Orbay Lilla a fiatal jazz-generáció egyik legkiemelkedőbb egyénisége, aki muzikalitását nem csak, mint énekesnő, de mint komponista és zenekarvezető is kamatoztatja.
Öt-hat évesen kezdett el zongorázni, hét évesen már saját számokat írt. Két éve kezdett külföldön játszani, de már járt több európai országban és Mexikóban is.
A tihanyi Belső-tónál találkoztunk, szürke szarvasmarhák és átvonuló turisták alkották a beszélgetés hátterét. Ahogy a Belső-tó elrejtőzik a nagy Balatontól, pedig ugyanaz a víz van bennük, így ez a szégyenlős fiatal lány, aki keresi a szavakat magában rejti az Orbay Lillaként ismert sokoldalú tehetséget.
„A zongora tanárnő felhívta a figyelmemet arra, hogy vannak „lillizmusok” egyes darabokban, ami azt jelenti, hogy nem feltétlenül tartottam be a klasszikus zenében előírtakat.
Hét éves koromban már előadtam a zongora tanáromnak „A törpék vándorlása” című saját szerzeményemet.
Az első, ami eszembe jut a zenéről, az a komfort érzet, amit ad.
Az elején nem volt nagyon fogalmam a jazzről, igazából misztikusnak találtam.
Rájöttem, hogy a zene lényege az, hogy őszinték vagyunk, és ha hibázunk, akkor is őszinték vagyunk. Ha kimegyek a színpadra és hibázom is, akkor is megtörtént velem a zene és ki tudtam teljesedni benne.
Egyfajta megerősítés az, hogy eljutok külföldre, ahol gyönyörű helyeket és embereket látok és előadhatom a saját számaimat. Nagyon szeretem.
Azt gondolom, hogy van egy alapvető kíváncsiság az emberekben, ha a hazájukba külföldi zenész érkezik."
Fotó: Vincze Gábor
A podcast az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával készült.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
