
Tudatom teli van a Mesterekkel való találkozásaim emlékével. Szavaik, félmondataik, hangjaik nem szűnőn kulminálnak fejemben. És szívemben. A sorozat utolsó részében arról mesélek, hogy Herbie zongorája hogyan szól testközelből, vagy Lovano, ha megfújja, remeg a Föld... Azt sem tudom feledni, ahogyan Wayne Shorter tekintete az enyémmel találkozott, s repített az ismeretlenbe, a folytonos keresésbe.
A sorozat itt véget ér, de emlékeimben száz, meg száz kép és ...
