A Chalga utoljára 2010-ben jelentkezett lemezzel, majd 2012-ben felfüggesztette tevékenységét. Amilyen váratlanul tűntek el, olyan váratlanul kerültek ismét elő.
Talán a Borago vagy a Dél-alföldi Szaxofonegyüttes egy koncert erejéig tartó visszatérésének örültem annyira, mint annak, hogy a Chalga újra aktív. Ők hosszabb távra terveznek, mint egy koncert. Erre utal, hogy kijöttek a „...három, négy, öt” című hatszámos EP-el, amit élőben "egy levegővel" játszottak fel tavaly augusztusban. Az anyag három régi és három új számot tartalmaz, ezen keresztül megmutatva, hogy miképpen szólnak a régi számok az új hangszereléssel, és az új számok pedig egyben kijelölik az új hangzást.
A Chalga 15 éve alakult, az első lemez, a Sabír 2006-ban jelent meg. "A zenekar városi folkzenét játszik: a kelet-európai, mediterrán és balkáni népi zenei hagyományokat ötvöz a város népzenéjével, a jazzel, a rockkal. (...) Az egymástól távolálló stílusok fúziója mellett a zenekar egységes zenei képet alkotott a különböző népek zenéjének közös nevezőre hozásával. Így férnek meg egymás mellett - sokszor egy kompozíción belül is - a moldvai, a csángó, a magyar, a bolgár, a makedón és a görög szigetek népzenéi, a szúfi zenei parafrázisok, és így alkotnak egységet az improvizatív és a kötött formák is. A lemez címe, a Sabir (vö.: lingua franca) is egyértelmű utalás a különböző nyelvi és kulturális elemekből építkező nyelvre." (Népszabadság, 2007).
A második Chalga album négy év múlva jött ki, Erdő, erdő, (2010) címmel. „ A Chagal keverék zenét játszik, arccal Délkelet-Európa felé. Mondhatni: változatlanul, hiszen a négy évvel ezelőtti, Sabir című lemezükre is ez volt jellemző. (…) Ami változott, az a többletintenzitás, amely a dalok nagy részét jellemzi. Dicséretes, hogy az együttes nem próbál autentikusnak látszani, bevallottan mintegy kívülről közelít a saját ízlésére formált népzenei közeghez, ami szabadságot ad, inkább szórakozást kínál, mint elmélyülést.” (Magyar Narancs, 2010)
Chalgaban számos zenész megfordult, többek között a Makám, az Arasinda, a Borago, a Nox, a Ghymes és az Anselmo Crew muzsikusai alkották az éppen aktuális felállást. (A teljesség igénye nélkül: Tiszavári Ágnes, Hornai Zóra, Hornai Anita – ének, Varga Bori, Weisz Gábor, Kollman Gábor - szaxofonok és fúvósok, Boros Attila, Bornemissza Ádám, Csobot Miklós – basszusgitár, Kedves Róbert – hegedű, Bencze Sándor Qpa, Szegedi Csaba – ütőhangszerek.)
Az újjáalakult együttesben itt van a régiek közül Horváth Móni (szaxofonok, kaval, fuvola), Kuczera Barbara (hegedű), Zagyva Tamás (gitár), Zagyva László (dob). Hozzájuk csatlakozott Fekete Bori népdalénekes, akit a közönség a Dobroda zenekar szólistájaként, valamint a Fölszállott a páva c. műsorból ismerhet, illetve Takács Szabolcs (bőgő, basszusgitár), az egykori Vodkuból.
Az együttes nem akar a saját nosztalgia zenekara lenni, elég konkrét elképzelésük van arról, hogy milyen irányba akarnak elmozdulni, mi jellemezze a második korszakát kezdő Chalgat: „kicsit kevesebb a tradicionálisra, autentikusra való törekvés, helyette másféle zenei hatások – modern popzene, funk, angolszász folkzene - és ami a legfontosabb: a djembe, derbuka és egyéb ütőhangszerek helyett dob, illetve az akusztikus gitár helyett immár elektromos van. A zene alapja továbbra is a magyar, balkáni és közel-keleti népzenei tradíciókból merít, de az újításokban egyértelműen megmutatkozik az igény a jellegzetesen akusztikus világzenei korlátok szétfeszítésére: ezek egy szabadabb zenélés irányába tett első lépések.”
A Chagal új és korábbi lemezei is elérhetőek az iTunes-on, és a Spotify-n
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
