Kevés lemezről lehet egyértelműen állítani, hogy annyi rejtett réteggel bír, hogy bármikor felteszed képes ismét meglepni. A Lakvar, Sabotage and Tradition című debütáló albuma ilyen. Februárban hozta a posta Stuttgartból, mert Lakvar ott alakult. A Neckar partján vették fel ezt a zenét, de valódi forrás a Duna, a Tisza, a Tordas, a Szeret és az Iszker partja mellett van. Sok megközelítése lehet ennek az albumnak, de hogy nem konvencionális az hétszentség.
Itt összefut a balkáni és közép-európai hagyomány, a klasszikus és a modern jazz, a progresszív rock, a klezmer, kortárs zenei kísérletek és mindaz a gazdag kulturális és zenei örökség, tudás, amit a magyar, bolgár, török, grúz, litván, olasz és német tagok magukkal hoztak.
A zenekart, a Stuttgartban született, magyar és bolgár szülőktől származó Péter Hajnalka énekes és az örmény gitáros, szerző Zura Dzagnidze alakította néhány éve. A dolog nem volt minden előzmény nélkül, mert Péter Hajnalka, korábbi HAJNAL nevű projectjével is már nyakig benne volt a világzenében, nem beszélve arról, hogy dolgozott és énekelt többek között Trilok Gurtuval, Fuat Sakával vagy a Schäl Sick Brass Banddel. Hajnalkánál az igazi forrás, az igazi inspiráció a kárpát-medencei népzene, valamint a világ hagyományos zenéi. Az érdeklődést, a tudást, a dalokat és a nyitottságot pedig otthonról hozta.
Kettőjükhöz csatlakozott Papesch Péter basszusgitáros, szerző, akit sokan ismerhetnek pl. a Besh-O-droMból, Kaltenecker Trióból, az European Mantrából, Nikola Parov és Herczku Ágnes korábbi zenekarából vagy Presser Gábor projektjeiből. Ütőhangszereken a bolgár-török Tayfun Ates, hegedűn a német jazz hegedűs Florian Vogel, dobokon és ütőhangszereken az olasz multi-instrumentalista Santino Scavelli és tangóharmonikán a litván Aleksej Maslakov játszik.
Már az album intrója úgy megfog és mire magadhoz térnél már magával is ránt az express sebességével érkező első szám. Aztán ott ragadsz negyven percig, majd hallgatod előről megint és megint. A Lakvar a debütáló albumán egy időben, egységben és egyensúlyban van jelen a hagyományos moldvai és a bolgár népdal és a jazz groove. A hangszerelés változatos és gazdag, a hangzás modern, de megőrzi a népzenei elemek zsigeri erejét. A zenekar jó arányérzékkel építette fel a számokat, minden esetben ott fogják meg a kompozíciókat, amikor azok átbillennének barokkos túlzásokba. A különböző hatások úgy találkoznak a Lakvar zenéjében, hogy egyszerre lesz energikus és intim, életszagú és misztikus, improvizatív, erős és törékeny, de leginkább szabad. Nem ismernek konvenciókat, a határok számukra csak arra vannak, hogy átlépjék, de mégsem futnak le a térképről.
A kifejezetten igényes és képzett hangszeres játék mellett a lemez kulcsa Péter Hajnalka énekesi teljesítménye. Elképesztően széles tartományokat fog be, minden érzést hitelesen képes közvetíteni, birtokában van az autentikus tudásnak és a kortárs kifejezésmódnak egyaránt. Szinte annyi arca és hangja van, ahány szám van a lemezen, hallhatjuk cigányasszonyként, delejező boszorkányként, autentikus népdalénekesként egyaránt.
Az a helyzet, hogy a Lakvar a mienk is, innen indult Kelet-Közép Európából és ide tart, függetlenül attól, hogy a zenészek Stuttgartban élnek. Bill Milkowski amerikai jazz szakírót parafrazeálva, a Lakvar zenéje olyan, mintha cigányzenészek jammelnének a Weather Reporttal a Duna-deltában.
Lakvar a neten:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.