero waste kapcsolatáról, hétköznapi viseletről, legújabb anyagmegmunkálási technikákról és sok másról mesélt.

Fotó: marieclaire.hu

A Magyar Állami Népi Együttessel való munkán túl van kapcsolata a tánccal, néptánccal? Hogyan került közel a ruhatervezés népművészeti vonalához?

A tánc, a mozgás mindig közel állt hozzám. Egészen kicsi koromtól balettoztam, fiatalkoromban mozgásszínházi csoporthoz is tartoztam. A népművészet viszont a művészettörténeti, iparművészeti tanulmányaim során keltette fel az érdeklődésem.

Fotó: Dömölky Dániel

Mikor fordult a divat- és jelmeztervezés felé?

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) végeztem, ruhatervező és kéziszövő szakon. Gyorsan kiderült, hogy ugyan erős a divatérzékenységem, azonban az eladhatóság érdekében hozott kompromisszumok, illetve az önálló brand létrehozása, menedzselése, nem nekem való. Ezzel párhuzamosan, a munkáim extremitását látva, már diákként felkéréseket kaptam színházi munkákhoz, filmekhez. Ezekben a jelmeztervezői munkákban lubickoltam, rendkívül sok pozitív visszajelzést kaptam. Így nem volt kérdés, hogy ez az én utam. Úgy gondolom, a jelmez és a divattervezés között nagyon vékony a határ, szinte csak a kijelölt cél és a tervezői szempontok mások.

A tervezés során inspirálódik a művészet különböző területei által?

Az inspiráció mindig más, hiszen ebben a szakmában a változatosság a legizgalmasabb. Bármi inspirálhat: viselettörténeti előképek és utcai hatások egyaránt. Gyakran nyúlok a képzőművészethez is. Leginkább akkor, amikor saját ruhabemutatóra készülök – olyankor a kortárs művészek hatása meghatározó.

Fotó: Csákvári Zsigmond, Kultúra.hu

Van olyan alkotása, ami különösen érdekes kihívást jelentett?

Számomra mindig a következő feladat a legnagyobb kihívás. Meggyőződésem: ha már csak rutinból csinál valamit az ember, azt abba kell hagyni. Ebben a szakmában az a csodálatos, hogy soha nincs két egyforma feladat. Talán azokat az előadásokat tudnám kiemelni, amiket a Természetes Vészek Kollektívával – Árvai Györggyel – csináltam. Hat olyan előadást hoztunk létre együtt, amiket kifejezetten az én jelmezeim inspiráltak, ezeket a MU Színházban és a Trafó Kortárs Művészetek Házában mutattuk be, és elsősorban attól a kihívástól váltak különlegessé, amit saját magunk állítottunk magunk elé.

Van olyan ruhatervezési irány napjainkban, amit nagyon üdvözlendőnek tart?

A smart technológia megjelenése az öltözékek terén nagy és fontos változásokat hoz. A digitális textilnyomás, a lézervágás, a hőkezelt, préselt textilfelületek vagy a 3D-nyomtatás már a hétköznapokban is megjelennek, ez mind gazdagítja a lehetőségeinket. Nagyon kíváncsi vagyok, mikor érünk el oda, amikor a klasszikus varrást is elhagyhatjuk. Azt gondolom, akkor majd mindent új alapokra kell helyezni.

Az anyagok megmunkálásának melyik formája áll a legközelebb a tervezői munkájához?

A klasszikus, kézi szövés volt az egyik tanult szakmám. A textil szerkezete, rendszere a mai napig lenyűgöz. Ugyanakkor, az időhatárokat tekintve, nem alkalmazhatom a jelmeztervezésben, ezért előszeretettel használom a textilmanipulációt vagy a textilszalagokból való építkezést.

Van a hétköznapi viselettel kapcsolatos tanácsa – például a saját stílus kialakításáról?

A divatszociológia alapelvei szerint az emberek egy része divatkövető, a másik pedig divatirányító – és itt nem feltétlenül a tervezőkre kell gondolni. Jelenleg, úgy tűnik, egyre kevesebb az, aki eltérni, különbözni akar. A fast fashion betörésével nagyon könnyedén konfekcionáltak leszünk. Az egyéniség kialakítása rendkívül fontos, magabiztosságot, belső erőt, határozottságot adhat. Ennek az egyik legkifejezőbb eszköze lehet az öltözködés, hiszen a nem verbális kommunikáció egyik leggyorsabban felfogható területe. Fontos, hogy merjünk egyéni stílusjegyeket kialakítani. Ezt elérhetjük meglévő ruhadarabok variálásával, és a magyar tervezők által létrehozott márkák is segíthetnek ebben.

Fotó: Dömölky Dániel

Mit nyer, aki a hétköznapi viseletébe belecsempész valamit a magyar népművészetből?

Azt gondolom, a hétköznapi viseletben akkor válik természetessé a népviselet öröksége, ha azt a szemléletet ültetjük át, ahogy korábban a ruhákat készítették: a természetes anyaghasználatot vagy a zero waste gondolkodásmódot – ami egy teljesen természetes igény volt a népi ruhakészítésben, hiszen a kézi, szövött textil minden centije kincs volt. Ez egybevág a fenntarthatóság szemléletével, ami a jövőnket meghatározó kérdés. A népi hagyományaink számtalan természetes előképet képesek nyújtani, ezeket fontos feleleveníteni.

Ha nem divat- és jelmeztervezéssel foglalkozna, mi lenne az? Van hobbija?

Gyermekkoromban azt hittem, zoológus leszek, majd a kertészet kezdett érdekelni. Ha abba kéne hagynom a szakmám, biztos, hogy a természet körüli tevékenységbe menekülnék.

Milyen zenét hallgat szívesen?

Nagyon szeretem az experimentális kortárs zenéket. A régiek közül Laurie Andersont, Tuxedomoont, a COIL-t, a Tarwatert, és a mai, pszichedelikus és zaj-, zörejzene-kísérleteket is szeretem.

Tradíció és reflexiók című kiállítás a Hagyományok Házában – ideiglenesen ZÁRVA.
Az újranyitásról a Hagyományok Háza honlapján lehet tájékozódni.